A szinodalitás útján keresi a megújulást az Egyház – Konferenciát tartottak a Sapientia Főiskolán

2025 márciusában indult a magyarországi szinodális konferenciák sorozata, ugyancsak a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, Budapesten. Azóta Debrecenben, Kaposváron, Pannonhalmán és Pécsett tartottak „miniszinódusokat”.

A Sapientiára visszatérő tanácskozás házigazdája az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szinodális Munkacsoportja részéről Gájer László egyetemi tanár, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja; az Egyházi Fejlesztők részéről Gulyás Péter volt.

A konferencia nagy számú érdeklődött vonzott. Az ifjúsággal kapcsolatot beszélgetésen a Piarista Gimnázium két végzős osztálya is részt vett. 

Átsejlik-e rajtunk Krisztus?

Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök bevezető előadása a megújulás fogalmát értelmezte.

A Szentlélek mindig megújítja a világot, az Egyháznak is sajátja a megújulás, aminek megvannak keretei. Az Egyházat Krisztus alapította, az életét áldozta érte – mondta a püspök. – A világban a megújulás azt jelenti, hogy az ember új dolgokat fedez fel, s ami régen volt, felülíródik. Az ember megérti a természeti törvényeket, és az új, amit létrehoz, mindig valami több.

A keresztény szemlélet némileg más: a teljesség, az idők teljessége Jézus Krisztus élete, amihez képest az ember nem tud valami egészen újat mondani. A megújulás a keresztény számára az, hogy egyre jobban megérti a történelem során azt, amit Jézus hozott. „Mindent tudtotokra adtam, amit Atyámtól hallottam” – idézte Jézust.

Mohos Gábor gondolatmenetét folytatva rámutatott a II. Vatikáni Zsinat megújulási folyamataira: vissza a forráshoz, tiszta forráshoz, az egyházatyákhoz, a Szentírás mélyebb megismeréséhez, hangsúlyozva az abból való táplálkozás fontosságát.

A megújulás útján úgy beszélünk, úgy figyelünk egymásra, hogy egyidejűleg együtt figyelünk a Szentlélekre, így mélyebben megértjük saját életünket.

Az egyháztörténelemre – Szent Benedekre és Szent Ferencre – tekintve az esztergom-budapesti segédpüspök hangsúlyozta: az Egyházban a nagy megújulások, mindig olyan személyekhez kötődtek, akik maguk kezdtek önmagukon változtatni, a megújulás ugyanis mindig magunkon kezdődik.

Ha az életünkön „átsejlik” Krisztus, Isten kegyelmével naggyá tud nőni, amit elkezdtünk, és messze túlmutathat azon, amit az ember kezdetben elgondolt.

Mindegy milyen életállapotban vagyunk, a keresztény hivatás mindannyiunk számára az, hogy úgy járjunk Krisztus nyomában, hogy az emberek felfedezzék rajtunk Krisztust.

Közös részvétellel elérni változást

Mire hív a Vatikán 2028-ig? címmel Német László SVD bíboros, belgrádi érsek felvázolta, hova és hogyan vezet a Vatikán által kijelölt szinodális folyamat. Ezt 2028-ig intézményes keretek, ajánlott időszakok és találkozók segítik. A Szinódusi Titkárság négy egymásra épülő szakaszt javasolt – ezek olyan időkeretek, amelyekhez a helyi egyházak igazíthatják a munkájukat.

Az első, 2025 ősze és az idei év vége között a számbavétel időszaka. Célja, hogy a Katolikus Egyház helyi közösségei áttekintsék, mi történt a szinodális folyamat kezdete óta, milyen tapasztalatokat szereztek, hogyan működik a részvétel, a közös imádság és a Szentlélekben folytatott beszélgetés. A cél annak feltárása, hogy mi valósult meg a helyi egyházakban, és mi az, ami továbbvihető.

A második, az értelmezés szakasza a jövő év elejétől szeptemberig tart. Az egyházmegyékben összegyűjtik és értelmezik a plébániákról, közösségektől érkező tapasztalatokat.

A harmadik, az irányvétel szakaszában a püspöki konferenciákon áttekintik az egyházmegyékből összegyűjtött anyagokat. Megvizsgálják, milyen irányba halad a szinodális megújulás, mi működik jól, és min lehetne változtatni. Nem végleges értékelés vagy minősítés a cél, hanem a további tájékozódás és az irányok kijelölése.

A negyedik, a 2028 első szemeszterétől kezdődő szakasz június 30-ig tart – ez a kontinentális találkozók ideje, amikor a hét kontinens találkozóin történik összegzés. Az európai találkozót Prágában rendezik meg 2028. június 19–22. között.

A 2028-ban tartott egyházi nagygyűlés Rómában az ünneplés ideje lesz – hangsúlyozta a bíboros. – Ezt megelőzően a kontinentális találkozók elküldik összefoglalóikat a Szinódusi Titkárságnak, ahol irányelveket, kérdéseket és gondolatébresztő szempontokat dolgoznak ki az egyházi nagygyűlés résztvevőinek.

Német László kiemelte, hogy a szinodalitás nem lezáruló program, hanem állandó folyamat, az Egyház kulturális változása, olyan megújulás, amely mindig mélyíthető.

A nagygyűlés új forma az Egyház életében; pontos részvételi és működési rendjét még nem határozták meg. A helyi egyházak így illeszkednek bele a világegyházba, találnak benne otthonra, és élik meg az egységet. Ahol van közös részvétel, ott létre tud jönni valami új, ami képes megváltoztatni a világot.

Miképpen működik a szinodalitás egyházmegyei szinten? – e témába két főpásztor, Varga László kaposvári megyéspüspök és Pál József Csaba temesvári megyéspüspök adott betekintést. Kommentált Paszternák Tamás, a Váci Egyházmegye általános helynöke. 

Mindkét főpásztor számára a szinodalitás arról szól, hogyan váljon egymásra figyelő közösséggé az Egyház, amelyben minden megkeresztelt felelősséget vállal az Egyház küldetéséért.

Pál József Csaba: együtt figyelni a Szentlélekre, felfedezni egymás karizmáit

Pál József Csaba a püspöki szinóduson szerzett tapasztalatait nagy isteni kegyelemként élte meg: ott láthatta, mit képes Isten megvalósítani egy közösségben. Meggyőződése, hogy akkor lehet igazán megérteni, ha személyes tapasztalatokat szerez az ember. A temesvári főpásztor vallja:

a szinodális működés lényege, hogy megtanuljunk együtt figyelni a Szentlélekre.

Ehhez nyitottnak kell lenni arra, hogy a másik ember megszólalásában elfogadja, hogy abban is ott van a Szentlélek hangja. Ez feltételezi az előítéletek félretételét, a belső kiüresedést és a másik valódi befogadását. Ha valóban meghalljuk a másikat annak gyümölcse a béke, az öröm – fogalmazott Pál József Csaba püspök.

A temesvári egyházmegyében a római szinódus után egy tizenhárom tagú koordináló csoportot hozott létre papok, világiak, szerzetesek és állandó diakónus részvételével. Ebből kiindulva három főesperességben további csoportok alakultak. Találkozókat szerveznek a papsággal, szerzetesekkel, mozgalmakkal, pasztorális csoportokkal és az egyházmegye különböző munkatársaival.

A főpásztor fontosnak tartja, hogy a hívek felismerjék egymásban a Szentlélek különböző karizmáit, és tudatosítsák: szüksége van egymásra a világi kereszténynek és a papnak, a hívőnek és a püspöknek. A szinodalitás egyik legfontosabb felismerése éppen ez a kölcsönös egymásrautaltság.

A szinodális folyamatban különösen fontosnak tartja a megfelelő facilitátorok képzését is. Feladatuk nem a beszélgetés tartalmi irányítása, hanem annak biztosítása, hogy a résztvevők megmaradjanak az imádságos, természetfölötti légkörben. Ellenkező esetben fennáll a veszély, hogy a szinodalitás külső módszertana megmarad, de a lelki tartalma elvész.

Pál József Csaba szerint a szinodalitás az individualista vallásosságtól a közösségi lelkiség felé vezet. A közösség ugyanis az Istennel való találkozás helye is. A temesvári megyéspüspök a kisebb közösségeknek – egyházmegyéjében ezek a jellemzők; a lakosság mindössze százaléka katolikus – különösen nagy jelentőséget tulajdonít, hiszen bennük valósulhat meg leginkább a Szentlélekre való közös figyelés.

A szinodalitás közösségépítésben a misszióra törekszik. A keresztényeknek együtt kell felelősséget vállalniuk azért, hogy Krisztus azokhoz is eljusson, akik még nem találkoztak vele. Ehhez minden megkereszteltnek fel kell fedeznie saját keresztségéből fakadó hivatását és felelősségét.

Varga László: bizalom, egymásrautaltság és odafordulás a szegényekhez

Varga László kaposvári megyéspüspök a szinodalitást két szóval foglalja össze: egymás útitársai és bizalom. Úgy látja, hogy az Egyház tagjai Krisztus egyetlen testének részei, ezért mindannyian egymásra vagyunk utalva. A püspöknek szüksége van a paptestvérek szolgálatára, hitére és látására, ahogyan a közösség minden tagjának szüksége van a másikra.

A szinodalitás meghirdetését Ferenc pápa részéről a Szentlélek munkájának tekinti. Saját egyházmegyéjében már korábban elindult egy hasonló folyamat: püspöki szolgálata kezdetén egyházmegyei zsinatot hívott össze, amelynek három fő célkitűzése a vonzó, közösségek közösségeként működő és az egységet építő Egyház volt. A zsinat fontos gyümölcse lett a pasztorális tanács és a pasztorális helynökség létrejötte, valamint a világi hívek és papok közötti együttműködés erősödése.

Varga László a szinodalitás egyik legfontosabb következő irányát a szegények és a fogyatékossággal élők felé fordulásban látja. Szerinte

az Egyháznak különösen azokra kell figyelnie, akiknek a hangja nem hallatszik, akik láthatatlanok maradnak a közösségben.

Ennek jegyében szervezték meg 2025 októberében Kaposváron a Határtalan öröm szinódusát, amelyre négyszázan érkeztek, köztük 125 fogyatékossággal élő ember.

A főpásztor hangsúlyozta: a fogyatékossággal élő emberek nem pusztán a segítségre szoruló ellátottak, hanem Krisztus testének élő tagjai. Ugyanaz a Krisztus van jelen bennük, mint az Eucharisztiában. Saját tapasztalatát is felidézte: hét éven át együtt élt és gondozott két fogyatékossággal élő embert a somogysámsoni plébánián. Ezt nem szociális problémamegoldásnak, hanem Isten országa megmutatásának tekintette. 

Varga László úgy véli, az Egyháznak túl kell lépnie az intézményes segítségnyújtás keretein: személyes szeretetkapcsolatokat kell kialakítania a szegényekkel, a sérültekkel és a fogyatékossággal élőkkel.

A helyi egyházi közösségek a szinodális folyamatban

A konferencia további három területe a plébánia, szerzetesközösségek, ifjúsági mozgalmak volt.

Két-két beszélgetőtárs vezette be a témát, ezt egy reflexió követte, majd online módon feltett kérdésekre is választ adtak a témavezetők. 

A szinodális megújítás a plébánián témáról Kelemen Imre, a Szent Gellért-templom és Pálfai Zoltán, Csorvás és Gerendás plébánosa beszélgetett. Reflexiót Forrai Tamás SJ, a Pécsi Szinodális Műhely képviselője adott.

A szerzetesi közösség szinodális megújításával Berki Bettina SSS és Kisnémet Fülöp OSB foglalkozott. Kommentált Zsódi Viktor piarista tartományfőnök.

Az ifjúsági mozgalmak területét Takács Tamás Márk, a Kalazancius Mozgalom koordinátora és Kovács Zsolt, a Váci Egyházmegye ifjúsági lelkésze képviselte. Reflektált Riesz Domonkos, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye ifjúsági referense.

A beszélgetésekben elhangzott: a plébániai élet megújulásának alapja a hívek bevonása és közösségi részvételük erősítése. A szolgálatba való bekapcsolódás növeli az elköteleződést, miközben a meghallgatás, a közös imádság és a csend, valamint a liturgiában való aktív részvétel hozzájárul a közösség építéséhez.

A szerzetesi életben alapvető a kölcsönös meghallgatás, hiszen Isten akár a legfiatalabb testvér hangján keresztül is szólhat. A közösség gazdagságát az egyéni karizmák és a különbözőségek adják, amelyek az együttélés, a stabilitásfogadalom és a konfliktusok közös hordozása révén válhatnak közösségépítő erővé. Ehhez a közös megkülönböztetés, a lelki és szervezeti megújulás, valamint az imádság és a Szentlélekre figyelés egyaránt szükséges.

Ifjúsági mozgalmak számára a szinodalitás nem csupán módszer, hanem életstílus, amely aktív figyelmet és valódi befogadást kíván. Ehhez időre, csendre és imádságra van szükség, miközben a vezetői szolgálat a közös megkülönböztetésre épül: a vezető útitársként kíséri a közösséget, de a döntésért és annak következményeiért továbbra is ő viseli a felelősséget.

Forrás: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír