A Szentlélek erejével egy zaklatott világban – Bérmálás a budapesti Szent Anna-templomban

Homíliájában Berta Tibor püspök a bérmálkozókhoz, családjaikhoz és az egész jelen lévő közösséghez szólt, és arról beszélt, mit jelent ma Krisztus Egyházához tartozni, a Szentlélek ajándékait befogadni, és keresztényként helytállni egy zaklatott, feszültségekkel teli világban.

A püspök beszéde elején hangsúlyozta: a fiatalok nem egyszerűen egy ünnepi eseményre érkeztek, hanem azért, hogy „a bérmálás szentsége által még inkább elköteleződjetek Jézus Krisztus Egyházának javára”. A jelen lévő közösség pedig ennek tanúja és imádságos támogatója.

Berta Tibor szerint az Egyház kezdettől fogva kihívást jelentett, és ma is az. Ennek oka, hogy az Egyház nem emberi tulajdon: „Nem a tiéd, nem az övé, nem az enyém, de még a miénk sem, hanem Krisztusé.” Úgy fogalmazott:

az Egyházban jelen vannak az emberi gyöngeségek, hibák, mulasztások és bűnök, ezeket nem szabad lekicsinyelni, letagadni vagy eltussolni. Ezeket nevezte másodlagos botrányoknak.

Ugyanakkor különbséget tett ezek és az elsődleges botrány között, amely maga Krisztus Egyháza: az Egyház ugyanis „mindig útjába áll a hamis és megtévesztő ígéretnek”, és nem engedi, hogy az ember a maga teremtette ideológiáiban megnyugodjon.

A püspök különösen erősen figyelmeztetett arra, hogy az Egyház nem léphet szövetségre a korszellemmel. Krisztus példáját követve nevén kell neveznie a bűnt, ugyanakkor mindenkit meg kell szólítania: fiatalokat és időseket, hatalmasokat és jelentéktelennek látszókat, gazdagokat és nincsteleneket. Szent Ágoston példáját idézve arról beszélt, hogy

nem hagyhatjuk egymást „aludni” a bűnökben és gyarlóságokban, mert ez az alvás a lelki halál felé vezethet; és azért sem hagyhatjuk egymást aludni, mert a keresztény ember feladata a jóért való nyugtalanság.

A bérmálkozókhoz fordulva Berta Tibor bátor lépésnek nevezte döntésüket, különösen egy olyan korban, amelyben „különféle feszültségek sokféle félelmet, nyugtalanságot, szorongást és megannyi dühös indulatot gerjesztenek”. A püspök szerint egyfajta fanatikus idegállapotban vannak sokan, ahol a kicsit is másképp gondolkodókat utálják és minősíthetetlen hangnemben szidalmazzák. Kiemelte: néha szíven üti az embert, hogy mintha csak egy közös nyelv létezne, amelyben szinte kizárólag sértő mondatok hangzanak el a másik ember gyalázására.

Nagy kérdés, hogy mai világunk tényleg szélsőségesebb lett, vagy csak a figyelmünk lett sokkal érzékenyebb a szélsőségekre.

„Ebben a sajátságos zavarodottságban egyre növekvő erővel mutatkozik meg megannyi furfangos szándék mellett a népszerűséget hajhászó feltűnési viszketegség, a mániás egymás fölötti hatalmaskodás, a pénz és gazdagság utáni sóvárságból fakadó kevélység és agresszív magatartás; benne a sokféle ravaszsággal megtévesztett ember nagy és lelkes igyekezettel rohan a veszte felé” – jelentette ki a püspök, és hozzátette: Egy olyan világban, amelyben folyamatosan torzul a valóság, sokan magukból kivetkőzve ócsárolnak másokat, de még mi, magunkat kereszténynek vallók is úgy beszélünk embertársainkról – azokról, akiknek pótolhatatlan és utánozhatatlan hivatása van, s akiknek Isten ugyanúgy arcára véste szeretetének visszfényét –, hogy az bizony méltatlan.

Berta Tibor aláhúzta: „Ebből a világból jöttünk ma ide szentmisére és bérmálásra.”

A homília középpontjában Jézus Krisztus példája állt. A püspök az apostoli kor Egyházát idézte fel, amely megalkuvás nélkül vallotta: „Jézus Krisztus az Úr!” Jézus egész földi életét a gonosz elleni küzdelemként mutatta be: minden szava és tette Isten hatalmával tiporta el a gonoszságot. Ez a küzdelem jelent meg példabeszédeiben, a kitaszítottak fölemelésében, a vámosok és utcanők megszólításában, valamint abban is, ahogyan megmentette a házasságtörő asszonyt „a törvényre hivatkozó elvakult fanatizmus életet kiirtani akaró dühétől”.

Berta Tibor hangsúlyozta: Jézus Krisztusban Isten egészen közel jött az emberhez. Nem távoli, félelmetes és megragadhatatlan Istenként mutatkozott meg, hanem olyan Istenként, „aki megérinti az embert, s akit az ember is meg tud érinteni”.

Krisztus által megnyílt az ember számára annak lehetősége, hogy gyengeségei és gyarlóságai ellenére kövesse Istent, belsőleg azonosuljon vele, és az ő útján járjon.

A püspök ezután részletesen szólt a Szentlélek hét ajándékáról, amelyeket a bérmálkozók a szentségben kérnek és befogadnak: a bölcsességről, az értelemről, a jótanácsról, az erősségről, a tudományról, a jámborságról és az Úr félelméről.

A bölcsesség ajándékáról azt mondta: képessé teszi az embert arra, hogy gondolkodását és cselekvését az isteni szempontokhoz igazítsa.

A bölcsesség segít abban is, hogy az ember „még a legfájdalmasabb eseményekben is meg tudja látni Isten jóságát”, és az élet eseményei között képes legyen a békére.

Az értelem ajándéka a hit erényét segíti. A püspök szerint meghallani és megérteni Isten szavát nem ugyanaz. A bérmálkozók előtt ezért az a feladat áll, hogy az evangélium „értő olvasói, hathatós átadói és valódi megvalósítói” legyenek.

A jótanács ajándéka az időszerű teendők között igazít el, és abban segít, hogy a keresztény ember a szeretetből kiindulva cselekedjen. A püspök szerint a valódi tanács mindig a tökéletesebbet akarja, és segít észrevenni azokat a kicsinek tűnő akadályokat is, amelyek az Isten felé vezető úton gátolhatják az embert.

Az erősség ajándékáról Berta Tibor úgy beszélt, mint ami állhatatossá teszi az embert. Nem csupán a győzelemről van szó, hanem arról is, hogy az ember képes legyen elviselni a rossz közelségét és támadását. Jézus „Ecce Homo”-ját állította példaképül, aki szeretetből mindent elvisel, egészen a halálig. „Ezt az erősséget adja meg nektek a Szentlélek!” – mondta a bérmálkozóknak.

A tudomány, vagyis a tudás ajándéka a püspök szerint megment az illúzióktól és az érzelgősségtől, és segít helyesen megítélni az emberi dolgokat. Általa érthető meg a világ mulandósága, a címek, rangok és dicséretek üressége, de a bűn és Isten megbántásának súlya is.

A jámborság ajándéka az egész emberi életet Isten elé állítja. Berta Tibor Szent Pál szavait idézte: „Akár esztek, akár isztok, mindent az Úr dicsőségére tegyetek.” A valódi jámborság nem vallásos különcködés, hanem Istenre figyelő élet, amely a felebarát javáért végzett fáradozásban is megmutatkozik.

Az Úr félelmének ajándékáról a püspök elmondta: nem rettegést jelent, hanem szeretetből fakadó féltő félelmet attól, hogy az ember eltávolodhat Istentől. Különbséget tett a „féltő félelem” és a „félő félelem” között: az előbbi szeretetből, az utóbbi önféltésből fakad.

Az igazi istenfélelemhez éberség, szelídség, erősség és Isten iránti igazságosság kapcsolódik.

A homília végén Berta Tibor arról beszélt, hogy

az Egyház jövőjét mindig a szentek építik: azok, akiknek hite mélyen gyökeret vert Krisztus evangéliumában, és akik a hétköznapok küzdelmei, a hitből eredő szenvedések és az Egyház gyengeségei elől sem térnek ki.

Úgy fogalmazott:

meg kell tanulni hordozni az Egyház gyengeségének terhét, de közben észre kell venni azt is, hogy „az Egyház szegényes és megtépett zarándokruhája hasadásán keresztül meglátható igazi lényegének fénye is”.

A bérmálkozókhoz intézett záró szavaiban a püspök a bérmálást sajátos pünkösdként értelmezte. Ahogy az első pünkösd összegyűjtötte az apostolokat, úgy gyűjti össze a bérmálás is a közösséget, és elindítja a keresztény küldetést.

Berta Tibor azért imádkozott, hogy a fiatalok a bérmálásban elnyerjék azt a megújulást, amelyben „az új embert” öltik magukra. Arra kérte őket, hogy tartsanak ki „a kenyértörésben és az imádságban”, fogadják derűs nyitottsággal Isten Szentlelkét, és legyenek „a belső törődés, a bátor szeretet, a jó iránti vágyakozás, az igazság és az igazságosság emberei”, hogy Isten jelei lehessenek a körülöttük élők között.

Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Wágner Csapó József

Magyar Kurír