Párbeszéd a liturgiáról: A szentlecke

Nézőpont – 2021. június 20., vasárnap | 12:00

Fehérváry Jákó OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.

Vasárnapokon és főünnepeken az olvasmányt és a zsoltárt valamelyik apostol – Pál, Péter, János, Jakab, Júdás – nevéhez fűződő újszövetségi irat egy részlete (apostoli levelek, Jelenések könyve), a szentlecke követi. Ez alól kivétel a Zsidókhoz írt levél, amelynek szerzőjét apostoli tekintélyűnek tartjuk, de nem nevesítjük.

A szentlecke természetesen, szervesen vezet át az Ószövetségből az evangéliumba. Pontosan azt a lépést segít megtennünk, amit az első tanítványoknak is meg kellett tenniük: Jézus halálának és feltámadásának tükrében felismerni benne azt a rég megígért Messiást, aki véglegesen helyreállítja Izraelt, és új népet gyűjt maga köré napkelettől napnyugatig.

A szentlecke Jézusnak azt a bizalommal teli gesztusát is elénk tárja, hogy feltámadása és mennybemenetele után, amikor fizikai valójában már nincs itt közöttünk, apostolaira bízza magát, jelenlétét; ezeknek a törékeny és korábban olykor tétovának és hűtlennek bizonyult, egyszerű halászembereknek a gondjaira bízza ennek az eleven titoknak a továbbadását és kibontását.

A szentlecke hallgatásakor, különösen Szent Pál leveleinek olvasásakor, jó, ha tudatában vagyunk annak, hogy ezek az apostoli szavak még abból az időből származnak, mielőtt az evangéliumokat véglegesen papírra vetették volna. Az Egyház születésének azon csodálatos éveiből maradtak ránk, amikor Jézus Krisztus halálának és feltámadásának titka, az erről szerzett tapasztalat, annak megélése, hogy ő az Úr és a Messiás, minden más megfontolást, róla szóló történetet vagy épp tőle származó mondást megelőzött. Az a csodálatos tudás hatja át ezeket a szövegeket, hogy az értünk meghalt és feltámadt Jézus Krisztusban Isten kimondhatatlan részesedést ad nekünk önmagából. Befejezésül ízlelgessük a szentleckék lelkiségének ezt az örömteli rácsodálkozását az Efezusiaknak írt levél Krisztus-himnuszával:

„Áldott a mi Urunk, Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket a mennyek minden Lélektől való áldásával Krisztusban. Mert általa választott ki minket magának a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte a szeretetben. Előre elhatározta, hogy Jézus Krisztus által akarata és tetszése szerint gyermekeivé fogad minket, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Benne van vére által megváltásunk, bűneink bocsánata kegyelme gazdagságából, amelyet teljes bölcsességgel és okossággal kiárasztott ránk” (Ef 1,3–8).

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria