A tanulás és az elfogadás ideje – 30 éve alapították meg hazánkban a Katonai Ordinariátust

Amint a szertartás előtt elhangzott, 1994. január 10-én a Honvédelmi Minisztériumban az Apostoli Szentszék részéről Angelo Acerbi érsek, apostoli nuncius, a Magyar Köztársaság részéről pedig Für Lajos honvédelmi miniszter írta alá azt a megállapodást, amelynek révén megalakulhatott hazánkban a katonai lelkészi szolgálat.

1994. április 18-i hatállyal a Szentszék megalapította a magyarországi Katonai Ordinariátust, Szent II. János Pál pápa pedig kinevezte az ordinariátus első főpásztorát, Ladocsi Gáspár esztergomi teológiai tanárt. Erről az alapításról, illetve a katonai lelkészségnek az 1950-es években történt elsorvasztása utáni újraindításáról, valamint az eltelt három évtized áldásairól, küzdelmeiről emlékeztek meg a szentmisében.

A szertartáson katonai elöljárók és kormányzati vezetők is részt vettek, köztük Böröndi Gábor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke és Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes, valamint a társegyházak részéről Jákob János protestáns tábori püspök.

Berta Tibor püspök, katonai ordinárius beszédében megemlékezett arról, hogy harminc évvel ezelőtt – több mint negyvenévi kényszerű szünet után – kezdődött el a katonai lelkipásztori szolgálat a Magyar Honvédségben.

„Négy évvel voltunk a rendszerváltozás után, ami előtt egy olyan hatalmi ideológia uralkodott és vált a mindennapokban szinte természetessé, amely az emberek életében nem szánt szerepet sem Istennek, sem a kereszténységnek, sem az egyházi felekezeteknek, sem a vallásnak... 1994-ben olyan világba léptünk be tábori lelkészként, amelyben nagyon sokan nagyon keveset tudtak Istenről, egyházról, vallásról, papságról, ugyanakkor ez a kevés ismeret is megfertőződött számos olyan előítélet által, amely révén – s ezen a politikai, társadalmi és gazdasági rendszerváltás sem tudott változtatni – egy hatalmas fal állt előttünk. Harminc év elteltével most azt tudom jelenteni, hogy a fal nem csupán leomlott, de a katonalelkészi szolgálat és a Magyar Honvédség, a tábori lelkészek és a katonák között nincsenek már olyan hálók és korlátok sem, amelyek akadályként állnának előttünk” – mondta a püspök.

Berta Tibor többek között hálát adott Istennek az ordinariátus eddigi főpásztoraiért, a Gondviselő oltalmába ajánlotta Ladocsi Gáspár püspököt, „aki erős lélekkel és állhatatos hittel rakta le a Katolikus Tábori Püspökség alapjait, s ahogy püspöki jelmondatában is szerepel  – »Nehéz munkával« –, elérte, hogy a szolgálat termést hozzon.”

Köszöntötte Bíró László püspököt, aki „atyai jósággal és bölcs józansággal” vezette az ordinariátust. „Kérem, hogy imádságaival továbbra is támogasson bennünket, és kívánom, hogy mostani különleges szolgálatában segítse továbbra is a magyar családokat és házaspárokat az üdvösség felé vezető úton” – mondta.

Az elmúlt harminc év szolgálatának lényegére utalva Berta Tibor felolvasta Jan Twardowski lengyel papköltő Magyarázat című versét, amelyet – mint mondta – először 1995-ben hallott az egyik Dobogókőn megtartott tábori lelkészi szakmai napon.

Nem azért jöttem hogy megtérítsem
különben is kirepült már a fejemből minden okos prédikáció
és a csillogás lekopott rólam rég
mint a meglassult tempójú hősről
nem fogok lyukat beszélni a hasába
a véleményét kérdezve Mertonról
nem fogok vita közben ugrálni mint a pulyka
libegő piros tokával
nem szépülök meg mint a gácsér októberben
nem csalok elő mindent megvalló könnyeket
nem fogom kiskanállal tölteni fülébe a szent teológiát

egyszerűen csak leülök maga mellé
és elmondom a titkot
hogy én a pap
az Úrnak gyermekként hiszek

A vers felolvasása után a szónok az elmúlt harminc évet a következő szavakkal jellemezte: tanulás és elfogadás. „Tanulás egymástól, katona a paptól, pap a katonától, valamint a másik ember elfogadása, a másik szolgálatának, hivatásának, életállapotának az elfogadása. Katonalelkész paptestvéreimmel szolgálatunk harminc éve alatt próbáltuk megmutatni a Magyar Honvédség katonáinak a kereszténység egyik nagy célját: az igazság fáradhatatlan keresését, s ezen belül annak megsejtését, hogy mi az élet, miképpen érdemes élni emberként, magyarként, a magyar honvédelem katonájaként.

Persze ebben a keresésben mi magunk is Istent kerestük és keressük, mert az ember – aki nagy rejtély, mély szakadék, akinek sok és nehéz gyöngesége van – nagysága és léte kalandjának szépsége teljesen csak Isten által érthető a maga teljes mivoltában... A három évtized alatt voltak megpróbáló időszakok is a Katonai Ordinariátus és a katonapapok éltében. A nehéz idők kijózanítóak tudnak lenni, mert felismerhetővé válik szegénységünk, megtapasztalhatóak lesznek korlátaink. A nehéz és megpróbáló helyzetek rávilágítanak arra, hogy mindig nem győzhetünk, de nagy szükségünk van erre, mert csak így tudjuk helyesen értékelni önmagunkat, és saját gyengeségeink belátásából tanulhatjuk meg igazán, hogy milyen az, amikor katonabajtársaink szorult helyzetben vannak.”

A továbbiakban a püspök köszönetet mondott a jelenlevő honvédelmi vezetők és katonai elöljárók által valamennyi magyar katonának: „az elmúlt harminc év során tanítottak bennünket, s megmutatták, hogy milyen a katonás emberség, a helytálló hűség, a kemény áldozatokat is vállaló állhatatosság, az alapos feladatvégrehajtás, a fegyelmezettség, a becsületes és bajtársias gondolkodásmód, a bátor és határozott fellépés, a tekintélyt, megbecsülést és bizalmat kiérdemlő magatartás, a pontosság, a lelkiismeretesség és az engedelmesség, a minden akadályt legyőző segítségnyújtás, a fegyelem és rend következetes betartatása, az odafigyelő gondoskodás, az igényesség, a következetesség, a megfontoltság és az indulatokon való uralkodás, a tettek higgadt és igazságos megítélése és nem utolsósorban milyen a valódi hűség és a haza iránti katonás áldozatkészség”.

Mint mondta, „ezek a kifejezések a Magyar Honvédség Szolgálati Szabályzatának első oldalain olvashatók, s talán senki sem tudja mindig és minden körülmények között teljesíteni, mint ahogy Jézus Krisztusnak azt a parancsát sem, amelyet a hegyi beszédben mondott el tanítványainak és nekünk: »Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!« (Máté 5, 48).

Azért van ilyen magasra emelve a mérce, hogy a Krisztus-követő ember, de a katona előtt mindig ott legyen az az ideál, amelyet elérni aligha lehetséges, ám bajtársi és keresztényi segítséggel, egymás támogatásával jobban meg tudunk közelíteni. Egyéni küzdelem, ugyanakkor csapatmunka is ez az Úr csatáiban, abban a nagy küzdelemben és harcban, mely a hit és a hitetlenség, a jó és a rossz, Isten és a Sátán között zajlik.”

Berta Tibor arról is beszélt, hogy korunkban felerősödött egy sajátságos, Isten- és vallásellenes, szellemi ürességgel párosult ideológia, mely egy Isten, vallás és értékes hagyományok nélküli világot és társadalmat akar kialakítani, ahol el kell vetni a transzcendenciát, a magasabb értékeket; ahol csak a gazdasági és technikai racionalizmus számít...

De Isten lehajol a mai kor emberéhez, jelen van ott is, ahol megkérdőjelezik a létét vagy el akarják távolítani az őt követőket: ő jelen van korunk kihívásai közepette is.

Többek közt azok által is, akik a jövőt saját életük, hitük megújulásában látják, mely által karakán kiállással ellen tudnak állni a megannyi kérdéses eszmének; akikben – minden gyengeségük ellenére – ott van a készség, hogy életüket Istennek szenteljék embertársaik javára és üdvösségére; akinek az a stratégiája, hogy olyan nyelven beszéljenek az evangéliumról, amelyen mindenki megszólítható, s hogy olyan új utakon járjanak Jézus Krisztus nyomában, amelyre mindenki rá tud lépni” – mondta beszédében Berta Tibor. 

A homília után következett az akolitusavatás, majd folytatódott a szertartás. 

A püspök a mise végén külön megköszönte a frissen megalakult, XXIII. János pápáról elnevezett önkéntes katonai kórus és a Magyar Honvédség Budapest Helyőrség Dandár központi zenekarának szolgálatát, és ismét megköszönte mindazt, amit az elmúlt három évtized folyamán a lelkészségi szolgálatot végzők tanulhattak a honvédelmi minisztériumi és katonai vezetőktől, tisztektől, altisztektől.

Megemlékezett a már elhunyt Urbán Imre és Szekeres Mihály tábori lelkészről, köszöntötte a nyugállományú és az aktív tábori lelkészeket, a a jövő reménységét jelentő akolitusokat, Isten áldását kérte a misén koncelebráló Bíró László püspökre, kérve imádságos támogatását, majd a főcelebráns áldása után a jelenlévők elénekelték a pápai, a magyar himnuszt és a Boldogasszony Anyánk Mária-himnuszt.

A jubileumi ünnep alkalmából a bazilika altemplomában megtartott fogadáson Vargha Tamás államtitkár köszönetet mondott a tábori lelkészeknek és ordináriusaiknak, amiért szolgálatukkal segítik, hogy a magyar katonák lélkekben is erősek legyenek, valamint erőt, egészséget és a Jóisten áldását kérte szolgálatuk folytatásához.

Fotó: Merényi Zita

Videó: Kardinális

Körössy László/Magyar Kurír