A főpásztor a szentmise bevezetőjében örömét fejezte ki, hogy az elmúlt évek akadályait (a koronavírus-járványt és a székesegyház felújítása miatti állványzatot) hátrahagyva végre szabadon köszönthetik együtt a hívekkel és a zarándokokkal a győri Vérrel Könnyező Szűzanyát.
Az ünnepi szentmisén a megyéspüspökkel koncelebrált Reisner Ferenc általános püspöki helynök, Böcskei Győző székesegyházi plébános, Bognár István spirituális, Mogyorósi Márk Ányos OSB.
Veres András püspök homíliájában emlékeztetett, hogy elődeink már 326 éve jártak a győri kegyhelyre, hogy a Boldogságos Szűz Mária, a Szomorúak Vigasztalója közbenjárását kérjék szeretteik és saját maguk számára is. Nem tettek volna így, ahogyan ma mi sem, ha nem tapasztalták volna meg a Szűzanya hathatós közbenjárását Istennél. Sokan vannak azonban, akik még nem fedezték fel a vigasztalásnak ezen forrását – mondta a főpásztor.
Sok ember ugyanis, valószínűleg tudatlanságból, Isten helyett inkább önpusztító eszközökhöz nyúl, amelyek egy darabig ugyan feledtetik velük a szomorúságot, de annak tényleges okát sosem szüntetik meg.
A győri Szűzanya a hívő ember számára a Szomorúak Vigasztalója. Nincs olyan ember a földön, aki élete során ne szorulna vigasztalásra, aki valamely jónak a hiányát vagy elvesztését meg ne tapasztalná. A megyéspüspök rávilágított, hogy a Szentírás tanúsága szerint a vigasztalás szó nem jelent mást, mint együtt szenvedni, együttérezni valakivel.
Aki vigasztal, az odaáll a másik ember mellé, közösséget vállal vele, és kész a másik emberért élni. Ez a viselkedés azonban a mai, önző világunkban sokak számára teljesen idegen.
A mai ember túlzó módon is saját magában és körülményeiben bízik. Így csalódásának bekövetkezése törvényszerű, és szomorúsága a hit és a szeretet gyengülését eredményezi. Mi, emberek elfordulhatunk ugyan Istentől, ő azonban sosem hagy el minket. Ahogy Izajás próféta által üzeni az Úr: „De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad.” (Iz 49,15) Ez óriási erőt adhat számunkra – fogalmazott Veres András.
Sokan vannak azok is, akik talán nem kerültek olyan mélyre, hogy az önpusztítás eszközeivel éljenek, de hitükben meggyengültek és csalódtak emberi kapcsolataikban. Nekik különösen is szükségük van a segítségre, talán épp a miénkre.
Ezért ajánljunk fel egy-egy imát, búcsújárást vagy szentmisét értük, hiszen az isteni kegyelem csatornái átívelnek téren és időn egyaránt. Ahogy Reményik Sándor is egy érte mondott imának tulajdonította megtérését:
Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem
Valaki értem imádkozott.
Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom vagy testvérem?
Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.
„A szentek segítsége, mennyei közbenjárása nyomán fordulunk ma mi is a Boldogságos Szűz Máriához, Égi Édesanyánkhoz, a Szomorúak Vigasztalójához. Közbenjárását kérjük, hogy testi-lelki bajainkban esdje ki számunkra Istentől a vigasztalást, az örömöt, az élethez való kedvet. Vigaszt a betegségben, magányban, csalódottságban, szeretetlenségben, családi vagy munkahelyi problémákban és sikertelenségeinkben. Ilyenkor még inkább hitből fakadó bizalommal forduljunk a Szomorúak Vigasztalójához, a Győrött Vérrel Könnyezett Szűzanyához!
»Hozzád menekszünk, édes jó Anyánk,
Könnyező Szűz Mária.
Úgy fáj a lelkünk, zokog bús imánk,
Nehéz békét várnia.Fáj a szívünk, könnyes a szemünk,
Bánatos kedvvel itt vezekelünk,
Ó kérjed értünk, tán lenéz reánk
Az Istennek Szent Fia.«
Kérjük vigasztalásának megtapasztalását a mai szentmisében saját magunk számára is, hogy hazavihessük és megoszthassuk azt szeretteinkkel” – zárta szentbeszédét Veres András megyéspüspök.
A szentmise végén a papság és az asszisztencia a Könnyező Szűzanya-kegyoltárhoz vonult. A főpásztor vezetésével imádságukban Mária közbenjárását kérték Egyházunkért, egyéni és családi életünkért, a világ békéjéért. Majd ereklyetiszteletre nyújtották a véres könnyekkel átitatott kendőt.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Ábrahám Kitti
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria