A szeretet misztériumát adta át – 25 éve távozott Előd István piarista

Megszentelt élet – 2015. augusztus 17., hétfő | 19:01

A sokak által tisztelt Előd István, a budapesti Kalazantinum teológiatanára, spirituálisa és igazgatója 25 évvel ezelőtt, 1990. augusztus 16-án hunyt el Budapesten. A Piarista Rend Magyar Tartománya honlapján olvasható visszaemlékezést adjuk közre.

„Leírhatatlan jelenség volt, valóban a testet öltött lélek formáját viselte fehér hajával, vékony, átszellemült arcával-alakjával. Hihetetlen finomság volt benne…” – így ír egy helyütt Előd István piarista atyáról Beney Zsuzsa költő, író, esszéista.

Előd István Nagykanizsán született 1912. április 17-én, és 1990. augusztus 16-án hunyt el Budapesten. Sírja a rákoskeresztúri piarista parcellában van.

Nagyon szigorú, mégis igazságos ember hírében állt. A veszprémi Piarista Gimnáziumban és a budapesti Kalazantinumban, melynek teológiatanára, spirituálisa és 1986-ig igazgatója is volt, több ma már jól ismert személyiséget is tanított, mentorált. Mások segítését egyébként is a kötelességének tekintette, ezt bárki, aki kapcsolatba került vele, igazolni tudja. Nagy formátumú ember volt, aki óriási műveltséggel rendelkezett, görögül, latinul, németül és franciául írt és olvasott.

Előd tanár úr neve elsősorban fundamentális teológiai és dogmatikai jegyzetei, illetve a belőlük készült Katolikus dogmatika című tankönyve révén vált ismertté széles körben.

Előd István a szeretet misztériumát adta át mindenkinek, aki hozzá fordult, akár teológiai, hitbéli vagy pszichológiai témákban kért segítséget. Ha ő nem tudott megoldást kínálni a problémára, csak annyit mondott: fohászkodni kell. Sőt, amennyiben úgy látta szükségesnek, ő maga imádkozott a rászorulókért – akkor is, ha nem kérték rá. Csak mert ezt diktálta kereszténysége.

Beney Zsuzsa a Vigilia című folyóiratban így vallott lelkivezetőjéről – merthogy sokak számára elsősorban ebbéli szerepében maradt meg emlékezete:

„Szeretném, ha a mostani fiatalok is hallanák a nevét. Előd István piarista atyáról van szó, aki hittant tanított a budapesti Piarista Gimnáziumban, a piaristák noviciátusában, dogmatikakönyve jelent meg, és minden bizonnyal szakterülete megbecsült ismerője volt. Emellett azonban tudós szinten értett a pszichológiához, ennek segédtudományaihoz, és akkor, amikor ez a leghatározottabban tiltott volt, pszichológiai gyógyítással foglalkozott. Nemcsak szeretete, hanem tudása erejével, és nemcsak tudása, hanem szeretete segítségével. Gondolkozásmódjának és terápiájának alapja Jung felfogása volt, s ezzel nemcsak bennünket vezetett be Jung gondolkodásmódjába, hanem arra is megtanított, hogy ezeket a gondolatokat hogyan építsük be életünkbe, hogyan használjuk nehézségeink leküzdésére, és nem utolsósorban önmagunk megismerésére. A hatvanas évek második felében jártam hozzá, amikor ez – a mai fiatalok számára talán érthetetlenül – szigorúan tiltott témának számított… A legnagyobb segítséget adta, amit embertől kaphatunk. Ez a segítség az előlegezett, várakozó szeretet, ez alakította ki (legalábbis bennem) először azt az érzést, hogy minden gyarlóságával szerethetik az embert, s ha bennünket így elfogadnak, mi is elfogadhatjuk gyarlóságainkat.”

Fotó: Piarista.hu

Magyar Kurír

#ifjúság #oktatás-nevelés #papi hivatás #pasztoráció #teológia #tudomány

Kapcsolódó fotógaléria