A Sziget – Szent Margit és a domonkosok címmel nyílt kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban

Margit az egyik legnépszerűbb magyar szent, aki az egykori Nyulak szigetén álló kolostorban, a mai Margitszigeten élt az 1200-as években, egészen korán bekövetkezett haláláig. S olyan időkben, amire azt szoktuk mondani, hogy vérzivataros esztendők. Édesapja IV. Béla király a tatárjárást követően mindent megtett azért, hogy újjáépítse a mongol pusztítás utáni Magyarországot. Leányát, Margitot apácának szánta felajánlásképpen, Istennek ajándékozva őt, hogy az ország megszabadult a tatár veszedelemtől. A mostani kiállítása őt idézi meg a régészeti feltárások és egyéb dokumentumok segítségével.

Rengeteg ember gyűlt össze a megnyitóünnepségre a múzeum földszinti barokk csarnokában. A meghívottak között voltak domonkos apácák is, hiszen a Margitszigeten annak idején domonkosok építettek rendházat.

De miért is került most a figyelem középpontjába éppen Szent Margit? Vajon mit tud üzenni a 21. század emberének ez a régmúlt időkben élt szent életű apáca? A kiállítás középpontjában Szent Margit személye áll, egy olyan magyar királylányé, aki megközelítőleg nyolc évszázaddal ezelőtt élt, és kérdés az, hogy mit üzenhet ma számunkra? – Mohos Gábor Esztergom-budapesti segédpüspök köszöntőjében erre kereste a választ. „Az ő élete, értékrendje – sok szempontból úgy tűnhet – elég távol áll a mai világtól. De azért találunk párhuzamokat is: olyan időszakban született, amikor a magyarság életét a tatár pusztítás keserítette meg. A szülei a még édesanyja méhében lévő gyermeket fölajánlják Istennek abban a reményben, hogy égi segítséget kaphatnak kilátástalan helyzetükben. És bizonyos értelemben meghallgatást nyernek: a tatárok visszafordulnak, eltávoznak a nagy kán halála miatt, így megindulhat egyfajta újrakezdés, újjáépítése az országnak.

Ugyanakkor a felajánlás tovább él. Margit kolostorba kerül, majd amikor abba az életkorba lép, hogy önmaga tudjon döntést hozni, akkor szülei felajánlását magáévá téve elfogadja azt, és az válik egész élete értelmévé. Miben áll ez a döntés? Abban, hogy számára mindaz, amibe beleszületett – a királyi család, annak a gazdagsága, életformája – másodlagossá válik ahhoz képest, hogy az  igazi cél az örök élet lesz. Számára a keresztény hit nem csupán elvont tanítás, hanem valóság, élő kapcsolat Istennel, Jézus Krisztussal, akinek odaajándékozza az életét. Ezért tud később – amikor apja újragondolja a dolgokat s a politikai realitás logikája szerint férjhez adná –, két esetben is nemet mondani, hiszen mit ér egy földi királyság Jézus örök királyságához képest, amelyhez ő elköteleződött?

A szentek jelek a számunkra, azt jelzik, hogy van túlvilág, és rámutatnak az élet igazi értelmére. Margit életének középpontjában a szeretet áll. Az a szeretet, amely képessé tette őt arra, hogy megannyi lemondást vállaljon, és hogy megpróbálja kiengesztelni az egymással szemben álló feleket, például az édesapját és saját testvérét (a későbbi V. Istvánt – a szerk.). Sokat tett azért, hogy a belső viszályok ne okozzák az ország vesztét és belső összeomlását a tatárjárás utáni időszakban. Margitnak is köszönhető, hogy egységben tudott tovább haladni ennek az országnak, népnek a sorsa.

Margit személyének fontossága nemcsak saját korának tűnt fel. Nem véletlen, hogy szentté avatása a 1940-es években történik, hiszen ez a II. világháború ideje, a magyarság számára is tragikus időszak, amikor újra középpontba került az, hogy szükségünk van égi segítségre, égi közbenjárókra. Akkor állítja elénk az Egyház ismét példaképként Margitot, aki ma is példakép a számunkra, ahogyan az volt a környezete számára is, hiszen még a sokkal szegényebb sorból származó nővérek is egyfajta csodálattal tekintenek rá, és nem azért, mert királyi családból származott, hanem azért, ahogyan élt, amilyen példát mutatott. Ez a legfontosabb üzenet a számunkra, és hogyha egy kicsit is kapcsolatba kerülünk vele, akár egy kiállításon keresztül, akkor a mi lelkiségünket is megszólítja azáltal, amilyen értékrendet állít elénk” – hallhattuk Mohos Gábor gondolatait.

A beszédek után következett a gótikus teremben berendezett kiállítás megtekintése. Bár a margitszigeti ásatások során csak kisebb-nagyobb 13. századi faragott kőmaradványokat, falképtöredékeket sikerült megtalálni, a korszak azonban, amelyben Szent Margit élt,  amennyire lehet, jól dokumentált.

Kikerekedik belőle a domonkos rend kolostorának története, s az egykori épület makett-rekonstrukcióját is megtekinthetjük.

Mindenképpen érdekes és eredeti darab V. István király halotti koronája a 13. század végéről, illetve figyelemre méltó kiállítási tárgy Szent Margit feltételezetten eredeti vezeklőöve.

A margitszigeti apácák oklevele és pecsétje 1282-ből szintén nagyon fontos tárgya a kiállításnak. A faragványok közül kiemelkedik a margitszigeti templom nyugati kapujának  bal szárköve, amelyet felirattal láttak el.

A kiállításon sok mindent megtudhatunk Szent Margitról és a korról, amelyben élt; mindenképpen érdemes felzarándokolni a budai Várba, a Történeti Múzeumba.

Az este házigazdája Terei György, a Budapesti Történeti Múzeum Középkori főosztályvezető régésze, muzeológusa volt, közreműködött Dinyés Soma vezényletével a Magyar Rádió Gyermekkórusa.

Szerző: Mészáros Ákos

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír