Három új dekrétumot adott ki a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma

Az egyik dekrétum elismeri a Boldog Elena Guerra nővér, a Szent Zita Nővéreknek nevezett Szentlélek Oblátái kongregáció alapítója közbenjárásának tulajdonított csodát, aki 1835. június 23-án a toszkánai Luccában született, és ott is halt meg 1914. április 11-én.

A második dekrétum elismeri Isten szolgája, Gaetano Clausellas Ballvé spanyol egyházmegyés pap vértanúságát, aki 1863. augusztus 5-én született, és akit a hit elleni gyűlöletből öltek meg a spanyol polgárháború során 1936. augusztus 15-én. Vele együtt a dekrétum elismeri Antonio Tort Reixachs családapa vértanúságát, akit ugyancsak hit elleni gyűlöletből öltek meg Barcelona mellett 1936 decemberében, és aki 1895. március 28-án született a katalóniai Montcadában.

Végül az utolsó dekrétum elismeri Isten Szolgálója Teresa Lanfranco, rendi nevén Annunziata Addolorata, a Leucai Szűzanya Lányai kongregáció fogadalmas szerzetesnővére hősies erényeit, aki 1920. március 24-én született a dél-olaszországi Gallipoliban, és 1989. június 8-án halt meg Rómában.

Isten Szolgálója, Teresa Lanfranco, vagyis Annunziata Addolorata nővér (1920–1989) gyermekkorában szüleitől kapott jó példát a hiteles keresztény és emberi életről. Édesanyja tanította őt a Szűzanya iránti nagy odaadásra és a rózsafüzér rendszeres imádkozására. 17 éves korában Teresa Gallipoli tengerpartján találkozott az akkor 32 éves Elisa Martinezzel (1905–1991), aki később a Leucai Szűzanya Lányai kongregációt megalapította. Gondviselésszerű találkozás volt ez 1937. szeptember 17-én. Teresa ugyanis – miként az Jézus első tanítványaival történt – habozás nélkül elhatározta, hogy tagja lesz Elisa nővér új közösségének, mely ugyanazon lelki vonásokat hordozta, melyeket Teresa kapott. Lelkesen Szűz Mária oltalma alá helyezte ő is magát, részt vállalt a plébániai apostolkodásban és a kamaszlányok nevelésében. Az első pillanattól kezdve az alapítónő leghűségesebb tanítványa és bizalmasa lett, mindhalálig.

1941. augusztus 15-én Elisa nővér közössége egyházmegyei elismerést nyert, és a belépő új hivatások felkészítésére Teresa kapott megbízatást. Feladata betöltéséhez az Úr Jézustól kapott lelkierőt, akit mindennap hosszasan felkeresett az Eucharisztia szentségében. Növendékei vallották róla, hogy „Teresa nagyon imádságos lélek volt, és őket is így nevelte”. Gyakorta buzdította így a tanítványait: „A szentség olyan apró dolgokból áll, amelyeket nap mint nap úgy kell összerakni, mint egy apró darabokból álló mozaikot. A mindennapi életben a hűséges szolgálatban szentelődünk meg.” Teresa nővér akkor is hűségesen kitartott az alapító anya mellett, amikor a rendet belső problémák rázták meg. Vele volt a Prima Porta melletti új római anyaház megalapításakor, és mint helyettes elöljáró lehetővé tette az alapító számára, hogy művét szerte a világon terjessze. Élete végén sokat szenvedett a cukorbetegsége miatt. 69 éves korában hunyt el életszentség hírében. Teste immár a boldoggá avatott Elisa nővér sírja mellett nyugszik közösségük római anyaházának kápolnájában.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír