A Szentatya Sarah Mullally canterburyi érseket fogadta a Vatikánban

Főtisztelendő érsek asszony

Béke legyen mindnyájatokkal!

A húsvéti időszak örömében, miközben továbbra is ünnepeljük az Úr Jézus a halálból való feltámadását, örömmel üdvözlöm Önt és küldöttségét a Vatikánban.

Látogatása felidézi a VI. Szent Pál pápa és Michael Ramsey érsek hatvan évvel ezelőtti emlékezetes találkozását, melynek évfordulóját Koch bíborossal együtt ünnepelte a canterburyi katedrálisban a beiktatása másnapján. Azóta a mindenkori canterburyi érsek és a római pápa rendszeresen találkoznak, hogy együtt imádkozzanak, és örülök, hogy ezt a hagyományt ma is folytatjuk. Hálás vagyok továbbá a szintén hatvan évvel ezelőtt alapított római Anglikán Központ munkájáért, és külön üdvözlöm a központ igazgatóját, Anthony Ball püspököt, akit ma este Ön bíz meg a Szentszékhez delegált képviselőjeként.

A húsvéti időszak ezen napjaiban a feltámadott Krisztus első szavai visszhangoznak az egész Egyházban: „Békesség nektek!” (Jn 20,19). Ez az üdvözlés nemcsak arra hív bennünket, hogy fogadjuk el az Úr békéjének ajándékát, hanem arra is, hogy az ő békéjének hírnökei legyünk. Gyakran említettem, hogy

a feltámadott Úr békéje „fegyvertelen”. Ez azért van így, mert ő mindig fegyvertelenül válaszolt az erőszakra és az agresszióra, és minket is erre hív.

Sőt úgy vélem, hogy a keresztényeknek együtt kell prófétai és alázatos tanúságot tenniük erről a mélységes valóságról (vö. XIV. Leó pápa üzenete a béke 59. világnapjára, 2026. január 1.).

Miközben szenvedő világunknak nagy szüksége van Krisztus békéjére, a keresztények közötti megosztottság gyengíti azt a képességünket, hogy e béke hatékony hordozói legyünk. Ha azt akarjuk, hogy a világ befogadja igehirdetésünket, kitartóan kell imádkoznunk és törekednünk arra, hogy eltávolítsuk minden akadályt, amely gátolja az evangélium hirdetését. Az egység szükségessége a gyümölcsözőbb evangelizáció érdekében mindvégig meghatározta szolgálatomat, sőt ez tükröződik abban a mottóban is, amelyet püspökké szentelésemkor választottam: „In Illo uno unum” – „Az Egyben, aki Krisztus, egyek vagyunk” (Szent Ágoston, Zsoltármagyarázatok, Zsolt 127,3).

Ebben az összefüggésben, amikor Michael Ramsey érsek és Szent VI. Pál pápa bejelentették az anglikánok és a katolikusok közötti első teológiai párbeszédet, a „hitben és a szentségi életben való teljes közösség helyreállításának” kereséséről beszéltek (Közös nyilatkozat, 1966. március 24.). Ez az ökumenikus út kétségtelenül összetett volt. Noha egyes, történelmileg megosztó kérdésekben jelentős előrelépés történt, az elmúlt évtizedekben új problémák merültek fel, amelyek megnehezítik a teljes közösséghez vezető út felismerését.

Tudom, hogy az anglikán közösség jelenleg szintén számos hasonló kérdéssel szembesül. Mindazonáltal nem engedhetjük, hogy ezek a folyamatos kihívások megakadályozzanak bennünket abban, hogy minden lehetséges alkalmat megragadjunk arra, hogy együtt hirdessük Krisztust a világnak. Ahogyan szeretett elődöm, Ferenc pápa 2024-ben az Anglikán Közösség prímásainak mondta: „Botrány lenne, ha a megosztottság miatt nem valósítanánk meg közös hivatásunkat: Krisztus hirdetését.” (Beszéd az Anglikán Közösség prímásaihoz, 2024. május 2.). Én ehhez hozzáteszem, hogy botrány lenne az is, ha nem folytatnánk a munkát a köztünk lévő különbségek leküzdéséért, bármilyen megoldhatatlannak tűnjenek is.

Miközben barátságban és párbeszédben folytatjuk közös utunkat, imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek – akit az Úr feltámadása utáni estén lehelt a tanítványokra – vezesse lépteinket, miközben imádságos lélekkel és alázattal keressük azt az egységet, amely az Úr akarata minden tanítványa számára.

Főtisztelendő érsek asszony, köszönetet mondva mai látogatásáért, imádkozom, hogy ugyanaz a Szentlélek mindig Önnel maradjon, és gyümölcsözővé tegye azt a szolgálatot, amelyre meghívást kapott.

Isten áldja Önt és családját!

Forrás: vatican.va

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír