A Szentlélek szerepe – Orosz Atanáz görögkatolikus püspök Körmenden tartott előadást

A téma választását befolyásolta pünkösd ünnepének közelsége. Orosz Atanáz püspök az Egyház történetében kőbevésett igazságokat tárta a hallgatók elé. A feltámadás utáni napokban Jézus a tanítványoknak az emeleti teremben békességet adott át: a Szentlelket adta át. Amikor a tanítványokra lehel Jézus, ugyanazt a kifejezést használja a Szentírás, mint amit a Teremtés történetében – legalábbis a görög Szentírásban ugyanaz a szó szerepel.

Szent János evangélistánál – akit éppen az előadás napján ünnepelt a görögkatolikus egyház – maga a keresztre feszítés és kínszenvedés eseménysora is azzal zárul, hogy Jézus nemcsak kilehelte, hanem átadta a Szentlelket. Így értelmezték az ő üzenetét az ősegyházban. Az apostolok arról számoltak be, hogy a Szentlélek forrasztotta őket eggyé. Az Egyházat a Szentlélek jelenléte tette Egyházzá.

Szent Lukács evangélistánál látható legszebben: ahogy az evangélium zárul – Jézus mennybemenetelével és a Szentlélek ígéretével –, úgy kezdődik az Apostolok cselekedetei. Az Apostolok cselekedetei az evangélium folytatása: mindaz, ami Jézus földi élete során elő lett készítve, az Egyházban a Szentlélek működésével teljesült be. Isten Lelke lépésről lépésre vezeti a tanítványokat az első felbátorodás pillanatától egészen a vértanúságig.

Az egész evangélium a Szentlélek örömével lett megírva. A Szentlélek a fogantatás pillanatától kezdve eltöltötte a Szűzanyát, aki rokonához Erzsébethez sietett. Ez az öröm jelent meg Keresztelő Szent János születésekor, valamint a pásztorokat is ez az öröm töltötte el. Simeon és Anna prófétaasszony örömében is a Szentlélek jelenik meg, amikor a negyven napos Kisjézussal találkoztak a templomban. Mindkét rítusban – a latin szertartásban és a görög liturgiában is – az Apostolok cselekedeteiben olvassuk fel pünkösdkor azt a fontos evangéliumi részletet, amikor a szélzúgásban, lángnyelvek alakjában a Szentlélek eltöltötte az összegyűlt tanítványokat és a sok nyelven szólás tudását adta meg nekik, valamint fontos döntéseket segített előkészíteni és új utakra vezette az apostolokat.

Szent Pál apostolt és kísérő társait is ugyanez a Lélek vezette, hogy Jézus Krisztus örömhírét mindenkinek átadják. Szent Pál apostolt arra ösztönözte, hogy Kis-Ázsiából Rómába menjen. Pünkösd ünnepét követően számos csoda történt az apostolokkal a Szentlélek által.

A Szentlélek a rendkívüli dolgok művelője, ugyanakkor a hétköznapi teendőkben is megerősíti az Anyaszentegyházat. Jézus búcsúbeszédében megígérte, hogy tanítványaiban folyamatosan benne lakik, pártfogójuk, Vigasztalójuk lesz. A tanítványok a Szentlélek által voltak képesek egy ellenséges környezetben tanúskodni Jézus Krisztus szeretetéről. A Szentlélek az első tanú Jézus mellett. A búcsúbeszédben, amikor a Szentlélek eljön, világosan megfeddi azt a világot, amely képes bűnben élni és rosszul ítélkezni. Elmarasztalja a világot, amikor bűnben él és tudatosítja, hogy valamikor ítélet is következik, akkor is, ha a világ nem akar hallani az ítéletről.

Szent János evangéliuma azzal zárul, hogy Júdás kivételével az apostoli testület egységessé, egy családdá válik, egybeforr, hogy Egyházként tegyen tanúságot Jézus Krisztusról. Ez az Egyház jelenik meg az Újszövetség minden könyvében. Ha az Egyház csak egy intézmény lenne a sok emberi intézmény közül, rég elavult volna. A Szentlélek teszi képessé a megújulásra, a világnak fontos üzenetek közvetítésére – „akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak...” (Jel 2,7).

A keresztény ember az, aki a Szentlelket hordozza. Szent János szerint akiben jelen van Krisztus Lelke, az Jézus Krisztus tanítása szerint él, akiben nem lakik Krisztus Lelke, az nem az övé. A Szentlélek teszi lehetővé, hogy egy test és egy lélek legyünk. A keleti egyházban különösen köztudott, hogy a Szentlélek létfontosságú a keresztény életben, minden lélegzetvételhez kell. Szíriában mindmáig úgy gondolkodnak, hogy az ember test, lélek és Szentlélek. A keresztény ember nélküle nem tudna keresztényként viselkedni.

Szent Pál apostol szerint a keresztény embernek küzdenie kell a rossz kívánságok, a bűnök ellen. Az ember önmagában elbukna, ha Isten magára hagyná. A Szentlélek az, aki képessé teszi az embert a lelki életre. Képessé tesz az önfegyelemre, az önmegtagadásra. Szent Pál apostol azt mondja, hogy aki a Lélekben akar keresztény lenni, az a Lélek gyümölcseit is megtermi: szeretet, öröm, békesség, szelídség, kedvesség, jóság, önfegyelem, önmegtartóztatás. Mindezek közkincset jelentenek, és akkor hatékonyak, ha egymás szolgálatában valósítjuk meg.

Jézus Krisztus minden tanítványának ígéri és adja a Szentlelket az élet minden napján, az élet mindennapi terheinek viselésekor is.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír