A Szentföldi Kusztódia iskolái a háború közepette a békére, az együttélésre nevelnek

Ibrahim Faltas felel a kusztódia mind a tizennyolc iskolájáért szerte a világon: Jordániában, Cipruson, Buenos Airesben, Jeruzsálemben, Betlehemben, Jerikóban, Akriban, Názáretben, Haifában, Jaffában és Ramlában. Az iskolákat összesen mintegy 12 ezer diák látogatja, fele-fele arányban keresztények és muszlimok.

A háború, amely a Gázai övezetben a Hamász által 2023. október 7-én Izrael ellen elkövetett terrortámadás után kezdődött – magyarázza a ferences – „számos következménnyel járt Jeruzsálemben és Ciszjordánia egész területén, ahol az erőszak fokozódott, megnőtt a halálos áldozatok, a sebesültek száma, sokasodtak a letartóztatások, nőtt a pusztítás. Galileában a háborús légkört súlyosbították Izrael és a libanoni Hezbollah kölcsönös támadásai”. Ebben a drámai helyzetben a Szentföldi Kusztódia iskoláinak – amelyek a legrégebb óta létező iskolák a Közel-Keleten – küldetése „még jelentősebb, mert tantermeink mindig is befogadtak más vallású gyermekeket is…

Feladatunk, hogy a béke kultúrájára neveljük minden diákunkat, hogy olyan emberek legyenek, akik felkészültek és hajlandóak a népek közötti békés együttélésre”.

Sajnos – folytatja a vikárius – a szentföldi gyermekeknek a tizenegy hónapja tartó háború minden következményét viselniük kell. Gázában a gyerekeknek hirtelen szakadt félbe az iskola: azon a napon, 2023. október 7-én abbamaradt az oktatás, és ezzel elvesztették azt a helyet, ahol nyugalomban növekedhettek, fejleszthették képességeiket, ahol biztonságos menedéket találhattak. Mert az iskola mindezeket jelenti: az osztálytermek és az udvar, ahol futkározhatnak, a találkozás és a növekedés helyei, egymás megismerése és a kölcsönös tisztelet terei.

A 2023. október 7-én történtek emléke még mindig élénken él Faltas atyában: „A jeruzsálemi iskolában aznap a tanítás kezdetét – ahogyan a kusztódia összes iskolájában – Szent Ferenc egyszerű imája jelezte: »Uram, tégy engem békéd eszközévé!« A tanárokkal együtt hirtelen azon kaptam magam, hogy a háború első rakétáitól megrémült és feldúlt gyerekeket védelmezem és vigasztalom. Két hét múlva kezdődött újra a tanítás, ám az iskolaév végéig már soha nem volt béke”.

Ezekben a háborús hónapokban – magyarázta a szerzetes – „megpróbáltuk folytatni az előírt programot, tiszteletben tartva az órarendet, de éreztük, hogy a gyerekeknek nagy szükségük van arra, hogy együtt legyenek, megosszák egymással félelmeiket és reményeiket. A gyerekeknek és a fiataloknak sok lehetőséget adtunk arra, hogy írások, versek, rajzok, énekek által fejezzék ki a béke iránti vágyukat. Ezzel egészítettük ki az oktatási programot és mélyítettük el azt, ami számunkra nem annyira iskolai tantárgy, mint inkább állandó napi gyakorlat.

A békére nevelés olyan tantárgy, amelynek nincs meghatározott ideje az órarendben, olyan tantárgy, amelynek nincsenek osztályzatai a bizonyítványban, de amelyre egy életen át emlékeznek.”

A kusztódia 18 iskolájának főigazgatójaként Ibrahim Faltas jól tudja, milyen nehézségeket és aggodalmakat jelent a szentföldi küldetés. Ezért köszönetet mondott a kusztódia iskolaigazgatóinak, amiért elkötelezetten végzik munkájukat ezekben a különösen bonyolult években. Büszkén emelte ki az akri iskolát, amely 88 izraeli iskola közül az első helyen áll a tanulmányi átlag tekintetében, valamint a betlehemi iskola egyik diákjának, Bishara Marzouqának a sikerét, aki az elmúlt tanév érettségi vizsgáin a legjobb eredménnyel végzett Betlehem kormányzóságában és a második legjobb eredménnyel Palesztinában.

„Nehéz mindenki igényeit kielégíteni – ismeri el a ferences. – Bonyolult elmagyarázni, miért fontos és szükséges a béke, amikor a világ más irányba halad. A gyerekek ereje, a békevágyuk kell hogy ösztönzést és lelkesedést adjon nekünk egy olyan tanév kezdetén, amikor a háború egyre jelenvalóbb és egyre közelebb van. Tűzszünetért esedezünk, az egészségügyi tűzszünet elengedhetetlen ezekben a napokban, hogy a gázai gyerekek megkaphassák az oltásokat. 25 év után újra megjelentek a gyermekbénulás és más fertőző betegségek, amelyek könnyen terjednek egy lepusztult és piszkos területen.

Lelkiismeretlen és távolba nem tekintő felnőttek vesznek el minden jogot és védelmet a gyerekektől, akik az emberiség jövője és reménye.”

„A remény a jóra való várakozás: kérem az Atyaistentől, adja meg a szeretet és a megbocsátás erejét, hogy átadhassuk gyermekeinknek. Bár háborús időket élünk, terjesszük a békés együttélés alapvető értékeit – szólít fel Faltas atya –, harcoljunk a gyűlölet és az erőszak ellen fegyverek nélkül. Az iskola mindezek felett áll.”

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: AgenSIR

Magyar Kurír