A jelnyelven feltett kérdés – A Szentatya hátrányos helyzetű gyerekekkel találkozott Port Moresbyben

A caritas nővérek (Suore della Carità di Gesù, SCG) kongregációját 1937-ben alapították Japánban, szalézi misszionáriusok hatására, a szalézi családhoz tartoznak. Pápua Új-Guinea fővárosában, Port Moresbyben működő szakközépiskolájuk adott helyet Ferenc pápa és mintegy 800 hátrányos helyzetű gyerek és fiatal találkozójának.

A gyerekeket két szervezet: az Utcai Szolgálat (Street Ministry) és a Callan Szolgálat (Callan Services) támogatja. Az előbbit a Jézus Szíve Társasága tartja fenn; 7–14 éves szegénysorsú gyerekeknek biztosítják az alapvető létfeltételeket, illetve az oktatást – írja a Vatican News angol nyelvű szerkesztősége. A Callan Services a legjelentősebb olyan szervezet az országban, amely fogyatékossággal élőkről gondoskodik, és emellett a jogaik védelmében is rendszeresen szót emelnek. 

A két szervezet részéről egy-egy gyerek tehetett fel kérdést Ferenc pápának.

Az első gyermek a Callan Szolgálat gondozottja, aki jelnyelven tette fel kérdését: „Miért nem vagyok olyan, mint a többiek?”

Amire a pápa így felelt: Mert egyikünk sem olyan, mint a többiek, mert mindannyian egyediek vagyunk Isten előtt! Mindnyájunknak olyan szerepe és küldetése van a világon, amit senki más nem tud betölteni, és ami – még sok nehézség ellenére is – egyúttal tengernyi örömet ad, mindenkinek más és más módon. A béke és az öröm mindenkié. Nekünk mindnyájunknak vannak korlátai, vannak dolgok, amik nehezen mennek, vagy amit nem is tudunk megcsinálni, de a boldogságunk nem ettől függ.

Azt sokkal inkább az a szeretet határozza meg, amit beleadunk abba, amit csinálunk, adunk és kapunk. Szeretetet adni mindig, és tárt karokkal fogadni azokat, akik szeretnek minket. Ez a legszebb és legfontosabb dolog az életünkben, bármilyen állapotban és minden ember számára... még a pápának is. A mi örömünk nem függ másoktól, a mi örömünk csak a szereteten múlik!”

„Hogyan tehetjük szebbé és boldogabbá a világunkat?” – hangzott a második kérdés, melyet az Utcai Szolgálat egyik gondozottja tett fel. Ugyanazzal a „recepttel” – jött a pápa válasza –, vagyis nap mint nap megtanulni teljes szívből szeretni Istent és másokat! Törekedjünk megtenni mindent – még az iskolában is –, amit csak lehet, hogy a legjobb módon tanuljunk és kötelezzük el magunkat minden mellett, amely javunkat szolgálja.

Példaként a pápa az ugrásra kész macska igyekezetét hozta, mely minden erejével és izmával koncentrál, így mi is minden erőnket összpontosítsuk Jézus szeretetére, akiben a testvéreinkkel találkozunk az utcán. Így senki nem lesz „teher”, mindnyájan Isten szép ajándékai vagyunk, kincsek egymás számára! Végül azt kérte a gyerekektől, hogy mindig tartsák égve a lámpást, a remény jelét mindazoknak, akikkel találkoznak.

Forrás: Vatikáni Rádió; Vatican News angol nyelvű szerkesztőség

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír
(vn)