A szolgáló Krisztust hordozzák – Tájékoztató napot tartanak az állandó diakonátusról Máriabesnyőn

Ki az állandó diakónus? Ki vállalhatja ezt a szolgálatot? Mi a diakónus helye és szerepe az Egyházban? Paszternák Tamás, a Váci Egyházmegye pasztorális püspöki helynöke, az intézet igazgatója válaszolt kérdéseinkre, bemutatva a tájékoztató nap programját.

– Pappótlék, pótpap, a papság előszobája… Sok a félreértés, a meg nem értés azzal kapcsolatban, mit is jelent a diakonátus. Ki az állandó diakónus?

– A diakónus felszentelt személyként Krisztust jeleníti meg, a szolgáló Krisztust hordozza. Hivatásában a diakónus megéli önmaga odaadását Krisztusnak. Civil foglalkozása mellett a szabadidejéből áldoz arra, hogy Isten országát építse. Az állandó diakónus konkrét feladata az oltár szolgálatában, illetve az evangélium hirdetésében van, például igeliturgiát tarthat. Kiszolgáltathat bizonyos szentségeket (keresztség, házasság), áldást adhat, saját jogon áldoztathat, elviheti az Oltáriszentséget a betegekhez.

Magyarországon az utóbbi évtizedekben kapott lendületet a diakonátus intézménye.

Megkülönböztetjük azonban az állandó diakónusokat és az áldozópapságra készülő úgynevezett átmeneti diakónusokat, akik általában egy évi diakóniai szolgálatot követően részesülnek a papszentelésben. Még van olyan egyházmegye, ahol nincs állandó diakónus, ezért mind a hívek, mind a papság számára be kell mutatni a szerepét. Az Egyház – különösen a II. Vatikáni Zsinatot követően – önálló hivatásnak tekinti az úgynevezett szerpapságot, és megkülönbözteti az áldozópapságtól. Az utóbbi az Egyház belső közösségének tanítására hivatott, a diakonátus ugyanakkor – a szó szeretetszolgálatot jelent – a periféria felé fordulás igényét hordozza. Ferenc pápa személyével és tanításával erőteljesen képviseli, hogy az Egyház forduljon a periféria felé.

– Mit jelent a periféria, és ki számít Magyarországon periférián élőnek?

– Attól tartok, az emberek nagyobb része. Nem feltétlenül csak a szegényekre kell gondolni ebben az esetben, hanem mindazokra, akik az Egyházon kívül vannak, akik még nem ismerik Krisztust, vagy elveszítették a hitüket. Civilizációs gondoktól szenvednek, legyen az magány, szorongás vagy reménytelenség. A diakónus Krisztustól jön, őt képviselve megy az emberek közé, hogy szolgálatával, szeretetével hirdesse nekik az örömhírt, és az Egyház felé segítse őket.

Nagy a kísértés, hogy az állandó diakónusok szolgálatára úgy tekintsünk, mint ami megoldás a paphiányra, mondván, ha nincs pap, jó lesz a diakónus is. Zsákutca azonban, ha pappótlékot látunk benne.

A diakónusnak a periféria felé forduló missziós lelkületet kell megtestesítenie.

– Mi várható a máriabesnyői tájékoztató napon?

– Az érdeklődőket a Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Házba várjuk február 4-én. Mivel egy ilyen hivatás választása az egész családot érinti, ezért a házastársakat is hívjuk a programra, s igény esetén gyermekfelügyeltet biztosítunk. A tájékoztató nap helyszínét a Váci Egyházmegye adja, de az alkalom nyitott bármely egyházmegyéből érkezők számára.

A tájékoztató nap 10-től 15 óráig tart, közös ebédet is magában foglal.

További tájékoztatást kérni és jelentkezni Molnár Ferenc állandó diakónusnál lehet a diakonmolnar@t-online.hu elektronikus levelezési címen.

– Idén szeptemberben kétéves képzést indítanak azok számára, akik érdeklődnek a diakonátus iránt. Kik jelentkezhetnek erre és hogyan? 

– Az érdeklődőnek az egyházmegyéje püspökénél kell jelentkeznie, aki, ha úgy dönt, hogy szüksége van a jelentkezőre, elküldi a képzésre. Egyházilag rendezett házasságban élő, 35. életévüket betöltött férfiak jelentkezhetnek, akik rendelkeznek teológiai, hitoktatói vagy más hitéleti képzettséggel. A diakónushoz ugyanis hitéleti, erkölcsi kérdésekkel fordulhatnak a hívek, lelkivezetést is kérhetnek tőle, s neki az Egyház hiteles tanítása alapján kell tudnia választ adni.

A jelenlegi képzésünkön kilenc egyházmegyéből vesznek részt jelöltek.

Fontos ez a képzés, mert a jelölteknek, akik hívást éreznek arra, hogy házas emberként teljes odaadottsággal az Urat szolgálják az Egyházban, maguknak is meg kell érteniük, mire készülnek.

– Milyen útra lép, aki jelentkezik a képzésre, és hogyan jut el a szentelésig?

– A kurzus kétéves, évente nyolc hétvégén találkoznak a résztvevők a máriabesnyői lelkigyakorlatos házban. Mivel a szükséges teológiai tudással már rendelkeznek, így elsősorban a lelkipásztori élet különböző területeit ismertetjük meg velük, a képzésben a hangsúly a liturgikán, a homiletikán és a lelkipásztorkodáson van. Továbbá a spirituális elmélyedésben is szeretnénk segíteni őket, hogy igényes lelkiéletet alakítsanak ki, és hosszú távon alkalmassá váljanak akár a lelkivezetés, a lelki kísérés feladatára is. 

– A Váci Egyházmegyében kiemelkedően magas az állandó diakónusok száma. Hogyan látja a helyzetüket?

– Az első állandó diakónusokat Keszthelyi Ferenc püspök idejében szentelték. Beer Miklós püspök prófétai látásmóddal megérezte, hogy az Egyházban nemcsak a papok vannak meghíva a szolgálatra, hanem mindenki. Elkezdte kialakítani ennek kereteit. Elindult az akolitusok képzése. Bár ez még nem olyan erős elköteleződés, de sok férfit mozgósított, s megteremtette az alapokat a diakónusképzéshez. Marton Zsolt püspök atya az egyházmegye papjaként jól tudott azonosulni ezzel az iránnyal, és azt gondolom, főpásztori szolgálatának fontos részét képezi ezen hivatások gondozása.

Mára az egyházmegyében kezd evidenciává válni, hogy nem csak a pap a szolgálattevő, sokan szerepet tudnak vállalni akár a lelkipásztorkodásban, akár a liturgiában, míg az Eucharisztia ünneplése mindig a pap személyéhez kötődik.

A Váci Egyházmegyében ma már közel ötven állandó diakónus szolgál. Referensük, Laczkó Mihály atya felhívott minden plébánost, aki mellett állandó diakónus szolgál. A nagy többség azt mondta, ajándék számára, hogy van mellette valaki, akire mindenben számíthat. Fontos, hogy az állandó diakónusokat is a püspök disponálja az adott feladatra vagy plébániai szolgálatra. Természetesen adódhatnak olyan helyzetek is, amikor a pap és a diakónus nem értenek egyet valamilyen pasztorációs kérdésben. A cél az, hogy ilyenkor tisztázzák egymás között a dolgokat. Arra biztatjuk mindkét felet, hogy rendszeresen egyeztessenek.  Szerencsés, ha minden évben kötnek egy szerződést, amelyben előre lefektetik, mit tud vállalni a diakónus, milyen segítségre számíthat a plébános. 

– Mivel tudják segíteni a diakónusokat a hivatásuk gyakorlásában?

– A II. Vatikáni Zsinat újra megajándékozta az Egyházat a diakonátus valóságával, de ahhoz, hogy az Egyház élni tudjon vele, magának is változnia kell. Nekünk, papoknak feladatunk, hogy jobban megértsük az állandó diakonátus intézményét, és dolgozzunk a papi és a diakónus rend közötti kapcsolaton.

Nem lehet a diakónusokat az áldozópapsághoz tartozóként kezelni, mert más a feladatuk és az életvitelük. Önálló testületként kell rájuk tekinteni.

Fontosnak tartjuk, hogy hivatásukban kísérjük őket. Ezt szolgálják a számukra tartott rekollekciók, melyek a találkozás alkalmai egymással és a főpásztorral. Lényeges, hogy halljanak arról, merre halad az Egyház.

– Az Ön lelkipásztori szolgálatát is segíti állandó diakónus?

– Az egyik közvetlen plébániai munkatársam most vesz részt a képzésben, pünkösdkor fogják szentelni. Azt mondhatom, ő a jobb kezem a plébánián. Vezeti a férfikört, foglalkozik az ifjúsággal, a vasárnapi szentmise után eljár áldoztatni az időseket. Jó a kapcsolatunk, és törekszem arra, hogy a családjával is jó viszonyban legyek.

Fontosnak tartom, hogy a pap és a diakónus között testvéri kapcsolat alakuljon ki. Mindketten az Egyházat képviselik. Ha közöttük egység és szeretetkapcsolat van, az nagyon erős jel.

– Az állandó diakónus rendszerint férj, apa, családfenntartó, s emellett végzi egyházi szolgálatát. Milyen útmutatást kap mindezek hordozásához?

– Az állandó diakónus elsődleges hivatása a család marad, a feleségével való kapcsolata és a gyerekek nevelése. A második helyen a családból fakadó kötelezettségei állnak, a család eltartása.

Állandó diakónátusra készülő jelölt és családja (Máriabesnyő)

A diakónusi szolgálat a harmadik helyre kerül az életében, ami azonban nem azt jelenti, hogy az Istennel való kapcsolat is csak a harmadik helyen állhat. Ezt a rangsort a papnak is meg kell értenie és elfogadnia, ami sokszor nem könnyű.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila; a Máriabesnyőn készült képeket Merényi Zita készítette

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. január 22-i számában jelent meg.