A szeretet nem fér össze a félelemmel – Erdő Péter bíboros karácsonyi üzenete

Homíliájában Erdő Péter a karácsony lényegére irányította a figyelmet: Jézus születése örömet hoz az életünkbe, de a jel, amelyet az angyal a pásztoroknak ígért, meglepően egyszerű – egy kisgyermek a jászolban. Ez az egyszerűség azonban mély üzenetet hordoz: Isten szeretete nem a kényelemben, hanem az önátadásban mutatkozik meg.

A bíboros felidézte, hogy Jézus a legnagyobb szegénységben született, kiszolgáltatva az emberek és a teremtett világ gondoskodásának. Ez a sebezhetőség végigkísérte egész földi életét, egészen a kereszthalálig.

A karácsonyi titok ezért arra tanít: a saját kényelmét mindennél előbbre helyező önzés és a szeretet nyitott keze nem fér meg egymás mellett.

E gondolatot a családi élet példájával tette kézzelfoghatóvá: a szülők áldozatos szeretete – bár gyakran láthatatlan – életművé válik. „Ti vagytok az én életművem” – idézte édesanyja szavait, rámutatva arra, hogy a szeretet gyümölcse sokszor csak idővel válik nyilvánvalóvá.
A szentmise végén Erdő Péter hálára és továbbadásra hívott: kérjük Istentől azt az ajándékozó szeretetet, amelyet karácsonykor kapunk, és adjuk tovább családjainkban, közösségeinkben. Így válhat a karácsony nemcsak ünneppé, hanem életformává.

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

Krisztusban Kedves Testvérek!

Jézus születése örömet hoz az életünkbe. Lukács evangéliumában olvasható, hogy az angyal jelet ígér a pásztoroknak. Ez a jel azt mutatja, hogy a Messiás valóban megszületett. De ez a jel túl egyszerűnek tűnik. Egy kisgyerek a jászolban. Azonban ez a jel valami nagyon fontos dolgot mutat Isten megtestesüléséről.

Jézus nem kényelmes környezetben született. Néhányan közülünk még mindig emlékeznek a gyerekkorukra, amikor az életkörülmények egyáltalán nem voltak kényelmesek és kellemesek. A háború és az ötvenes, hatvanas évek, de akár a későbbi idők szűkös körülményei még mindig elevenen élnek az idősebb nemzedékek emlékezetében. De a kisgyermek Jézus szegénysége rendkívül súlyos volt. Csak egy istállóban volt hely neki.

De hát így van ez az igazi szeretettel! A szeretet mindig és szükségszerűen rábízza magát mások jóindulatára és segítségére. Amikor Isten irántunk való szeretetből emberré lesz, emberként kiszolgáltatja magát nekünk és a teremtett világnak. Szándékosan adja át magát, hogy szüksége legyen az állatok és az emberek testének melegére, hogy szüksége legyen az ételre, és talán a pásztorok ajándékaira is. És ez a sebezhetőség végigkíséri őt egész földi élete során. Engedelmeskedik Máriának és Józsefnek, követi őket, megtanulja népe ünnepeit, szokásait és nyelvét, végigjárja azokat az ösvényeket, amelyeken a hívők évről-évre Jeruzsálembe zarándokolnak. És szenved attól, hogy nem értik meg, nem fogadják el, hogy végül keresztre feszítik. Ennyire teljesen adja át magát.

De igaz ez minden valódi szeretetre is, mert a saját kényelmét és jó közérzetét mindennél többre becsülő önzés és a szeretet nyitott keze ellentmond egymásnak. Ez is a karácsonyi titok egyik üzenete.

Szent Jánosnál olvassuk, hogy a szeretet nem fér össze a félelemmel. Ezért csak Isten, akiben nincs és nem lehet semmi félelem, csak ő tud helyesen és teljesen szeretni. Teljesen meri átadni magát, így nem tűri el a félelmet maga körül. Át akarja adni nekünk is ezt a szeretetet. Ebben a szeretetben minden család részesül. Különösen részesülnek benne a szülők.

Hiszen az is egy fajta kiszolgáltatottság, ha az embernek gyerekei vannak. Milyen szabadságot tarthat meg magának az ember, ha állandóan kisgyerekekről kell gondoskodnia?

És ez folytatódik egy egész életen át. Az eredmény pedig nem mindig túl látványos.

Azonban sok ember, ha megvonja életének mérlegét, tisztán érzi, hogy ezen az úton közelebb került Istenhez, ahhoz az Istenhez, aki mindent megadhat, aki teljesen átadja magát, aki semmitől sem fél, aki emberré lett, hogy magához emelhessen minket.

Édesanyám mondta egyszer, nem sokkal halála előtt, amikor végignézett a gyerekein, rajtunk hatunkon, hogy „ti vagytok az én életművem”. Mélységesen igaza volt!

Ez az az áldozatkész szeretet, amit az idei karácsonyon Istentől kérünk. Adja meg mindnyájunknak, hogy tudjunk hálásak lenni szüleinknek, nagyszüleinknek, pedagógusainknak, minden jótevőnknek, Egyházunknak és egész közösségünknek. Kérjük Isten segítségét, hogy követni tudjuk példájukat, és tovább tudjuk adni ezt az ajándékozó szeretetet. Istentől megáldott, békés, örömteli karácsonyt kívánok! Krisztus közöttünk!

Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír