A találkozó – amelyet a templomfelújítás miatt az ajaki Tamási Áron köznevelési intézmény tornatermében tartottak – szentségimádással kezdődött, majd a főpásztor szentmisét mutatott be.
Palánki Ferenc püspök elmélkedésében – utalva az elhangzott evangéliumi szakaszra (Lk 15,1–10) – a szeretet logikájáról beszélt: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?”
Jézus furcsa példabeszédeket mondott ebben az evangéliumi szakaszban – fogalmazott a megyéspüspök, majd hozzátette: a feltett kérdésre mi nemmel válaszolnánk, mert szerintünk az egy a kilencvenkilenchez képest járulékos veszteség. Az elveszett drachma is az a tíz drachmához képest. A példabeszédeket maga az Úr Jézus Krisztus mondja el, aki éppen azért jött, hogy megkeresse és megmentse mindazt, ami elveszett: „Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.” Milyen sokszor vagyunk elveszett bárányok!
Felemelő, igazán örömteli, hogy valaki elindult a végtelenből, hogy megkeressen bennünket, hogy el ne vesszünk.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16)
Amikor az asszony kisöpörte a házát, és megtalálta az elgurult drachmát, összehívta a barátait, lakomát tartott, ami lehet, hogy sokkal többe került, mint egy drachma. A szeretet nem logikus, nem az értelem, hanem a szív logikája – emelte ki szentbeszédében a főpásztor. – Ez a szeretet, amellyel Isten szeret bennünket, arra késztet, hogy ne csak az eszünkkel, hanem a szívünkkel is gondolkodjunk, és kezdjünk el a másik emberre úgy nézni, hogy ne a hibáit, a bűneit lássuk.
A farizeusok és az írástudók zúgolódtak, és azt mondták: „Ez szóba áll a bűnösökkel, és együtt étkezik velük.” De Jézus, aki tiszta, igazi, kedves, jó szeretetével közelít a bűnösökhöz, azt akarja, hogy megtérjenek és éljenek. Amikor Jézus meghív a papi vagy szerzetesi hivatásra, arra hív, hogy a kedves, másokat felemelő, az elveszetteket megkereső szeretetnek legyünk a szolgái. Legyünk az örömhír hirdetői, mások számára vigasztalók, felemelők, és együtt tudjunk örülni a másik emberrel, amikor rátalál Istenre.
Isten soha nem mond le senkiről, neki az az egy végtelen értékű, számára nincs értékes vagy kevésbé értékes, előkelő vagy koldus ember. Számára minden élet végtelen értékű.
Ő azt mondja mindannyiunknak, hogy „egyetlenem”.
Isten számára egyetlenek vagyunk, különleges, személyre szabott szeretettel szeret bennünket. Azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön, rátaláljon a szeretet, az igazság, a jóság útjára, hogy mindannyian választottak, meghívottak, megkereszteltek legyünk, az ő szeretetének hírnökei – fogalmazott Palánki Ferenc.
Ezt követően a debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a szolgálat különlegességéről fejtette ki gondolatait: „Isten különleges módon ad kegyelmeket annak, aki szerzetes vagy pap lesz, mert szolgálatra hív, nem pedig főtisztelendőségre, megtiszteltetésre. A szolgának van egy különleges jutalma.” Jézus a kánai menyegzőn Mária szavára azt mondja a szolgáknak, hogy töltsék meg a korsókat vízzel. Legalább háromszáz liter vizet kellett hordaniuk a korsókba a falu egyetlen kútjáról. Komoly munkát jelentett ez, és a jutalmuk az volt, hogy ők tudták, hogy a korsókba vizet hordtak. Beleláttak az isteni misztériumba. Ezért csodálatos a papság, a szerzetesség, az, ha valaki a szíve mélyén igent tud mondani Istennek, mert
beleláthat az ő életébe, jóságába, szeretetébe, és átérezheti annak örömteli voltát, hogy Istennek szolgálni a legnagyobb dicsőség.
„Segítsen bennünket ez az imatalálkozó, Isten kegyelme, hogy rá tudjon találni minden elveszettre, és mindenkit hazavezessen az ő örök hazájába!” – zárta fohásszal elmélkedését a főpásztor.
* * *
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök idén minden hónap elsőcsütörtökén meglátogatja az egyházmegye Szent László Imaszövetségének közösségeit egy-egy esperesi kerületben, hogy együtt imádkozzanak papi és szerzetesi hivatásokért. Eddig Debrecenben, Nyírbátorban, Hajdúszoboszlón, Egyeken, Nyírmeggyesen, Nyíregyháza-Jósavárosban, Ajakon imádkozott együtt az imaszövetség tagjaival, decemberben pedig Debrecenben, a Megtestesülés-templomban várja a híveket szentségimádásra és szentmisére.
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: Hasulyóné Rutkai Éva
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria