A szépség megmutat valamit a túlvilágból – Virágkompozíciókból nyílt kiállítás a monori plébánián

Két évvel ezelőtt Keresztinspirációk címmel láthattunk kiállítást Kruchió László alkotásaiból. A járvány miatt kimaradt év után idén Ipoly atya ösztönzésére, Dante Isteni színjátékának ihletésére a kerengőben és a belső udvaron a pokol, a purgatórium és a paradicsom elevenedik meg a látogatók előtt virágnyelven. A megnyitóbeszédek között Szekeres István hárfajátékát hallhatták a résztvevők.

Paszternák Tamás, a Váci Egyházmegye pasztorális helynöke, korábbi monori plébános nyitotta meg a kiállítást a plébánia dísztermében, ahová a sok érdeklődő be sem fért, akik kint maradtak, addig a kerengőben csodálhatták meg az alkotásokat. Kiemelte a virágok szépségét, ami arra az igazságra mutat rá, hogy Isten alkotásai: nem csak praktikus dolgok vannak a világon, hanem olyanok is, amelyeknek a szépsége által valamit megtapasztalunk az isteniből. Eszközök lehetnek arra is, hogy rámutassanak hitünk igazságaira, ahogyan most Laci bemutatja általuk a hármas túlvilági valóságot. Felolvasta a nagyhétfői evangéliumot, amelyben Mária, Lázár testvére illatos olajjal keni meg Jézus lábát. Az Isten iránti szeretet csodálatos, pazarló, nagylelkű megnyilvánulása ez. Tudjuk, hogy Istent mértéktelenül lehet szeretni. Isten iránti szeretetből alkot az, aki Isten titkát szeretné megmutatni és ezért napokig dolgozik, odaadással. A kiállítás a lelkünket is akarja művelni, gyógyítani, ezért Paszternák Tamás arra buzdított: érdemes szemlélődve, elcsendesedve, imádságos módon végignézni.

Van, akinek éppen ez az imádságos forma a leginkább megfelelő: ránézni valamire, ami Istenre utal, és azon keresztül jutni az imádság legmélyebb fokára.

Kruchió László köszöntőjében elmondta, hogy a túlvilági hármasságot próbálta megmutatni a virágok nyelvén. Az ember az élete során is megjárja a poklot, és ez a mostani háborús helyzetben különösen megrendítő. Megosztotta a hallgatósággal, hogy van egy ukrán alkalmazottja, akinek el kellett menekülnie hazájából. A háború előtt született gyermeke, akit néhány nap múlva el kellett temetnie, nem sokkal ezután kellett útra kelnie. Rámutatott, hogy sajnos megtörténhetnek ilyen dolgok az életünkben, hívő emberek életében, mint ez az asszony. Ez a meditációs kert gondolkodásra is ébreszt minket arról, hogy nagyon rövid az élet. Fontos megállítani az időt, kiszakadnunk a hétköznapokból, eljönni egy találkozásra,

hiszen itt vagyunk egymásnak a sok megpróbáltatás közepette.

Egy ilyen kiállítás is alkalom a találkozásra.

Urr Ipoly plébános elmondta, mennyire fontos számára Dante, akinek a halála 700. évfordulóját ünnepeltük tavaly. Amikor a témát keresték, rátaláltak erre az inspirációra: pokol, tisztítótűz és mennyország a virágok nyelvén. Ő maga csak egy kis ösztönzést adott ezzel az induláshoz, Lacié volt az inspiráció és a teljes megvalósítás. Ajándékozott neki egy új Isteni színjáték-fordítást, Nádasdy Ádámét, ebből Laci maga válogatta ki az idézeteket.

Kruchió László a megnyitó után végigvezetett minket a kiállításon, elmagyarázta a kompozíciók szimbolikáját:

A kerengőben érkezéskor egy köszöntő kompozíció várja a látogatót. Jobbra az élet szúrós oldala jelenik meg, mintha kardok lennének a növények, azt jeleníti meg, amikor készek lennénk akár meghalni is, mert olyan rossz érzéseink vannak. Mellette balra pedig ott van az élet teljessége, amikor szárnyalunk, felfelé ível az életünk, a mennyországot éljük meg. A gömbből, ami a teljesség, indul ki a mennyország felé mutató ív, de a végén, mint az életben is sokszor, ott van egy kis hurok, érzékeltetve valamit a sátán csábításából, aki vissza akar rántani.

A kerengő oktagonális, nyolc oldalából négy üvegablak: ezekből az első a köszöntő, ezt követően a három következő ablaknál jelenik meg a pokol, a purgatórium és a paradicsom képe. Egyrészt bibliai utalásokkal, másrészt a hétköznapi életünk érzéseinek érzékeltetésével, amelyek ennek a túlvilági hármasságnak egy-egy részéhez visznek közelebb.

A pokol tüzében égő embereket jeleníti meg a két, lefelé nyúló kezeket megjelenítő kaspó, benne az embereket jelképező virágokkal, strelíciákkal. A pokol körét jeleníti meg egy másik kompozíció, mintha fortyogna benne a láva. A kicsit posztmodern kiállításon a falak is kaptak némi festéket, még drasztikusabbá téve az élményt. Az ablakkal szemben az élet kettőssége jelenik meg a kompozíciókban: az élet szépsége egy rothadó közegből emelkedik ki. Egy kicsi királypiton figyel mellette egy hengerben, a kígyó, amely a bűnbe visz, mellette az alma: a kettő együtt fejezi ki a csábítást. Egy egyszerű konyhai fedő zárja le a hengert, a mindennapok egyszerűségét fejezi ki, rajta építőkövek, mellette termést hozó gyümölcság. Az élet összetettsége jelenik meg ebben is: az almafa az élet gyümölcsét érleli, de mellette ott van a csábítás is, a gonosz cselszövései. Fölötte a kereszt egy darabja, nagy, veretes szegekkel – az elmúlás, a halál jelképe, ami szimbolikájával egyben előre is mutat. Külön érdekessége a pokolt ábrázoló kompozíciónak, hogy az ablakban a belső kert felől az ágakra azonnal fészket rakott egy rigó, tökéletes fészket épített három nap alatt. Laci egy kis csodaként éli meg: egy mesteri művet alkotott ide a rigó, és megbízott benne, hogy ez egy nyugodt hely lesz.

Haladunk a tisztítótűz felé, egy feszületet látunk, kiszáradt eperfa, gyökerével felfelé: csodálatos növényi részek, ahogyan a természet megalkotta. A harmadik ablaknál a tisztítótűz szenvedéseit látjuk, a kínok, a fájdalmak jelennek meg a falon. Szemben az egyik kedvenc kompozíciója: az élettelen ágak szinte megszemélyesednek benne, az egész olyan, mint egy test, a vékony kis vesszők egységet alkotnak. A töviskoszorú krisztustövisből és szögesdrótokból van összefonva, a durván elhelyezett, kiálló gyorskötözők a stigmákat jelölik. Mellette a kálák lágysága az újjáéledést jelképezi és már a paradicsom felé mutat. A tulipánok, nárciszok is előre mutatnak, szárnyalnak felfelé, megjelenik a hagyma, amiből a rügy, a hajtás fakad, a megújulás szimbóluma.

A paradicsomba vezető út nem mindig egyértelműen csupa jóság, szépség, ezt a megélt életet jelképezi, hogy a koszorú egyszerű drótból van megformázva, az élet körforgása jelenik meg benne, a kis boglárkák adják a lágyságát. Angyalszárnyat látunk, őrangyalaink, felemelő szárnyak. A belső udvar felé megjelennek a pálmalevelek, a feltámadás jelképei, aztán középen már az ég felé irányul a tekintetünk.

Itt csúcsosodik ki a kiállítás, miután a kis erdei sétát, a meditációs kertet végigjárjuk, a kerengő közepére érünk. Az installáció letisztult, a pokol tüzéből indul, a tisztítótűzön keresztül a mennyországig visz, arra sarkall minket, hogy az ég felé tekintsünk. Mert akkor látjuk meg a megoldást a gondokra, ha a ég felé, a Jóisten felé tekintünk. Lángol az egész kompozíció, de közben megjelenik benne a víz, az élet motívuma. Mellette egy kőkereszt: a kereszt szerves része az életünknek, mindannyian hordozunk fájdalmakat, kereszteket, egy életen keresztül hordozzuk, és egyben megfogalmazódik benne a szeretteink emléke is.

A kiállítás alkotásai között Dantétól, a Bibliából, és nagy költőktől szerepelnek idézetek, amelyek segítik az átélést.

Csoportos látogatások előzetesen egyeztethetők az iroda@monorplebania.hu címen.

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír