Interjú Székely Szilárddal, a válsághelyzetben lévő marosvásárhelyi líceum ideiglenes vezetőjével

Székely Szilárd beszédet mond a november 12-ei tüntetésen

Sokan és sokféleképpen foglalkoznak a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetével: töprengve, aggódva, segíteni próbálva, vagy éppen azt keresve, hol és miként támadható még a már amúgy is próbára tett intézmény. De vajon mi történik odabent, hogyan élik meg a válsághelyzetet az érintettek? Erről kérdezte Bereczki Silvia, a Vasárnap kolozsvári katolikus hetilap munkatársa Székely Szilárdot, az iskola tanárát, aki a bírósági felügyelet alá helyezett Tamási Zsolt igazgatót helyettesíti – ámbár hivatalos kinevezése még várat magára.

– Hogyan érinti a katolikus gimnázium mindennapjait és hangulatát a kialakult helyzet?

– Az iskolában a jelen pillanatban csak az oktatás folyik zökkenőmentesen. A pedagógusok, valamint az iskola kisegítő személyzete a helyükön vannak, és végzik a munkájukat. A fő célunk az, hogy a diákokhoz az ügy lehető legkevesebb negatív hatása jusson el. Ez nem jelenti azt, hogy a kérdéseikre nem válaszolunk, viszont érezniük kell, hogy az élet ettől még nem állt meg, és az iskola a rendeltetésének megfelelően látja el feladatát. Minden más jellegű tevékenység azonban leállt, vagy csak nagyon alapjáraton működik. Igazgató hiányában nem lehet kibocsátani semmilyen hivatalos iratot – az iskola adminisztrációja gyakorlatilag ellehetetlenült. Sok megkezdett projektet sem tudunk egyelőre folytatni. Abban bizakodunk, hogy a helyzetet az illetékesek minél hamarabb megoldják, és életünk is normális mederben folyhat tovább.

– Az iskola vezetőségének a november 12-ei tüntetések nyomán kibocsátott köszönetnyilvánításában kiemelten szerepel sokak szolidaritása. Az utcai megmozdulásokon és a nyilatkozatokon túl  hogyan érezhető ez?

– A szolidaritás elsősorban az emberek együttérzésének kifejezésében, valamint biztatás formájában ér el bennünket. Sok pozitív visszajelzést kapunk, érezzük az aggódásukat, felajánlják segítségüket: az egész Székelyföldet átfogó aláírásgyűjtést kezdeményeztek, de azt is felajánlották, hogy akár gyűjtést is szerveznek, ha fizetésünket nem kapjuk meg időben. A sajtó képviselői szinte mindennap jelentkeznek, hogy a fejleményekről beszámolhassanak a közvéleménynek – ezt nagyon fontosnak tartjuk, hiszen számunkra a világgal való kapcsolatot jelenti. A másik két marosvásárhelyi magyar iskola, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a református kollégium vezetőségének és tanári karának az együttérzését és szakmai segítségét is tapasztaljuk. Az egyház és a közélet képviselői is jelentős erőfeszítéseket tesznek a maguk helyén, szintjén. Úgy látom, hogy az emberek segítőkészek, és azt szeretnék, hogy ez az ügy jól végződjék mindannyiunk számára.

Székely Szilárd a 2015-ös tanévnyitón

– Ki dönt az intézmény átmeneti vezetésére vonatkozó hivatalos kinevezésről?

– A törvény értelmében az igazgató kinevezése a főtanfelügyelő, valamint a tanfelügyelőség vezetőségének hatáskörébe tartozik. A Maros megyei főtanfelügyelőség is, hozzánk hasonlóan, vezető nélkül maradt, és nincs, aki – akár csak átmeneti időszakra is – kinevezést aláírjon. A főtanfelügyelő kinevezése pedig az oktatási minisztérium feladata. Tehát amíg ez nem történik meg, addig az igazgatóhelyettesi megbízást sem adhatja ki a tanfelügyelőség.

– Köztudott, hogy ez a helyzet a tanárok fizetésének késleltetését is maga után vonja, ami a családok életére is kihat. Hogyan viselik ezt az érintettek?

– A fizetésünk megvan, nem tartja vissza senki, csak éppen nem férhetünk hozzá. Ez azért van, mert az iskola vezetőjének aláírása nélkül a kincstár nem engedélyezheti a fizetések kiadását. Ez nyilván nem örömhír a tanárok számára, ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy nem vezet a munka abbahagyásához. Nem először vagyunk hasonló helyzetben, történt már olyan, hogy késett, csökkent a fizetés sztrájkok, gazdasági válság stb. miatt. Ez az állapot annyiban különbözik a többitől, hogy tudjuk, csak idő kérdése, hogy hozzájussunk a fizetésünkhöz.

– Nyilatkozatuk értelmében a szülők a tantestület mellett állnak. Miként nyilvánul ez meg a gyakorlatban?

– A szülők jogászi segítséghez folyamodva az oktatási minisztériumhoz készülnek fordulni egy beadvánnyal, amelyben azt kérik, hogy a minisztérium erősítse meg egy hivatalos átiratban is az iskola törvényességét. Ez nyilván bennünket is érint, hiszen az iskolával együtt minket is védelmébe vesz ez a memorandum. Ugyanakkor sok szülő aláírásokat gyűjt az iskola érdekében. Minket megerősít az a tudat, hogy akarják az iskolát, harcolnak érte, és ezáltal a mi munkánkat is elismerik és becsülik. Ez azt is jelzi, hogy megbíznak bennünk, és azt szeretnék, hogy továbbra is mi legyünk gyermekeik pedadógusai. Számunkra ez jelenti a legnagyobb támogatást és biztatást.

Forrás: Rómkat.ro (a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség honlapja)

Fotó: Harasztovics Arnold; Szőcs Csaba

Magyar Kurír