A Szó szimfóniája – Teológiai megfontolások az Isten igéjének vasárnapjához

A Sapientia-nap keretében elhangzott előadások témája azzal kapcsolatos, hogy 2019-ben Ferenc pápa Aperuit illis (Megnyitotta nekik) kezdetű, motu proprio formájában írt apostoli levelében elrendelte az Isten igéjének vasárnapja ünnepét, amit az egyházi évközi idő harmadik vasárnapjára helyezett. A dokumentum megjelenésének évében az Egyház Szent Jeromos halálának 1600. évfordulójára emlékezett.

A motu proprio címe, Megnyitotta nekik az Emmauszba tartó és a feltámadt Jézussal találkozó tanítványok történetének egyik mondatára utal:

„Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat” (Lk 24,45).

A pápa az apostoli levélben utal a II. Vatikáni Zsinatra, mely a Szentírás újrafelfedezésének jegyében megfogalmazta a Dei Verbum kezdetű dogmatikus konstitúciót.

XVI. Benedek pápa 2008-ra püspöki szinódust hívott össze, azért, hogy „Isten Szavát értelmezze az Egyház életében és küldetésében”. Ebből a tanácskozásból pedig megszületett a Verbum Domini kezdetű apostoli buzdítás, amely Ferenc pápa szerint „nélkülözhetetlen tanítás a közösségek számára, mert elmélyíti Isten igéjének átalakító erejét, és főként a liturgikus cselekményben megmutatkozik annak valóban szentségi jellege”.

A Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskola konferenciáján (a továbbiakban Sapientia) az előadók emlékeztettek az igeteológia történetének nagy korszakaira, eszméire (a bibliai megfogalmazásoktól a patrisztika világán át a múlt századi és a kortárs teológiai felvetésekig), valamint a Logosz (az örök Ige) és a megtestesülés, illetve az igehirdetés és a szentség kapcsolatát a szó analógiájának segítségével elmélyítő okfejtések nyomán a teológiai szemléletben kívánatos változás – adott esetben már évszázadokkal ezelőtt meglévő, de fel nem tárt – mai lehetőségeire és szükségességére, valamint napjaink teológiai kihívásaira a nyelvfilozófia és az adott világhelyzet (válsághelyzet) tükrében.

A Szó szimfóniája konferenciacím a Logosz-tan szemléletbeli sokszínűségére utal, amely a Szentháromságos egy Isten beszédének, önközlésének valóságából következik, egyúttal Isten üdvrendjének mélységeire is utal, amelyet az igeteológia feltárni igyekszik.

A Sapientián megtartott szimpozium kezdetén a konferencia fővédnöke, Bernhard A. Eckerstorfer OSB, a római Szent Anzelm pápai egyetem (a Sapientia anyaintézménye – a szerk.) rektora köszöntötte a kerekasztal-beszélgetést is magába foglaló előadás-sorozat résztvevőit, méltatta a témaválasztást, és szorgalmazta az Isten igéjének vasárnapja mélyebb felfedezését, példaként említve a Szent Egyed közösség gyakorlatát (Rómában), mely szerint az ünnepen a szentmise végén püspöki áldásban részesülnek a közösségi tagok családi Bibliái.

Fehérváry Örs Jákó OSB, a Sapientia rektora kifejtette, hogy az igeteológia tágassága messze túlmutat a Szentírás liturgikus eszközként való használatán, a Logosznak világot teremtő, a világnak értelmet adó, azt befogadó horizontja felé.

A liturgiában az ige (Ige) esemény: a szeretetteljes Isten személyes, megszólító és meghívó jelenléte a keresztény közösség számára.

Bagyinszki Ágoston OFM, a Sapientia oktatási és kutatási rektorhelyettese, a konferencia szervezője bevezetőjében többek között azt emelte ki, hogy „a helyesen művelt Logosz-teológia a keresztény látásmód egységét hivatott hangsúlyozni”.

Az előadók a már említett biblikus, patrisztikus, dogmatikai és kortárs teológiai szempontok kibontásával, a Logosz-tan gazdag hatástörtének elemzésével az igeteológia története során felvetődött, az élő hit és a teológiai gondolkodás számára egyaránt kihívást jelentő, azokat elmélyítő megfontolásokra helyezték a hangsúlyt.

A Biblia Istene beszélő Isten, meghív a vele való kapcsolatra, s az Egyház az öröktől élő és feltámadott Ige valóságára építi kommunikációját (Martos Balázs Levente), ahogy ez a János-prológusból és Lukács evangéliumának idevonatkozó szövegeiből, átfogó szellemiségéből is következik.

Isten Igéje nyitja meg a tanítványok szemét, hogy megláthassák, a zsidó iratok (Ószövetség) Őbenne válnak teljessé. Szent Jeromos így írt erről:

„A Szentírás nem ismerése ugyanis Krisztus nem ismerése.”

Jézus az írások egységének megértésére hív, a feltámadt Krisztus arra indít, hogy amikor a szó sokféleségét (a világ sokféleségét) tapasztaljuk, lépjünk a kiengesztelődés útjára.

Gyurkovics Miklós (Szent Atanáz Görögkatolikus hittudományi Főiskola) a 2. és a 3. századi Logosz-teológiáról szóló előadásában többek között felhíva a figyelmet Alexandriai Philón írásaira, Logosz-tanára. Mint mondta: „Philónt olvasni felér egy lelkigyakorlattal.”

Isten gondolatai és az ember gondolatai között az isteni Logosz a tolmács (közvetítő) – vallja Philón.

A krisztolgiai Logosz-tan (Barnabás-levél, Antiochoiai Szent Ignác írásai) alapján pedig azt mondhatjuk: „a keresztény gyülekezetben a Logosz befogadása történik,

Isten az emberben sétál, beszél. Krisztus az Atya csendjéből származik, ő maga Isten beszéde”

– mondta az előadó. Órigenészt idézve: „nem az itteni Sion az Isten lakása, hanem Isten Igéjének megfigyelőhelyévé és tanácstermévé vált lélek az Isten lakása” (Homília a 75. zsoltárhoz – ford. Somos Róbert).

A konferencián Tóth Beáta, a Sapientia dogmatikatanszékének vezetője a Szent Ágoston írásaiban mozaikszerűen bennfoglalt igeteológiát fejtette ki, részben az emberi beszéd analógiája, részben az ágostoni szentháromságtan alapján, kihívásként, kutatási feladatként megjelölve e két szempontrendszer összeillesztését, részletes kidolgozását.

A benső szó, tetteink mozgatórugója (szeretetben született ismeret) valóságosabb, mint a külső beszéd (Szent Ágoston).

A Sapientia-napon a továbbiakban Balázs Jeromos OFM Szent Bonaventura, a középkor nagy teológusa „két könyv”-elméletéről, a „természet mint könyv” metaforájáról beszélt, a kognitív nyelvészet szempontjaival gazdagítva a Szent Ferenc-i világlátásra épülő teológiát.

Kodácsy Tamás (Károly Gáspár Református Egyetem) előadásában Karl Barth és Edward Schillebeeckx OP teológiája nyomán alapozta meg témáját, amely arról szólt, hogy mit jelent Krisztussal találkozni az igehirdetésben.

A konferencia délutánján Krakomperger Zoltán teológiatanár (Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye) előadásában azt hangsúlyozta, hogy Isten igéje nem holt dolog, „az Egyház igehirdetésének eseménye magának az Isten prédikációjának a csúcspontjára, Krisztusra mutat. Ennek az eseménynek az Eucharisztiával való kapcsolata pedig nem választható el magától Krisztustól, az ő kegyelmétől”.

Lévai Ádám (Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar) Louis Bouyer francia teológus igeteológiáját részletezte, zárszavában pedig a ressourcement-hoz (a forrásokhoz való visszatérés) való újonnani visszatérést javasolta a teológiai megújulás lehetőségeként, illetve a lectio divina gyakorlatát a mai, az emberek egymástól való elszigetelődése felé mutató járványhelyzetben.

A továbbiakban a görögkatolikus Vincze Krisztián (PPKE) többek között az antropológia és a nyelvfilozófia alapján a szavak performatív erejére mutatott rá. Mint mondta: „Amikor a békéért imádkozunk, nekünk magunknak kell békés emberré válnunk.”

A konferenciát záró kerekasztal-beszélgetés előtt Görföl Tibor teológiatanár, számos 20. századi teológiai alapmű magyar fordítója, a Vigilia főszerkesztője vázolta a Verbum Domini igeteológiai kijelentéseit és a pápai dokumentum múlt századi teológiai előzményeit.

A kereszténység újdonsága, hogy az üdvösség hirdetése magában foglalja a hirdetett üdvösséget.

Az igeteológia egységesítő elv: amikor Isten Igéjéről beszélünk, a Szentháromság horizontjában mozgunk.

Görföl Tibor előadásában a csönd teológiai, illetve vallástörténeti (Hans urs von Balthasar) jelentőségéről, szerepéről is szólt, valamint olyan előremutató kérdéseket vetett fel az igeteológiával kapcsolatban, „amelyek mellett nem lehet elmenni”, például: Hogyan módosítja a keresztény gondolkodásunkat, ha a keresztre feszített Isten Igéjének valóságára vetjük a tekintünket?

Az előadó felvetette a világvallásokkal való párbeszéd szükségességét, az útkeresést egymás felé, és tükröt tartva minden hívő ember elé, önvizsgálatra késztetve tette fel a kérdést: Mit kíván Isten Igéje tőlünk a mai kultúrában, különös tekintettel a másik ember megértésére, az őszinte beszédre, az elnyomottak és a megnyomorított világ (globális válság) nagy kiáltásának meghallására?

Isten világához hozzáartozik a szó, a csönd, ugyanakkor Krisztus nagy, hangos kiáltása is a kereszten

– mondta az előadó.

Szerző: Körössy László

Fotó: Orbán Gellért/Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskola

Magyar Kurír