A háború kérdéséről beszélgettek a „Szólj be a papnak!” rendezvénysorozat keretében

Boda Mihály, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense; Markovics Milán Mór őrnagy, római katolikus tábori lelkész; Mészáros László alezredes, református tábori lelkész és Tóth Károly evangélikus lelkész, történész voltak a meghívott beszélgetőtársak. A beszélgetést a szervező Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője, Zila Gábor moderálta.

Számos kérdés felmerült a beszélgetésen: Mi az oka, hogy évezredek óta folynak háborúk? Mindig a jó győzedelmeskedik a gonosz felett? Minden háborúban jelen van a vallás? A vallásokban vagy a vallások között is törvényszerűen jelenik meg időről időre a háborúskodás? Mi a helyzet a belső háborúval és a lelki békével?

A rendezvény címét adó kérdésre Mészáros László református tábori lelkész első felszólalásában rögtön választ is adott: szerinte a háború nem lehet jó, a bűnnel együtt jelent meg a világban. Úgy gondolja, a háborúban a legtöbbször nehéz „jó” és „rossz” felet találni. Beszélt közel-keleti tapasztalatairól, különösen arról, hogy ő maga is jelen volt fegyveres tűzharcban, és látott katonákat elesni.

Arra a kérdésre, hogy mi is pontosan a háború, Tóth Károly úgy fogalmazott, hogy egy szélsőséges helyzet, amikor az abnormális viselkedések normalizálódnak. Kijelentette, hogy sokszor belerángatjuk Istent a konfliktusainkba, és ő valóban ott van, csak nem ott, ahol mi gondoljuk, hanem a rettegő, a menekülő ártatlanok mellett. Mészáros László azzal egészítette ki ezt, hogy háborúban olyanok fordulnak Istenhez, akik előtte sohasem tették, közülük pedig később sokan megtartják hitüket, és kérik, kereszteljék meg a gyermeküket.

Boda Mihály arról beszélt, hogy Istenre sokszor hivatkoztak a háborúkban, de például a 20. század elején a gyerekcipőben járó tudományokat is felhasználták erre, és mindegyikben találtak valamit, ami ürügyet szolgáltatott a fegyveres összecsapásra. Ő úgy véli, hogy a háború jó nem lehet, de igazolt igen.

Markovics Milán katolikus tábori pap arra hívta fel a figyelmet, hogy háborús helyzetekben is különbséget kell tenni lelkész és lelkész között, illetve azt is tudomásul kell venni, hogy maguk a papok és lelkészek is az adott kor gyermekei, teljesen nem tudják kivonni magukat a korszellem hatása alól. Saját lelkészi tapasztalatát egyetemi kutatói munkájával alátámasztva beszélt a háború természetéről, a nemzetközi biztonsági helyzet és a vallásbiztonság kapcsolatáról.

Arra a kérdésre, hogy hol van Isten szeretete a háborúban, Tóth Károly szerint nincs egyértelmű válaszunk, de gondolkodni lehet róla. Szerinte a „Ne ölj!” parancsban ott van ez a szeretet, és ezt a keresztyénség első századaiban úgy értették, hogy aki keresztyén, az nem lehet katona.

Mészáros László református tábori lelkész elmondta, hogy sokszor olyanok foglalnak állást a háborúval kapcsolatban, akiknek fogalmuk sincs róla, milyen is valójában. Az orosz–ukrán háborúról elmondta, hogy neki nem tiszte megítélni egy háború jogosságát, ő minden helyzetben a katonák lelki igényeivel foglalkozik, mégis mindennap imádkozik, hogy a harc mielőbb véget érjen. A háborúban persze előfordul, hogy a katonának ölnie kell, és ezt nagyon nehéz kezelni, Tóth Károly pedig úgy véli, nem is tudja ezt az ember igazán feldolgozni, annyira a szívünkbe van írva az élet tisztelete.

A Katolikus Tábori Püspökség beszámolóját ITT, a Református.hu tudósítását pedig ITT olvashatják teljes terjedelmében.

Forrás: Katolikus Tábori Püspökség; Református.hu/Ulicza Tamás

Fotó: Katolikus Tábori Püspökség

Magyar Kurír