A szenvedéstörténet újra és újra megrendít – Virágvasárnap Egerben

Hazai – 2025. április 14., hétfő | 16:25

A virágvasárnapi szentmisével az Egri Főegyházmegyében is elkezdődött a nagyheti események sora. Április 13-án a bazilikában Ternyák Csaba egri érsek mutatott be szentmisét, és megszentelte a húsvéti barkaágakat.

„A nagyböjt eleje óta szívünket bűnbánattal és jó cselekedetekkel előkészítettük, s most azért gyűltünk össze, hogy az egész Egyházzal együtt lélekben előre átéljük Jézus Krisztus húsvéti misztériumát.

Lépjünk mi is az az Úr nyomába, hogy amint kegyelméből társai vagyunk a kereszthordozásában, ugyanúgy feltámadásának és örök életének is részesei lehessünk”

– mondta a szentmise kezdetén Ternyák Csaba érsek, majd megáldotta a barkaágakat.

Az evangéliumban Jézus Krisztus szenvedéstörténete hangzott el, Lukács szerint.

Szentbeszédében a főpásztor emlékeztetett: virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulását ünnepeljük. Ennek emlékére áldjuk meg a barkaágakat és hangzik el az Úr szenvedéséről és haláláról szóló evangélium. Az olvasmányban pedig Izajás próféta jövendölése felkészített bennünket a passió meghallgatására.

A szenvedés Isten szolgája küldetésének része, mint ahogyan a keresztény ember életének, küldetésének is velejárója. Nem lehet Jézus hűséges szolgája, aki nem veszi vállára a keresztjét.

A keresztút nemcsak a megaláztatás, hanem a felemelkedés útja is. Jézus megalázta magát, szolga lett, szolidáris volt velünk, s Isten felmagasztalta a feltámadásban.

A szenvedéstörténet újra és újra megrendít.

A szenvedés együttérzést, szánalmat kelt, s amikor ehhez még igazságtalanság is társul, a tehetetlen düh mellett a szégyen és a bánat érzése is megjelenik – fogalmazott homíliájában az egri érsek. – Jézus halála óta a világban lévő sok szenvedő az ő igazságtalan halálából nyerhet erőforrást. Isten Fiának szenvedése nem a végzet diadala vagy egy elkerülhetetlen tragédia volt, hanem önként vállalt áldozat a mi üdvösségünkért. Ő vette fel és hordozta el a keresztet, amikor felfedezte benne Isten akaratát.

Mi pedig térdet hajtunk keresztje előtt, elmélyedünk az imában, elmélkedésben: a térdelés, a csend elindítanak a gyógyulás útján.

Elmondhatjuk hálánkat, hogy milyen terhektől szeretnénk megszabadulni. „Bárcsak minden térd meghajolna az ő nevére, és minden nyelv hirdetné az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr!” – zárta tanítását Ternyák Csaba érsek.

Forrás: Egri Főgyházmegye

Szöveg: Bérczessy András

Fotó: Vozáry Róbert/Szent István Televízió

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria