A szép akasztott háza – Látogatás a tiszadobi Andrássy-kastélyban

A kortársak szerint Andrássy jó kiállású, ma úgy mondanánk, „sármos” férfi volt, s a párizsi hölgyek körében nagy népszerűségnek örvendett, ezért emlegették „a szép akasztott”-ként.

A tiszadobi Andrássy-kastélyban járva egy történelmi festményre bukkantunk, amely Ferenc József 1867-es koronázását ábrázolja. A jeles eseményen a felesége, Erzsébet királyné is jelen volt. A királyi pár a fő helyen, baldachin alatt áll, jobbra idősebb gróf Andrássy Gyula miniszterelnök a magasba lendíti díszes kucsmáját, és éljen! kiáltással üdvözli a frissen megkoronázott uralkodói párt. A magyar világi rendek nevében a Szent Koronát is ő tette fel Ferenc József fejére, holott mintegy másfél évtizeddel korábban még halálra ítélt forradalmár volt. A történet azért is érdekes, mert azt mutatja, hogy a korábbi ellenségek évekkel a vérre menő küzdelem után képesek voltak együttműködni, s a boldogabb jövő érdekében kiegyezni egymással. Példaértékű tett, amikor az emberek képesek felülemelkedni a korábbi viszályokon, gyilkos indulatokon, s egy magasabb célt szem előtt tartva szóba állni egymással. A kiegyezés persze nemcsak Andrássy érdeme volt, hanem, mint tudjuk, Deák Ferencé és másoké is, akik részt vettek az évekig tartó tárgyalásokban.

A koronázási ünnepség csúcspontját ábrázoló mű megalkotására a bécsi Akadémián tanító Eduard von Engerth kapott megbízást, aki vázlatkészítés céljából maga is részt vett a szertartáson. A festmény majdnem minden szereplője azonosítható: a pápai követ, a Habsburg-dinasztia főbb hivatalnokai, jobbra, az oltárnál pedig a szertartást celebráló Simor János hercegprímás. A királlyal szemben, a kép bal alsó sarkában a magyar miniszterek állnak, felettük páholyban ülnek a palotahölgyek és az országgyűlési képviselők. A több mint száz szereplő társaságában, a miniszterek sorában találjuk a kiegyezés másik nagy szorgalmazóját, a már említett Deák Ferencet is. Pedig a haza bölcse nem vett részt a szertartáson, korabeli források szerint az esemény idején a lakhelyén, az Angol Királynő szállóban tartózkodott. Kiemelkedő szerepe miatt azonban a bécsi udvar az ő arcképét is megrendelte az alkotótól, aki egyébként saját magát is a főszereplők közé festette. Szakállas arca Ferenc Józseftől balra látható. A koronázást megörökítő festmény a tiszadobi Andrássy-kastély második emeletén berendezett tematikus tárlaton látható. De ne szaladjunk előre, egyelőre maradjunk még a földszinten!

Tiszadobi látogatásunkkor havas a pusztaság, amely felől közelítve már messziről feltűnik a soktornyos kastély gazdagon kiképzett hátsó homlokzata. Az épület maga nem teljesen sík terepen áll, a túloldalról jobban látszik, hogy egy kisebb dombot emeltek a szinte vár benyomását keltő, lenyűgöző épületegyüttes alapjául.

Más arisztokrata családokhoz hasonlóan történetüket az Andrássyak is a magyar államalapítás idejére vezették vissza. A legenda szerint Andorás volt a családalapító, aki állítólag részt vett az I. István megkoronázása alkalmából szervezett lovagi tornán. Kevés nemesi család van Magyarországon, amelynek tagjai olyan jelentős szerepet töltöttek be a magyar nemzeti történelem évszázadai során, mint az Andrássyak.

Tiszadob történetének utolsó másfél évszázada is szorosan kapcsolódik a családhoz, amely a 18–19. század fordulóján jutott hozzá tiszadobi birtokaihoz. A 19. század végén idősebb Andrássy Gyula két épületet emeltetett Tiszadobon. Először egy favázas, egyemeletes, kisebb vadászlak készült el, amely azonban 1885-ben leégett. Ezután, 1886 és 1890 között épült meg a jelenlegi kastély, amelyről a Vasárnapi Újság révén elterjedt, hogy maga a gróf is részt vett a tervezésében. A legvalószínűbb minták a Loire-menti Chaumont-sur-Loire és Sully-sur-Loire kastélyai lehettek, amelyeket Andrássy Gyula az utazásai során láthatott.

A neogótikus-romantikus stílusban épített kastélyt Meinig Artúr tervezte, aki Budapesten gróf Wenckheim Frigyes palotáját (ma: Szabó Ervin Könyvtár), a Stefánia úton a Stefánia Palotát (ma: Honvéd Kulturális Központ) építette a 19. században. A vidéki kastélyok tekintetében igazi profizmusra tett szert. Nevéhez fűződik például a sorokújfalui Szapáry-kastély, Nagykárolyban gróf Károlyi István kastélya, és még sorolhatnánk.  

A tiszadobi kastély mögött a tervező angolkertet is létesített. Az épületet a Tisza partjához közel, ahogyan már említettük, egy magaslatra emelték, így kitűnik a folyó árterének lapályából. A parkot kelet felől maga a Tisza határolja. A kor ízlésének megfelelően az épület homlokzata előtt parkot létesítettek nyírt bukszusokkal, tiszafákkal. Középen még ma is ott áll a Leányszöktetés című Fadrusz-szobor. Az első emelet ablakaiból rátekinthetünk a sűrű bokrok alkotta labirintusra; látszik, hogy a felújítás után is gondosan kezelik a kastély munkatársai.

Az épület bejárása során először a lovagterembe vezet az út, mi azonban ifjabb gróf Andrássy Gyula hálószobája felől kezdve jártuk végig a földszinti termeket. A kastély sajnos nem maradhatott fenn eredeti formájában az utókor számára. Az I. világháború után, 1918-ban Polgár felől fegyveres forradalmárok érkeztek ide tíz-tizenkét járművel. Betörték a kastély ajtaját, összezúzták a teljes bútorzatot, az ablakokat belövöldözték. Összetörték a velencei tükröket, a csillárokat, a szobrokat és a kerámiákat, megsemmisítették vagy elhordták a drága festményeket, könyveket.

1945-ben, a II. világháború végén román katonai kórházat telepítettek az épületbe. Úgy tudni, hogy az itt elhunyt katonák ma is a parkban nyugszanak. Miután a teljes főúri ingatlan állami tulajdonba került, az Andrássyak története Tiszadobon véget ért. 1948-ban háromszáz osztrák gyerek nyaralt itt, majd egy éven át görög menekültek gyermekei használták a kastélyt. 1950-től a közelmúltig gyermekvárosként működött az ingatlan, 2007-ben költözött át az intézmény egy modern épületegyüttesbe. Amit ma a kastélyban láthatunk, majdnem mind hagyatéki tárgy.

Az ifjabb Andrássy Gyula gróf hálószobájának közepén egy szép, diófából faragott ágyat helyeztek el, amely Andrássy Katinka hagyatékából maradt meg. A támlákat intarziás és figurális jelenetek díszítik, az egész ágyat keleti stílusú takaró borítja. Az épület felújítása során nagy előnynek bizonyult, hogy Klösz György a 20. század elején lefényképezte szinte az összes szobát, így a berendezést a felvételek alapján rekonstruálhatták. 

Ha továbbmegyünk, a dolgozószobába jutunk, ahol egy korabeli íróasztalt láthatunk; eredetileg is egy ehhez hasonló állhatott itt. Az asztalon jobb oldalt vörös bársonnyal bevont, díszes, aranyveretes mappát találunk Andrássy Gyula monogramjával. Egy francia nemestől kapta a gróf.

Megtudhatjuk azt is, hogy az épület tulajdonképpen vadászkastélynak készült, de az 1900-as évek elejétől elsősorban nyári lakként használták.

A kastélyban mindössze három eredeti bútor maradt meg. Ezek egyike egy neoreneszánsz, historizáló stílusú kis szekrény, amelyen bronz griffmadarat ábrázoló két gyertyatartó áll.

A nagyszalon egykor közösségi tér volt, bálokat, koncerteket és más jeles eseményeket tartottak itt. Az ablakokon kitekintve megpillanthatjuk az úgynevezett hímzéses partert, az épülethez szorosan kapcsolódó kertet. A bukszusok eredetileg legfeljebb tizenöt centiméter magasak voltak, idővel azonban megnőttek, s azóta labirintusnak nevezik az általuk alkotott kertrészt.

Érdekesség, hogy az épületre úgy is tekinthetünk, mint egy kőbe zárt naptárra. A négy évszakra emlékeztetve négy bejárata van, a tizenkét hónapnak tizenkét torony felel meg, az év ötvenként hetének ötvenkét helyiség, az ablakok száma pedig háromszázhatvanöt, vagyis éppen annyi, ahány nap van egy esztendőben.  

A kastély bejárása során elérkeztünk az Andrássy Tivadar – ifjabb Andrássy Gyula testvére – megrendelésére készült, szecessziós stílusú ebédlőhöz, amely a kastély talán leghíresebb terme. Teljes berendezését, a bútorzatát és az üvegablakait is Rippl-Rónai József tervezte.

Az ablakszemekről tudható, hogy csak a felső három eredeti, az alsó három rekonstrukció, mivel eredetijük az ingatlan gyermekvárosként való hasznosításának időszakában egy labdázás alkalmával kitört. Az üvegablakokat Róth Miksa műhelyében készítették. A nagy méretű ablak a Rózsalugas címet viseli, a család tőketerebesi birtokának rózsáit ábrázolja. Az ebédlő jobb és bal oldalt látható tálalószekrényeit szintén Rippl-Rónai tervezte, de ezek itt csak másolatok, rekonstrukciók. Az 1950-es években az eredetijüket elégették, viszont szerencsére megmaradtak a tervek, amelyek megtekinthetők a falakon. Az asztalon látható porcelántányérok egy négy-ötszáz darabból álló készlethez tartoztak, mára csupán négy-öt maradt belőlük. Rippl-Rónai tervei alapján a pécsi Zsolnay-gyárban készültek.

A kastélyban nagyon sok a látnivaló. A földszinti kiállítótér, amelyet az imént ismerhettünk meg, Az Andrássyak világa címet viseli, a felső emeleten pedig A szellem arisztokratái – Az Andrássy család tovatűnt élete címmel látható tárlat.

A család történetében szomorú fejezetet képvisel Andrássy Tivadar lányainak élete. Apjuk hirtelen halála miatt nagybátyjuk, ifjabb Andrássy Gyula nevelte fel őket. A róluk szóló tematikus kiállítás címe: Sorsok foglyai. Terveink szerint a következő alkalommal ezzel folytatjuk majd a tiszadobi kastély bemutatását. 

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. február 9-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.