A szeretet az alapja a szent életnek – Jubiláns házasok ünnepeltek Győrben

Már jóval a szentmise kezdete előtt megtelt a Püspökvár kertjében felállított hatalmas sátor, aminél nagyobbat már szinte nem is lehetne elhelyezni ott. Veres András megyéspüspök kezdeményezésére már hetedszer gyűltek össze a házaspárok, akik kerek évfordulójukat ünneplik idén. Volt öt 60. évfordulót, sőt egy 65. évfordulót ünneplő pár is.

Az egyházmegyéből 453 jubileumot ünneplő házaspár regisztrált az ünnepre, ők névre szóló helyet kaptak, és egy kis füzetet, amiben az énekek, az imádságok és a szentírási részek mind benne voltak. Családtagjaik és azok, akik nem regisztráltak, de szerettek volna részt venni az eseményen, a sátoron kívül kaptak helyet. Hogy tiszta lélekkel vehessenek részt a szentmisén, a Püspökvár kertjében lehetőség volt szentgyónásra.

Veres András a szentmise elején köszöntötte a házaspárokat a jubileumi hálaadó szentmise alkalmával. Mint mondta, Isten előtt egy csodálatos dolog, hogy az egyházmegye különböző pontjairól érkezettek együtt hálát akarunk adni Istennek a hosszabb, rövidebb időért, amivel megajándékozta Önöket a házasságban.

Tóbiás könyvéből Tóbiás és Sára menyegzője előtti imádságot, Szent Pál első korinthusiaknak írt leveléből pedig a mindennél magasztosabb út, a szeretet himnuszát hallottuk. Az Alleluja – mint a szentmise megannyi részlete áldást kért a párokra. Az evangélium Szent János könyvéből a főparancsról tanított.

Hallottuk az imént a világirodalom egyik gyöngyszemének a részletét, Szent Pál apostol szeretethimnuszából egy szakaszt – kezdte beszédét Veres András. – Pál apostol elmondja, mi jellemzi a keresztény életet, majd következtetésképpen levonja: van három erény, amire minden életállapotban és életkorban szükség van: a hit, a remény és a szeretet, de ezek közül is a legnagyobb a szeretet. Ez a leginkább életformáló erő, ha hiányzik, szenvedünk, ha megvan, azért vagyunk boldogok.

Életünket a szüleink egymás iránti szeretetéből a teremtő Istentől kaptuk. Az egymás iránt való szeretetük formált bennünket, hogy tudjunk szeretni és szerethetővé válni. A gyermek a szülei szeretete által válik egészséges személyiséggé. Hány rossz példát látunk, hogy elvált szülők gyerekei milyen sérültekké válnak, mennyi gonddal küzdenek már fiatalon! – tette hozzá. – 

A szülők egymás iránti szeretete tudja egyedül biztosítani a gyermeknek azt a boldog közösséget, melyben igazi emberré válhat.

Pál apostol azt írja a rómaiakhoz írt levélben: „Ha szentek a gyökerek, szentek lesznek az ágak is.” A családi élet a szeretet igazi iskolája, a szeretet az alapja a szent életnek –hangsúlyozta.

Ezzel a házasság és a család ellensége is tisztában van – figyelmeztetett a püspök. – Ott kell az embert megtámadni, ahol a legfontosabb értékek születnek, a házasságban és a családban. A mai liberális világban sokszor próbálják a házasságot, a családi életet demoralizálni, értéktelennek, időtmúltnak mutatni. Azért teszik, mert így tudják az emberi életet kikezdeni. Pedig az egész társadalomra veszélyes, ha a házasság és a család nem jól működik.

Mi, keresztények vállaljuk, hogy másként gondolkodunk a házasságról, a családról, ezért is válunk gyűlöletessé sokak szermében. Jézus megmondta előre: „Ha a világból valók volnátok, szeretne titeket a világ. De mivel nem e világból valók vagytok, gyűlöl benneteket a világ.” Ennek ellenére meg vagyunk győződve a házasság és a családi élet méltóságának, erejének fontos szerepéről, kitartunk ebben az értékrendünkben – szögezte le a püspök. – Az Egyháznak az a feladata, hogy az idők végéig ezt az értéket hirdesse minden ember számára.

Már Jézus is fontosnak tartotta az emberek eltorzult gondolkodását kijavítani, amikor arról faggatták, szabad-e a férfinak elbocsátania a feleségét. Azt mondta: kezdetben nem így volt, Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg nektek.

Nem csak társadalmi szokás, „egy papír” a házasság. Aki nem hisz a házasság szentségében, miszerint isteni erő segít, hogy a hűség, a szeretet megmaradjon a két ember kapcsolatában, annak lehet, hogy csak papír vagy szokás. A házasság az Isten szándéka szerint megszentelődésre vezet. A házastársak hivatása, hogy Krisztus és az Egyház kapcsolatát jelenítsék meg a mai világban: úgy szeressük egymást, ahogy Krisztus szerette az Atyát.

Hitre van szükség ahhoz, hogy a házasság értékét és méltóságát felismerjük.

Illyés Gyula írja egy versében: „Tán belátnám én is, mint mások is belátták, / hogy csak hit kell, igen, csak hit e világnak.” Amikor napjaink nyomorúságait látjuk, jusson az eszünkbe: azért jutott az emberiség oda, ahova, mert elveszítette a hitét. A teremtő Isten nélkül élni nagyon ingoványos.

A jubiláns testvéreknek nem kell mondani, hogy nekünk, hívőknek is óvatosnak kell lenni, mert a korszellem, ami házasság- és családellenes, elsodorhat mindnyájunkat – figyelmeztetett Veres András. – Sokszor tudjuk, mi a jó, mégsem tudunk úgy élni. Bármennyire erős a hitünk, a korszellem mindnyájunkra hat.

Az elmúlt hetek esőzései alatt a Rába sebes sodrásúvá vált, hatalmas farönköket sodort. Petőfi verse jutott az eszembe: „Ha bár fölül a gálya, / és alul a víznek árja, / Azért a víz az úr.” Hajlamosak vagyunk, hogy engedjünk a korszellemnek... Törekednünk kell arra, hogy Isten tanítását, törvényeit megtartsuk.

A gyermekekre, fiatalokra még inkább hat a korszellem, ezért össze kell kapaszkodnunk. Az egységben nagy erő van. A mostani esemény is ilyen összekapaszkodás. A házastársak ezzel is kifejezik egymás iránti szeretetüket, hálaadásukat. Ahhoz, hogy ennyi évet eltöltsenek házasságban, kellett ez a szeretet, a hűség, és erről meg kell egymást erősíteni. De nem úgy, mint a székely házaspár, ahol az asszony faggatta a férjét, szereti-e: „Ötven évvel ezelőtt megmondtam, ha változik, szólok.” Ki kell fejezni egymás iránti szeretetünket, mert emberek vagyunk.

Mindnyájunkban van kellő alázat is: nemcsak egymásnak, hanem a teremtő, gondviselő Istennek is hálával tartozunk. A mi erőnk kevés, hogy ilyen emberfeletti dolgot, mint a házasság, vállalni tudjunk. Ha erősödöm a hálaadásban, kifejezem, hogy számítok a másikra, Isten segítségére.

Egyetlen közösség sem tud élni szeretet, nagylelkűség, hűség, türelem, irgalmasság nélkül.

Isten adja meg ezt nekünk továbbra is, hogy tudjuk az örömöt, a szeretetet képviselni – zárta beszédét Veres András püspök.

A házastársi ígéretek megújításakor a házaspárok megfogták egymás kezét, egymás felé fordultak, majd a püspök megáldotta őket. A szentáldozás után is hosszabb imádságot mondott értük, hogy házassági szövetségük szüntelenül megújuljon, szeretetük gyarapodjon, a béke köteléke megerősödjön köztük, és gyermekeik között Isten áldását élvezzék.

Örülök, hogy idén is sokan itt vannak. Ennyien még sosem voltunk – mondta a püspök a szentmise végén. – Bízom benne, hogy egyre inkább gyarapodik ez a közösség, akik Isten iránti hálájukat együtt szeretnék kifejezni. Ennél nagyobb sátrat nem tudunk beállítani, néhány fába került, de vállaltuk ezt az áldozatot, mert fát lehet ültetni másikat.

A szentmise végén Veres András püspök, Reisner Ferenc általános püspöki helynök, valamint Böcskei Győző és Császár István osztották ki egyesével az emléklapokat a házaspároknak. A 60. és 65. évfordulót ünneplőket meg is tapsolta a hatalmas tömeg.

Rácz Imre és Lovász Szabó Anna 65 éve házasok. Hogy mi tartotta meg őket? A hit, a türelem – mondja Anna néni. – Ha nincs hit, akkor széjjel lehet menni egy szóért, egy tettért. „Az ember a hitében nem csalatkozik, a Jóisten megsegít, lépten-nyomon érzem, hogy mellettem van, mint ahogy a Szűzanya is. Négyévesen árván maradtam, 17 évesen férjhez mentem. A férjem 19 éves volt, amikor házasodtunk.”

„Nem tudtam, minek megyek neki – teszi hozzá Imre bácsi. – A hit és a türelem mellett a szeretet és a kompromisszum is fontos. Anyagilag voltak nehéz pillanatok: a feleségem félárva volt, mi kilencen voltunk testvérek. Egész életemben traktoros voltam, állatokat tartottunk. Négy unokánk, négy dédunokánk van, ezért érdemes élni.” Megbíztunk egymásban – teszik hozzá –, nem féltünk attól, hogy valamibe belekeveredik a másik. Egymásra voltunk utalva.

55 éve házasok Villányi György és Végh Erzsébet. „Nagyon jó a felségem, türelmes, megbocsátó, szeretetreméltó” – mondja Gyuri bácsi. „A legfontosabb a megértés” – teszi hozzá a felesége. „Nem tudjuk hogyan, de nem múlik el a szeretet. Mondják, hogy a szerelem megszűnik, nálunk nem. Én most is szerelmes vagyok a felségembe, amit meg is szoktam mondani neki sokszor.”

Erzsi néni azt is elmondja, ez hogyan valósul meg: „Csinálom a dolgom, ad egy puszit, és megmondja, hogy szeret”. „Négy évet együtt jártunk középiskolába, ott kérte meg majdnem a kezem – mondja Gyuri bácsi huncutul. – Egy padban ültünk, kisnövésű voltam, mint a feleségem. Negyedikben nem sokkal A Tenkes kapitánya forgatása után voltunk osztálykiránduláson Siklóson, ott vallottuk meg, hogy beleszerettünk egymásba.”

Wangler Sebestyén és Oroszi Julianna Sopronból érkeztek két gyönyörű kisgyerekkel, öt éve házasok, először vannak a jubiláns házasokat ünneplő szentmisén. Fák árnyékában, a várfal mellett telepedtek meg, mert a kicsik az utat végigaludták, így sejteni lehetett, hogy itt szaladgálni kell majd utánuk. „Kisgyerekekkel nehéz, de eljöttünk egymás miatt is, mert tudtuk, hogy ez idő alatt is egymásra tudunk hangolódni.” „Ez most nekünk családi program, nem párkapcsolati. Még emésztjük, hogy átalakultunk apává, anyává” – teszi hozzá Sebestyén.

„Aktívan dolgozunk, ásni kell, hogy megtaláljuk egymásban a férjet, a feleséget – mondják felváltva. – Nem lehet konstans állapotot tartani, néha vannak hullámvölgyek, de a kegyelem mindig besegít, amikor újra tudunk töltekezni, megújulni.”

Hihetetlen, hogy akármerre nézek, a házaspárok vidámak, ünnepi díszbe öltözött a testük-lelkük, bárhány évesek is legyenek: egy egész életet küzdöttek végig, vagy csak néhány éve indult a közös életük, vagy épp pályájuk csúcsán vannak. Az ünnep a lelkekben is átvette a helyét.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Fábián Attila

Magyar Kurír