A szeretet valamennyi húrján játszott – Rózsaeső imaest a Nyolc Boldogság Közösséggel Budapesten

Megszentelt élet – 2018. október 1., hétfő | 16:30

Lisieux-i Kis Szent Teréz emléknapjára készülve a Nyolc Boldogság Közösség idén is megrendezte a Rózsaeső imaestet a budapesti Örökimádás-templomban – két egymást követő napon, szeptember 29-én és 30-án. – Csaba M. Veronika CB nővér írását adjuk közre.

Kis Szent Teréz magához vonzza az embereket, és a világ legkülönbözőbb országaiban tölti meg a templomokat. Vonzó a bölcsessége, a hite, a feltétlen bizalma, az életöröme, a szentségnek az az eredeti, mégis nagyon egyszerű „kis útja”, amely szerinte minden ember számára járható. 1997-ben, egyházdoktorrá avatása alkalmából Szent II. János Pál pápa így foglalta össze Teréz tanításának lényegét: „Élete során Teréz új világosságokat, rejtett és titokzatos értelmeket fedezett fel, s az isteni Mestertől megkapta a »Szeretet tudományát«, melyet írásaiban nagy eredetiséggel mutatott be.”


Idén két egymást követő napon, szeptember 29-én és 30-án is megtartottuk a Rózsaeső imaestet az Örökimádás-templomban. A kicsinek éppen nem mondható templomtér kétszer is teljesen megtelt. Miért az elnevezés: Rózsaeső imaest? Nem sokkal halála előtt Teréz így vigasztalta nővértársait: „Mennyországomat azzal fogom tölteni, hogy jót teszek a földön… meglátjátok, olyan lesz, mint egy rózsaeső.”

Karizmánk egyik alappillére a Kármel lelkisége, és Kis Szent Terézt lelki mesterünknek tartjuk. 1992-ben Lisieux-ben, a Nyolc Boldogság Közösség lelkigyakorlatán az egyik testvér azt javasolta, hogy fogjuk szaván Terézt. Arra hívtuk meg a jelenlevőket, hogy ott, helyben írjanak levelet Teréznek, s így kérjék közbenjárását a legkülönfélébb szándékaikért. A tapasztalt kegyelmek hatására a Rózsaeső imaestek gyorsan terjedni kezdtek a világ legkülönbözőbb pontjain. Magyarországon 1996 óta szervezzük meg ezt az áhítatot. A programban mindig szerepel előadás Teréz lelkiségéről, tanúságtétel az imameghallgatásokról, levélírás és nagyon sok ének Teréz megzenésített verseivel, szövegeivel.

Idén az Örökimádás-templomban Nagy Bálint jezsuita volt a szombati ünnepi szentmise főcelebránsa, az imaesteken pedig Versegi Beáta Mária nővér tartott előadást arról, miként élte Teréz a „szeretet tudományát”. A hegedűs hasonlatával élve úgy fogalmazhatunk: Teréz is „négy húron tudott játszani”, a szeretet valamennyi húrján. E négy húr a jegyesi, az anyai, a gyermeki és a testvéri szereteté. Ezek a képességek valamennyi emberi szív sajátjai, élethelyzettől és életállapottól függetlenül. Ám amint a hangszer húrjait is naponta fel kell hangolni ahhoz, hogy harmonikus dallamok szülessenek, ugyanígy kell tenni a szeretet húrjaival is.

A jegyesi szeretet húrja a szeretetnek azt a tónusát szólaltatja meg, amely a „szeretet beteljesedésére vágyakozik”. Ahhoz, hogy ez tisztán szóljon, újra és újra Isten örök, végtelen és feltétlen szeretetéhez érdemes hangolnunk.

Az anyai, atyai szeretet húrja az életadás megnyilvánulásában bontakozik ki: olyan viszonyulásokban, ahol az élet növekedését segítjük egy másik személyben.

A gyermeki szeretet húrja a bizalomban, a ráhagyatkozásban szólal meg. A testvéri szeretet húrja pedig a mások örömének, javának keresésében hangzik fel. E szeretet, Teréz megfogalmazásában, „mások hibáinak elviselésében áll, abban, hogy egy cseppet sem csodálkozunk gyöngeségeiken, hogy épülünk legcsekélyebb erényeiken”.

Teréz kitette magát a szeretet vonzásának, emberi szeretetképességeinek teljes skáláját megélte. Lelki realizmusát, erejét és derűjét ebből nyerte. Így fogalmaz: „A lángra lobbant lélek nem mond le arról, hogy vágyakozzék szeretetének jogos jutalmára. Éppen ennek a jutalomnak a reményében szeret, másként nem is lenne őszinte a szeretete. A szeretet jutalma pedig a szeretet.” 

Csaba  M. Veronika CB

Fotó: Lambert Attila 

Magyar Kurír

 

Kapcsolódó fotógaléria