A szívünkben legyen béke – Rózsafüzért imádkoztak a hívek a Szent István-bazilikában a békéért

Az imaest szervezői az Emmánuel Közösség, a Szeretetláng Mozgalom, a Szociális Testvérek Társasága, a Családok Jézusban Közösség és a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Szövetsége voltak.

A szentmisén az evangélium Szent Lukács könyvéből hangzott el. A szadduceusoknak a feltámadásra vonatkozó kérdésére Jézus válasza, hogy Isten nem a halottak, hanem az élők Istene (22,23–32). Imre atya kifejtette, az evangélium kelepcehelyzetről számol be, hiszen a szadduceusok sarokba akarták szorítani Jézust, szerették volna önmaguknak bebizonyítani, hogy nincs feltámadás. Jézus azonban kimondta: igenis van örök élet, van feltámadás, és ez sokkal jobb lesz, mint amit az emberi elme elgondolni képes.

Jézus mindnyájunkért vállalta a kereszthalált, és hazavár bennünket abba az üdvösségbe, amit csak ő tud ajándékként nekünk adni. Mi, akik itt vagyunk, valamennyien szeretnénk megkapni Istennek ezt a különleges ajándékát, a kérdés, hogy képesek vagyunk-e, akarjuk-e szabadon elfogadni – tette fel a kérdést a szónok.

Majd leszögezte, mai világunkból hiányzik valami, és be sem vallanánk, hogy valójában a mennyország előíze az. Gyakran elégedetlenkedünk, nem jók az emberi kapcsolataink. Vannak keresztények, akik azt mondogatják: bárcsak kivenné már őket Isten ebből a világból és elvinné az örök életbe.

Isten az egész mindenség Teremtője, olyannak teremtett minket, hogy vágyakozunk a teljességre, a boldogságra, az örömre, a lelki-testi egészségre, arra a világra, amelyben már nincs hiány semmiben, ahol nem kényszeredetten mosolyog az ember, öröme jól megalapozott. Sokszor az emberi önzés, a gőg, az uralomvágy az, amely elnyomja a szép vágyakat, és rossz irányba vezeti az embert. Minden háború, agresszió, minden meg nem értés abból fakad, hogy az ember csak önmagával foglalkozik, leginkább a saját gyarapodását, egyéni érdekeit kergeti, és nem él benne az a szeretet, amely már itt, a földön is elhozhatna számunkra egy darabka mennyországot. Az evangéliumban Jézus szavai arra utalnak – mutatott rá Imre atya –, hogy a feltámadás utáni mennyország lesz a teljes boldogság, ott már nem a házasságról, nem a családról, hanem arról szól majd az élet, hogy Isten velünk van, és mi Istennel lehetünk. Isten gyönyörű, teljes világot ajándékozott nekünk, nem kell kínlódnunk, igazságtalanságokat elszenvednünk. Vágyunk, hogy oda kerüljünk.

Mégis vannak, akik tévútra tévednek, megalázzák, megbélyegzik a másik embert, háborút indítanak más nemzet ellen, bombákkal, rakétákkal pusztítják más nép fiait. Mi, akik itt vagyunk – hála Istennek szép számmal –, azt kérjük a Jóistentől, legyen már végre béke itt, a szomszédságunkban, egész Európában, és a világon. Amikor ezt kérjük a mindenség Urától, már a mennyország előízére vágyakozunk, a békességre, a teljességre, a fogyhatatlan örömre – hangsúlyozta Őri Imre. – A béke, a megnyugvás akkor jön el, amikor majd nemcsak a fegyveres harcok felfüggesztéséről szól a megállapodás, hanem az emberek valóban Isten országát akarják megvalósítani, már itt, a földön is. Jó, hogy ilyen sokan összegyűltünk és imádkozunk Magyarországért, biztonságáért, jólétéért, azt a békét kérve az egész világra Jézustól, a Szűzanyától, amit a Jóisten a mennyországban készít számunkra, csak mi még nem vagyunk erre elég érettek.

Prédikációja végén a káplán azt a különleges kegyelmet kérte a Szentlélektől, hogy ott, ahol az emberi akarat és erő még nem elegendő a békesség megteremtéséhez, a kiengesztelődéshez, megbocsátáshoz, az Ő világossága ragyogja be a hívek és a döntéshozó államférfiak elméjét és szívét.

A szentmise záró áldását követően Mohos Gábor segédpüspök, a bazilika plébánosa vezetésével rózsafüzért imádkoztak a hívek a béke ajándékáért.

A püspök bevezető elmélkedésében kiemelte, olyan helyen vagyunk, ahol természetes, hogy Istenhez fordulunk népünkért, de mindenki másért is, aki szükséget szenved, mai világunkban rengeteg ilyen eset van.

Ha a békéért imádkozunk – fogalmazott –, be kell látnunk: békétlenség nemcsak ott van, ahol megszólalnak a pusztító fegyverek, hanem sok más esetben is. A sebzett szívű ember számára – és mindnyájan azok vagyunk – önmaga erejéből nem igazán születhet meg a béke. Ezért kérjük Krisztust, és a Szűzanya, a szentek közbenjárását. A béke ajándék, Isten adja. A valódi béke megteremtéséhez először a saját szívünkben kell békét teremtenünk, csak onnan indulhat el a valódi békefolyamat.

Mindaddig, amíg nincs a szívünkben béke, akadályozói vagyunk a béke megszületésének.

A mindennapokban érnek bennünket olyan súlyos támadások, amelyek kifejezetten próbára teszik szívünk békéjét, még akkor is, ha már-már úgy éreztük, hogy megkaptuk a békességre való törekvés ajándékát – fejtette ki Mohos Gábor. – Kérjük Istent, hogy állítsa helyre szívünk békéjét, mutassa meg, hol sebződött meg a lelkünk, gyógyítsa meg ezt a sebet, világosítson meg, hogyan térhetünk vissza a békesség útjára. Törekedjünk kiengesztelődni mindenekelőtt Istennel és a környezetünkben élőkkel, a megbocsátás által. Szent István királyunk is a békés együttélésre törekedett az európai népekkel. Éppen ezért kérjük az ő és az első szent magyar királyi család tagjainak a közbenjárását, hogy létrejöjjön a béke itt, Európában, a szomszédságunkban és a körülöttünk élő népekkel is, Isten kegyelme tanítson megtalálni a közös és mindannyiunkat előrevivő utakat.

A püspök bevezetését követően a hívek elimádkozták a Szeretetláng Mozgalom himnuszát, az Úrral való egység imáját:

„A mi lábunk együtt járjon.
A kezünk együtt gyűjtsön.
A szívünk együtt dobbanjon.
A bensőnk együtt érezzen.
Az elménk gondolata egy legyen.
A fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
A mi szemünk egymásba nézzen,
és tekintetünk összeforrjon.
Az ajkunk együtt könyörögjön
az Örök Atyához irgalomért.
Ámen.”

Az imaestre elhozták a budai Szent Imre-templomból Szent Imre herceg ereklyéjét, így ezen az estén együtt voltak láthatók az első magyar szent királyi család ereklyéi: Szent István királyé, feleségéé, Boldog Gizelláé és fiuké, Imre hercegé.

A rózsafüzér imádságot követően a bazilika főbejáratánál Mohos Gábor segédpüspök a hívek gyertyafényes menetét vezetve, Szent Imre herceg ereklyéjét felmutatva, a magyar ifjúság védőszentjének oltalmába helyezte hazánk, s különösen a fiatalok jövőjét; végül megáldotta a fővárost és az egész országot.

Az imaesten Varjas Adrienn, az Emmánuel Közösség tagja teljesített zenei szolgálatot, énekhangjával emelve az ünnepi alkalom fényét.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír