A Szentlélek műve volt – Kocsis Fülöp érsek-metropolita a pápalátogatásról

– Érsek atya, Ön végigkísérte a Szentatyát magyarországi útján az egyes helyszíneken. Mi volt, ami különösen megragadta Ferenc pápa beszédeiben, megnyilvánulásaiban?

– Annak köszönhetően, hogy ott lehettem szinte minden eseményen a pápai fogadóbizottság tatjaként, beszámolhatok arról, hogy mindenütt ugyanaz az öröm és lelkesedés volt tapasztalható, akármerre ment a pápa, akárki fogadta. Én ebben egyértelműen a Lélek munkáját látom. Kétségtelen, hogy a szervezők nagyon odatették magukat, az Egyházunk részéről is, és a biztonságiak, a rendőrség egyaránt törekedett arra, hogy a legjobbat adja, de az, ami megszületett, felülmúlja a mi adottságainkat, lehetőségeinket. Ez a Lélek munkája volt. Csak így történhetett meg az is, hogy minden emberből, akivel találkoztunk, öröm és lelkesedés sugárzott. Nemcsak az eseményeken részt vevőkre gondolok. Akármerre mentünk Budapesten, mosolygós arccal vártak, integettek az emberek, családok, gyerekek, fiatalok, felnőttek. Átjárta az egész eseménysort ez a közös öröm. Ferenc pápa, a katolikus egyházfő jelenléte, a rendkívüli döntés, hogy két éven belül másodszor is eljött közénk, mindez indokolhatta ezt a határtalan örömöt, de az, hogy ilyen magas hőfokon jelent meg, és hogy a látogatás ennyire pompásan sikerült minden részletében, az

egyértelműen a Szentlélek munkája.

Külön öröm, hogy a Jóisten így megajándékozott ezzel bennünket. Ugyanígy a Szentlélek ajándékának tartom, hogy a Szentatya meglátogatta a Rózsák terei Istenszülő Oltalma templomunkat; hogy meghallgatta a kérésünket, és hozzánk is átjött az Árpád-házi Szent Erzsébet-templomból. A Jóistennek köszönhetően csodálatos három nap volt.

– A Szentatya négyszemközt is beszélgetett érsek atyával?

– Több alkalommal is, de mindig csak röviden. Értelemszerűen a Görögkatolikus Egyházunk helyzetéről beszélgettünk, amikor volt erre lehetőség. Kifejeztem a hálámat és köszönetemet, hogy eljött hozzánk, és ennek milyen nagy jelentősége van, mennyire örülünk. Szombaton, amikor bekísértem a templomunkba, bemutattam a Szentatyának a papcsaládokat, gyerekeket, munkatársakat is.

Nagy érdeklődéssel fordult az emberekhez. Ez az odafigyelés váltja ki az emberek hálás szeretetét a Szentatya iránt.

– Pénteken, április 29-én a budapesti Szent István-bazilikában többen is tanúságot tettek a Szentatya előtt, köztük Kondás Sándor görögkatolikus parókus, aki azt mondta, hogy fiatalon a feleségével együtt katedrális építéséről álmodtak, de csak egy kis kápolnát sikerült felépíteniük. Ferenc pápa viszont azt mondta utána: ez is nagyon szép dolog, ha mindenki megteszi a maga helyén, amit megtehet, legjobb tudása szerint, azzal Isten országát építi.

– Pontosan így van, nagyon ráérzett Sándor atyának erre a kijelentésére a Szentatya. Sándor atyáról egyébként nyugodtan mondhatjuk, hogy katedrálist épített, csodálatos papi életet élt már eddig is, nagyon sok mindenben szolgálta az Egyházat. A szerénység beszélt belőle, amikor azt mondta, hogy csak egy kápolnára tellett az ő és a felesége erejéből. Ám a Szentatya megvilágította:

nem attól nagy egy mű, ha mások elismerik, nagyra értékelik és megbecsülik, a lényeg, hogy milyen az Isten szemében.

Sándor atya tanúságtétele azért volt hiteles, mert a feleségével és a gyermekeivel együtt az Isten előtt akarnak helytállni, nem az emberek elismerését keresik. Ez sugárzott át a tanúságtételéből, és Ferenc pápa pontosan ráérzett erre, milyen nagy dolog, hogy családos, immár idős papként ilyen szépen tudott erről beszélni.

– A Szentatya több beszédében is utalt rá, hogy rengeteg nehézséggel, problémával nézünk szembe korunkban, de nem szabad elcsüggednünk, mert nekünk, keresztényeknek van egy biztos alap az életünkben, gondoljunk erre a reménytelennek látszó helyzetekben…

– A Szentatya a reményt hozta el nekünk:

a nehézségek közepette nem rémüldöznünk kell, hanem egyrészt helytállnunk, másrészt bizalmunkat Krisztusba kell vetnünk.

Ha Benne bízunk, tetteinket sokszorosan megáldja. Novák Katalin köztársasági elnök is úgy fogalmazott: a béke embere jött el hozzánk. Ferenc pápa azért a béke embere, mert bízik a békében, bízik abban, hogy az imádság és a jó szándékból fakadó cselekedetek hozzájárulnak ahhoz, hogy legyőzzük a gyűlölködést. A Szentatya beszélt arról is: most, hogy halványodni látszik a békét zengők kórusa, és mintha a háborús kar erősödne fel, nem szabad ettől megijednünk, hanem be kell állnunk a békességet hirdetők közé, és az Istent dicsőítő szólamot énekelni. A pápa egész lényéből sugárzott, hogy ő hisz ebben, pedig mindnyájunknál jobban tisztában van azzal, hogy milyen súlyos problémák vannak a világban, hiszen minden hír eljut hozzá. Mégis a remény és az öröm határozza meg a Szentatya személyiségét.

Öröm nem lehet remény nélkül, és ha van remény, akkor a legkilátástalanabb helyzetben is ott van az ember szíve mélyén.

Igen, van egy biztos alap az életünkben: Jézus Krisztus. Az ebből fakadó szilárd hit, remény és öröm lengte be az egész három napot, amíg itt volt a körünkben Ferenc pápa.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Csapó József; Lambert Attila

Magyar Kurír