A Taizéi Közösség 75 éves alapítására emlékeznek idén

A kezdetek

Minden 1940-ben kezdődött, amikor 25 éves korában Roger testvér elhagyta szülőhazáját, Svájcot, és Franciaországban, édesanyja hazájában telepedett le. Korábban éveken keresztül tüdőbaj kötötte ágyhoz. Ez alatt a hosszú betegség alatt érett meg benne a hivatás, hogy közösséget alapítson. Amikor a második világháború elkezdődött, bizonyos volt afelől, hogy segítséget kell nyújtania a nehéz helyzetben levőknek, éppen úgy, ahogyan nagymamája tette az első világháborúban. A kicsiny falu, Taizé, ahol letelepedett, egészen közel volt a Franciaországot kettészelő demarkációs vonalhoz, így megfelelőnek bizonyult háborús menekültek befogadására. Lyoni barátai egyre több menedéket keresőnek adták meg Taizé-i címét.

Egy szerény kölcsönnek köszönhetően Roger testvér megvásárolt Taizében egy házat a hozzátartozó melléképületekkel együtt, amelyben évek óta nem lakott senki. Azt javasolta egyik nővérének, Geneviève-nek, hogy jöjjön, és segítsen a menekültek befogadásában, akik között zsidók is voltak. Igen egyszerű körülmények között éltek. (...)

Roger testvér szülei tudták, hogy fiuk és lányuk veszélyben van, ezért megkérték a család egyik barátját, egy nyugalmazott francia hivatalnokot, hogy figyeljen rájuk. 1942 őszén szólt, hogy fény derült tevékenységükre, és azonnal el kell menniük. A háború végéig tehát Roger testvér Genfben élt és a leendő testvéreivel ott kezdte el lerakni a közös élet alapjait. 1944-ben térhettek vissza Taizébe. (...)

Az eredeti csoporthoz folyamatosan újabb fiatal férfiak csatlakoztak, majd 1949 húsvétján az első hét testvér örökfogadalmat tett a cölibátusra, a közös életre, valamint a teljes egyszerűségre.

1952-1953 telén egy hosszú visszavonulás során a közösség alapítója megírta a Taizéi regulát, amiben testvérei számára megfogalmazza a „leglényegesebb dolgokat, amik lehetővé teszik a közösségi életet”.

Forrás: http://www.taize.fr/hu_article6645.html