Az ünnepi szentmisén a Szociális Testvérek Társasága mindhárom ága képviseltette magát. Egységüket a három jubileumi zászló fejezte ki, amellyel az elöljárók bevonultak. A liturgia elején Kővári Magdolna általános elöljáró közvetítette a Szentatya üzenetét, aki január 20-án fogadta a testvéreket Rómában. Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy a Szociális Testvérek Társasága alapításának centenáriuma az Egyház számára is különleges alkalom. „Minden karizma ajándék az Egyháznak, ajándék Istentől a Szentlélek által. A Lélek ajándékai mindig új életre kelnek, és minden időben és minden helyen megújulnak; újra felfedezik őket, ugyanakkor hűek maradnak gyökereikhez” – idézte fel a Szentatya szavait az elöljáró.
Homíliájában Hortobágyi T. Cirill főapát arra hívta fel a figyelmet, hogy a minket szerető Isten be akar lépni az életünkbe, amihez a mi beleegyezésünk is kell, azaz bizalmat kíván tőlünk. „E nélkül a bizalom nélkül sosem érthetjük meg a Mester tanítását. Az apostolok is csak azért érthették meg, mit is jelent »emberhalásznak« lenni, mert rábízták magukat Jézusra. Ez a tanítványi lét és sors: a megtérés és az emberhalászat szolgálata volt alapításuk óta közösségeink eddigi útja, és ez lesz a jövőben is” – mondta. Hozzátette: „Most, száz vagy ezer év után újra fölnyílik számunkra – a nagy bencés család minden tagja számára – Szent Máté evangéliuma, újra kinyílnak annak az iskolának a kapui, ahol Jézus a tanító, és ahol Szent Benedek szavai bátoríthatnak bennünket! Miért? Azért, hogy ne riadjunk vissza, ne fussunk el mindjárt az üdvösség útjáról, amelynek kezdete szűk és szoros.
Hanem a hitben haladjunk előre, hogy szárnyaló szívvel és a szeretet elmondhatatlan édességével siessünk előre Isten parancsainak útján.”
„Az ezerötszáz éves bencés rend, az ezeréves főapátság és a száz évre visszatekintő Szociális Testvérek Társasága titka is egy és ugyanaz: nem szűnt meg tanítvány maradni, nem szűnt meg Istenre figyelni és embertársait szeretni, nem szűnt meg abba az »iskolába járni«, ahol Jézus a tanító! Hiszen a keresztény életet, a szerzetesélet lényegét: az Isten és az embertárs iránti szeretetet Tőle lehet megtanulni” – hangsúlyozta Hortobágyi T. Cirill.
Az egyetemes könyörgések után a felajánlási körmenetben a szociális testvérek a kenyér és a bor adományával együtt az oltárhoz vitték azokat a szimbólumokat, amelyek kifejezik hálájukat az évszázadnyi szolgálat ajándékaiért. Az általános elöljáró a Társaságért és a mások életéért önmagát feláldozó vértanú, Salkaházi Boldog Sára testvér ereklyéjét vitte.
„Nagy hála van a szívünkben, hogy itt, Pannonhalmán kezdhettük el jubileumi évünk ünnepségsorozatát ezzel a szentmisével. Amint Ferenc pápa is utalt rá hozzánk intézett beszédében, csak akkor tudunk megújulni a karizmánkban, ha hűek maradunk a gyökereinkhez, a bencés lelkiség pedig – és konkrétan ez a hely is itt – fontos eleme a gyökereinknek” – hangsúlyozta Magdolna testvér. Hozzátette: komoly feladatot és kihívást kaptak, mert elődeik nyomdokaiban haladni annyit jelent, hogy azzal a bátorsággal állnak ki az igazság, az isteni Ige igazsága mellett, amilyennel ők is tették. Ugyanakkor
Isten szívével, az irgalom és az együttérzés lelkületével kell keresni a válaszokat a bajokra.
„Ezt jelenti a szociális szeretet, ezt jelenti az Isten megszentelő szeretetének küldetésében való járás; mert Isten szívében mindenki számára van hely, senki sincs kizárva” – mondta.
A testvérek a szentmise végén elénekelték ez évi mottójukat: „Ecce adsumus, mitte nos! Alleluja!” „Itt vagyunk, minket küldj! Alleluja!” A mottó Salkaházi Sára jelmondatára utal („Ecce ego, mitte me. Alleluja!”), aki erőteljes Istenbe gyökerezettséggel és elköteleződéssel vállalta minden feladatát, beleértve a vértanúságot is. A jubileumi évben ez a mottó kifejezi a készséget arra, hogy az ünnep kegyelmei révén a hivatásukban megerősödve, a mai világ kihívásaira válaszolva a testvérek egy testként vállalják a küldetést.
A Szociális Testvérek Társaságát Slachta Margit alapította 1923-ban Budapesten. A modern katolikus közösség küldetésének fő iránya az evangéliumi Örömhír hirdetése, a reményről és a szeretetről való tanúságtétel, a sokféle lelki ínség orvoslása, valamint a konkrét szociális szolgálat. Az alapítókhoz hasonlóan a mai szociális testvérek is rugalmasságra, a Szentlélek iránti nyitottságra és az idők jelei iránti érzékenységre törekednek. Erősen kötődnek Szent Benedek lelkiségéhez és a bencés rendhez, amely már az alapítás előtt is ott élt Slachta Margit szívében és víziójában, és amely mellett tudatosan döntött az alapító testvérekkel együtt. Szent Benedek Regulája ma is szilárd keretet biztosít a testvérek életének.
Forrás: Pannonhalmi Főapátság
Fotó: Krizsán Csaba
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria