A szív szabadságáról tett tanúságot – Szemelliker Antal vértanú plébánosra emlékeztek Sopronban

Szemelliker Antal gradistyei (várvidéki) horvát családból származott, mindössze 37 évet élt. A Tanácsköztársaság idején koholt vádak alapján végezték ki Sopronban. A vértanú lelkipásztor mennyei születésének századik évfordulójára a Győri Egyházmegye Horvát Pasztorális Bizottsága szervezett megemlékezést a hűség városában.

A megemlékezés a Szemelliker Antal családja által készíttetett emléktábla átadásával kezdődött a kivégzés helyszínén, a Lackner Kristóf utca 7. szám alatti, régi törvényszéki épület előtt. Az emléktáblát Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke áldotta meg, aki ezt követően háromnyelvű ünnepi szentmisét mutatott be a Fő téri Nagyboldogasszony bencés templomban.

A főpásztorral koncelebrált Sopron város papsága Horváth Imre városplébános vezetésével, valamint Mogyorósi Márk Ányos OSB, a Győri Egyházmegye Horvát Pasztorális Bizottságának elnöke és Ivan Karall egyháztörténész, sopronkertesi plébános, továbbá a kismartoni egyházmegyéből érkezett atyák. A szentmisén zenei szolgálatot végzett a vértanú szülőfalujában, Vulkapordányban működő Poljanci gradistyei horvát folklórcsoport.

A mai szentmise olvasmányai jelentősen segítenek bennünket megérteni annak a papnak az életáldozatát, akiről ma megemlékezünk – hangsúlyozta szentbeszédében Veres András megyéspüspök. – A mai evangéliumban (Jn 8,31–42) Jézus vitába száll a zsidókkal, mondván: csak hiszik, hogy szabadok, valójában bűneik rabságában élnek, és nem ismerik az igazi szabadságot. Azok tiltakozásul az Ábrahámtól való származásukra hivatkoznak, viszont Jézus azt válaszolja nekik, hogy csak akkor lehetnek Ábrahám fiai, ha úgy is cselekszenek, miként Ábrahám. Ábrahám hűséges maradt Istenhez, ezért maradhatott szabad és Isten gyermeke. Mi is akkor maradhatunk szabadok, ha minden körülmények között Isten akaratát keressük és teljesítjük. Ha valóban Isten gyermekei vagyunk, akkor szakítanunk kell bűneinkkel, és fokozatosan növekednünk kell az istengyermeki életben. Jézus azt szeretné, ha az evangélium gyökeret verne a szívünkben, és egyre inkább áthatná gondolkodásunkat, érzésvilágunkat, cselekedeteinket. Ha készek vagyunk Krisztust követni, Krisztusra hallgatni, akkor meg fogjuk tapasztalni a lélek örömét.

A Dániel könyvében szereplő három ifjú azáltal marad szabad, hogy az életveszélyes fenyegetettség ellenére sem hódolnak a király és aranyszobra előtt. Az Istenhez való hűségük jutalmaként Isten csodálatos módon menti meg őket az életveszélyből: a tüzes kemence lángjai nem tesznek kárt bennük, megszabadítja őket. Akik készek Istennek teljesen odaadni az életüket, azokat az Úr akár csodával is kimenti a bajból – mutatott rá a főpásztor. – Ez a tudat vezethette Szemelliker Antal atyát is, aki már pappá szentelésekor egészen odaajánlotta életét Istennek. A hamis vádak hallatára sem lett úrrá rajta az elkeseredés, hanem készség mutatkozott benne arra, hogy életét adja.

„Csak lelkére gondolva, minden félelem nélkül, fönséges egyszerűséggel vonult még a katonák sorfala közt is, mintha az oltárhoz menne” – írta visszaemlékezésében Mihályi Ernő bencés atya, aki paptestvére mellett volt a kivégzőhelyen. Micsoda bátorság, micsoda erő sugározhatott Antal atyából, különösen akkor, amikor megtudta: számára már csak a halált hozó golyók adatnak meg! A szív szabadságáról tett tanúságot, ezt senki sem vehette el tőle. Így volt kész az életét áldozni hitéért, az Egyházért – hívta fel a figyelmet a Győri Egyházmegye főpásztora.

Minden bizonnyal a három ifjú példája is ott volt Antal atya szívében. A három ifjú a tüzes kemencében himnuszokkal magasztalta Istent, Szemelliker Antal rózsafüzért imádkozva ment a vesztőhelyre, és ezekkel a szavakkal fejezte be életét: „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Jézusom, irgalom!”

Fontos, hogy Szemelliker Antal életpéldája is tanúság legyen számunkra: csak azok lehetnek igazán szabadok, akik Isten akaratának, törvényeinek rendelik alá az életüket, csak ők válnak szabadokká arra, hogy az életüket is odaadják Isten ügyéért. Az Istent szeretők minden körülmények között megtapasztalják a lélek szabadságát és az Úrba vetett hit örömét – zárta prédikációját az MKPK elnöke.

A szentmise végén a főpásztor arra kérte a jelenlévőket, imádkozzanak azért, hogy Szemelliker Antal fülesi és Wohlmuth Ferenc császári plébánost, a Tanácsköztársaság idején vértanúságot szenvedett lelkipásztorokat az Egyház mihamarabb a boldogok között tisztelhesse.

Mogyorósi Márk Ányos tihanyi bencés szerzetes köszönetet mondott Fodor Tamásnak, Sopron polgármesterének és Barcza Attila országgyűlési képviselőnek, hogy részt vettek a megemlékezésen, továbbá a szerevezésben közreműködő Kornfeind-Semeliker családnak és Grubits Jánosnak, a Soproni Horvát Nemzetiségi Önkormányzat vezetőjének, valamint kifejezte háláját Csendes Csaba képzőművésznek az emléktábla megvalósításában nyújtott segítségéért.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Griechisch Tamás/Sopronmedia.hu

Magyar Kurír