A szeretet tanújává válva – Pappá szentelték Tóth Attila Ákost

„Szeretve vagyunk úgy, ahogy vagyunk. Ez a mai napnak és az egész eddigi útnak a tanulsága számomra” – az újszentelt Tóth Attila Ákos ezzel kezdte hálájának kifejezését annak az ünnepi Szent Liturgiának végén, melynek során görögkatolikus áldozópappá szentelte őt Szocska A. Ábel megyéspüspök.

Erre a szeretetre vagyunk mindannyian meghívva a keresztségben, ha elfogadjuk: szeretve vagyunk, és tanúi lehetünk a szeretetnek”

– tette hozzá.

Megköszönte mindenkinek, hogy az elmúlt harminc évben segítették e felismerésben, és kísérték útján a papság felé. „Minden találkozás hozzájárult ennek a szeretve levésnek a megérzéséhez, a továbbadás vágyához és a tanúvá válás igényéhez bennem” – mondta.

Attila atya ajándékokat nyújtott át főpásztorának, családjának. A Szent Liturgián pedig ő maga részesült egy titokzatos ajándékban:

az isteni kegyelem, mely mindenkor orvosolja az erőtlenségeket, és pótolja a hiányokat, ezt az istenfélő diakónust áldozópappá szentelte”

a püspök kézrátétele által – ahogyan az a szentelési imában volt hallható.

Nagy titoknak nevezte prédikációjában Szocska Ábel püspök is a szentelést, melyet végigkövethettek a jelenlevők: hiszen papnövendékből atya válik. Különleges adalék, hogy az Attila név jelentése »atyácska«, »szeretett atyánk«” – hívta fel a figyelmet a főpásztor. – Innentől a feladata is az lesz: atyaként a mennyei Atya szeretetét továbbadni.

Az ezen a napon tisztelt szent, Szent András, az elsőként meghívott apostol életét állította Attila atya elé: András erős vágyát, hogy Jézus Krisztus közelében legyen. Ugyanakkor András apostol nem elégedett meg ezzel a vágyakozással, hanem otthagyva életét Jézussal tartott, és hirdette mindenütt, hogy megtalálta a fölkentet. Meg akarta másokkal is osztani ezt a vágyat, ez motiválta. Messze vidékre eljutott, hogy az örömhírt továbbadja.

András alázatos volt. Elsőként hívatott el, de szerényen élt. „Az alázat nyitja meg az ember számára a kegyelmet” – hangsúlyozta a főpásztor. – És az apostol bátor is volt. Amikor meglátta a keresztet, amelyre később felfeszítették, így köszöntötte azt: „Üdvöz légy, ó, Kereszt, amelyet Krisztus teste avatott fel!”

A tanítvány életpéldája mintaként áll e szentelendő fiatalember előtt, akinek tudatosítania kell: a keresztek, melyeket az életében kap, előbbre viszik őt az Atya felé.

A prédikáció végén Szocska Ábel püspök a tisztelendő asszonyt is megszólította, s arra buzdította, hogy támogassa és erősítse szolgálatában férjét.

A szolgálat súlyát és terhét mintegy már szenteléskor is megérezhette Tóth Attila Ákos: homlokán az oltár nyoma rajzolódott ki, ahogyan főpásztora reá hajolt.

Az első papi feladatait a hierarcha oldalán végezte el az újszentelt: kezébe vette a bárányt, áldoztatott, amboni imát mondott, áldást osztott, és mirovált.

A liturgia végén a nyíregyházi megyéspüspök közölte: az újszentelt pap további rendelkezésig ugyanabban a közösségben marad szolgálattevő, ahol korábban.

A liturgián a Szent Damján kórus végzett kántori szolgálatot, Dudás György atya vezetésével.

A Szent Damján kórus 2010-ben kezdte meg működését a nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézetben. A liturgikus szolgálat csakhamar újabb céllal egészült ki: jótékonysági koncertekkel kezdték el segíteni a Szent Damján-tábor szervezését.

A kórus működése nem folyamatos, de most együtt énekeltek újra: áldozópapok, diakónusok, tanulmányukat végzett papnövendékek, Dobos András rektor és más olyan tagok, akik korábban a kórusban szolgáltak, ahogyan maga Tóth Attila Ákos atya is évekkel ezelőtt aktív tagja volt ennek a közösségnek.

Szentelésére elkísérték a paptestvérek: elöljárói, egykori diáktársai, római és görögkatolikus papok, diakónusok, papnövendékek, rokonai, valamint barátai és ismerősei – laikus testvérek, akik a szeretet tanújává váló Attila atyával agapén ünnepeltek tovább.

A szentelés kapcsán az egyházmegyei sajtó interjút készített Tóth Attila Ákossal, melyet meghallgathatnak ITT.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: P. Tóth Nóra

Magyar Kurír