A templom kőbe vésett történelem – Molnár-C. Pál Szent Család című képe a belvárosi templomban

Ha belépünk a templomba, azonnal szembeötlik a főoltár középső, nagy méretű festményén, amint Mária finom, elegáns mozdulattal, széttárt karokkal a felhők fölé, a mennybe emelkedik. Az alkotás színei is szinte mellbevágóan merészek, Mária felső ruhájának kékje és köpenyének vörös színe magával ragadja a nézőt. A dinamikus kompozíció alsó részén az apostolok tanakodnak – lendületes, mozgásban lévő alakjaik erről tanúskodnak. A Gellért-hegyi mester egyik fontos művét láthatjuk. Azonban Molnár-C. Pálnak nem ez az egyetlen alkotása Budapest legrégebbi múltú templomában, három másik művét ismegtekinthetjük itt 2022 áprilisától.

Április 28-án két újabb alkotással gazdagodott a templom. Ebből az alkalomból bemutatták a művésznek az oltárképhez készített kis méretű makettjét, vázlatát, amelyeket 1947-ben festett. Emellett leleplezték Szent Család című festményét a keresztelőkápolnában. A képet a Molnár-C. Pál Műterem Múzeum számára Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektora vásárolta meg, azzal a szándékkal, hogy lehetőleg olyan helyre kerüljön, ahol minél többen láthatják. Így merült fel az elhelyezés lehetősége a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomban, ahol Osztie Zoltán plébános boldogan támogatta a kérést.

„A templomról szoktuk mondani, hogy az idők tanúja, kőbe vésett történelem, és ennek most azért van jelentősége, mert nemcsak kétezer évnek a művészeti termése, kultúrértékei vannak jelen itt, hanem figyelemmel vagyunk arra is, hogy korunknak, kortárs szakrális művészeti alkotásoknak is helyet adjunk.

Ennek a jegyében történt az, hogy a Molnár-C. Pál-életműből itt és most kettőt is bemutathatunk, különös hangsúllyal. Hiszen összesen négy alkotása tekinthető meg a templomban, és ezek szerves részét képezik a mindennapi életünknek. Egyrészt a főoltárkép, másrészt a fölötte, a szentély közepén függő feszület, ami ritkán kerül a figyelem középpontjába; Krisztust mint királyt és főpapot ábrázolja ez a különleges alkotás, a másik az oltárképhez készített vázlata Molnár-C. Pálnak, és a most lelepezésre kerülő Szent Család című festménye” – hallhattuk Osztie Zoltán plébános bevezetőjében a belvárosi templomban újonnan elhelyezett alkotások bemutatásakor a közelmúltban felújított altemplomban tartott sajtótájékoztatón.

A főoltár mögött elhelyezték a szentélyben (ott, ahol a 14. századi trónoló Madonna-freskó is található) azt a két kis méretű makettet, oltárképvázlatot, amelyet az 1947-ben kíirt meghívásos pályázatra Molnár-C. Pál és Szőnyi István készített.

A Budapest belvárosában álló ősi templomot a II. világháborúban három pusztító bombatalálat érte. Az egyik bomba összetörte a templom Zsolnay-majolikából készített főoltárát. 1947-ben az Egyház meghívásos pályázatot írt ki ismert magyar művészek számára az új főoltár festményeinek elkészítésére. Medveczky Jenő, Szőnyi István és Molnár-C. Pál a felhívás alapján kis méretű tervet készítettek. A pályázat eredményeként Molnár-C. Pál kapta a megbízást a főoltár képeinek megfestésére, majd a már említett mennyezetről függő feszület elkészítésére. 2021-ben Osztie Zoltán plébános kérelemmel fordult a budapesti Szépművészeti Múzeum vezetéséhez, hogy a múzeum állományában megtalálható terveket, pályázati anyagokat helyezzék el a templomban. Baán László főigazgató a kérést elfogadva hozzájárult, hogy 2026-ig helyezzék ki Szőnyi István és Molnár-C. Pál alkotásait a szentélyben.

„Már évtizedek óta próbáltunk utánajárni, hogy a harmadik szereplő, Medveczky Jenő festőművész műve vajon hova kerülhetett, de még fotót sem ismerünk róla, tehát a véletlenre, illetve a jó sorsra bízzuk, hátha előkerül, és ez a hármasság kiegészül” – tudtuk meg Szücs Györgytől, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettesétől.

A szentélyben az oltárkép hátoldala mögött kiállított kis méretű maketteken jól láthatók Molnár-C. Pál és Szőnyi István festői világának különbözőségei. Míg Molnár-C. Pál hozta magával a római iskola szellemiségét, antikizáló festői megfogalmazását, gondolatiságát, addig Szőnyi a maga sajátos zebegényi hangulatú, magyar tájba helyezett bibliai kompozícióját képzelte el a belvárosi templomban. Ezt tette akkor is, amikor a győr-nádorvárosi templomban festette meg hatalmas méretű kompozícióját, a hajtűkanyarszerű falfelületre, ahol szintén a Dunakanyar fölé helyezte Mária alakját.

És ahogyan Szücs György fogalmazott a képek elemzése során a bemutatón: nehéz lenne elképzelni ebben a történelmi, gótikus közegben Szőnyi István kedves, falusias, zebegényi parasztokkal megfestett oltárképét. (Szőnyi Zsuzsa véleménye is az volt, hogy Molnár-C. Pál képe tényleg jobban illik a belvárosi templomba, mint az apjáé.)

Molnár-C. Pál oltárképvázlata, amely itt látható most a szentélyben 2026-ig, nem teljesen ugyanaz, mint a megvalósult nagy méretű oltárkép. A vázlaton barokkosan megoldott, különféle alakokkal körülvett, átszellemült Máriát láthatunk, amint a felhők fölé emelkedik. Az alsó részen az apostolok még kissé bizonytalan mozdulatokkal reagálnak az eseményekre, nem úgy, mint a megvalósult oltárképen.

Mint Csillag Évától, a Molnár-C. Pál múzeum egyik vezetőjétől megtudhattuk, a festő 1951-ben átfestette a középső képet erre a most látható fiatal arcú Madonnára. „Az adott téma közel állt a művészhez; Szűz Mária mennybevétele, Molnár-C. Pál a szépség szerelmese volt, az ő művészi hitvallása, hogy »A szépség a boldogság kiapadhatatlan forrása azok számára, akik felfedezik hollétét. Mindenütt elrejtőzik.« Nincs szebb, mint a bűntelen ember arcán felragyogó szépség, mint Mária arcán, ami valahol Isten eredeti elképzelése volt. Sokan beleszóltak, amikor készült a kép, nem ilyen volt a Mária-kép, hanem édeskés, Molnár-C. Pál nagyon elégedetlen volt vele. És amikor három évvel később, 1951-ben a bizottság újra összeült, és megbízták a böjti oldalak megfestésével, az Árpád-házi szentekkel a háromszögekben, és a Krisztus király főpap-ikonkereszt megfestésével, akkor átfestette a Máriát. Amit most látunk, ez a könnyed, légies Mária-ábrázolás.”

Ezek után következett a Szent Család című Molnár-C. Pál-festmény leleplezése a keresztelőkápolnában. A kép meglepően modern hatású, megkockáztatom; mintha csak számítógéppel készítette volna a mester, a Photoshop felhasználásával, olyan hatású, pedig akkor még a „Holdban volt” az efféle technika, ahogyan a nagymamám mondta volna egykor, régies szóhasználattal.

A finom tónusok, a színes, puha átmenetek mind erre utalnak. „Nincsenek vetett árnyékok, csak tónusok vannak, és ezek egymásmögöttisége adja a plasztikusság érzetét. Három dimenzióban látjuk azt, amit ő két dimenzióban festett meg” – hallhattuk Csillag Pétertől, a Molnár-C. Pál Műterem Múzeum tulajdonosától, Molnár-C. Pál unokájától a kép elemzése kapcsán.

Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora beszédében így fogalmazott: „A Pázmáneumban is van egy Molnár-C. Pál-kép, amiről sokáig nem is tudtak. Amikor én odakerültem, kint volt a folyosón, ebben a nyitott intézményben, hiszen a kapu éjjel-nappal nyitva volt. Az első dolgom az volt, hogy leakasztottam a képet, és bevittem a rektori lakosztályba, a többi értékesebb kép mellé.

Nagyon örülök, hogy ott is van egy Molnár-C. Pál-kép. Akkor rájöttem, hogy szívesen érdeklődnék más Molnár-C. Pál-képek iránt is, és akkor egyszer csak jött ez a lehetőség. A Ménesi úti mester képeiben megragad az egyszerűség, az arcokról áradó derű, harmónia, a táj és a környezet mozgalmassága. Fenséges a képek nyugalma és békéje, a színek és formák egyedi használata, ami mégsem eredményez rendhagyó képet, mint sok-sok modern alkotásnál, hanem a reneszánszig visszamenő művészi hagyomány egységét képviseli. A boldog művész öröme átsugárzik a képein, illetve megmutatja, hogy miből fakad az ő öröme és boldogsága. Ez ott van minden részletben, és a lelkünket gazdagítja, amikor festményeire rátekintünk.

Ezt a Szent Család-képet csak megsárgult újságokban, szakfolyóiratok oldalain lehetett viszonylag gyenge minőségben látni, hiszen magánkézben volt, és most teljes ragyogásában a miénk, a szó legjobb értelmében. Azonnal megszerettem Molnár-C. Pálnak ezt az alkotását, és azt gondoltuk a Műterem Galéria vezetőivel, hogy minél több ember láthassa, és ha lehet, kerülhessen szakrális térbe.

A cél, hogy sokan megcsodálhassák a képet, és ezen keresztül a Szent Családot. Hiszem, hogy itt, a belvárosi főplébánia-templomban kiemelten megvalósítható. A születés a betlehemi istálló egyszerűsége, hite, szeretete nemcsak karácsonyi téma, hanem egy életre, mindennapra szóló program.”

Szerző: Mészáros Ákos

Fotó: Fábián Attila

Magyar Kurír