A teológia helye az akadémiai gondolkodásban – Beszélgetés a legfiatalabb magyar rektorral

37 évesen rektor, ezzel a Magyar Rektori Konferencia legfiatalabb tagja. Egy határ menti kisvárosból származik. Tanulmányait Pécsett, Ausztráliában és Ausztriában végezte. 2008-ban a Bécsi Egyetemen teológiából doktori címet szerzett. Ma Magyarország kulturálisan egyik legkiemelkedőbb városában él és munkálkodik.

– Hogyan került kapcsolatba a teológiával?

– Pontosan meg tudom mondani, hogy mikor találkoztam először a tudományos igényű teológiával. Gimnazistaként egy évet Ausztráliában töltöttem, és az egyetlen könyv, amit magammal vihettem, egy Újszövetség volt. Szinte mindennap olvastam, és rádöbbentem, hogy nincs tökéletes összhang a négy evangélium között. Például a csodálatos kenyérszaporítás leírásánál hol öt, hol pedig hét kenyérről írnak az evangélisták, de vannak még ennél nagyobb eltérések is. Ez rendkívül bosszantott, és egyben kíváncsivá is tett. Egyszer aztán véletlenül a bevezetőnél nyitottam ki a Szentírást, ahol a Gál Ferenc, a XX. század egyik legkiválóbb magyar teológusa magyarázza el az evangéliumok keletkezését. Azt hiszem, hogy ez volt az első komoly teológiai szöveg, amellyel találkoztam.

– Mit adott önnek a teológia?

– Az egyik legnagyszerűbb dolog a világon, ha egy kérdés igazán magával ragadja az embert. Ilyen érzés tölt el egy régészt, amikor még csak sejti, hogy mit is rejt a föld mélye; egy nyomozót, amikor próbálja kideríteni a tettes kilétét, de egy szerelmes fiatalt is, aki szíve választottját akarja megismerni. A teológust az élet legnagyobb rejtélyei ragadják magával, mint Isten létezése, a világ célja vagy az emberi lét értelme. Előbb vagy utóbb mindenki szembetalálja magát ezekkel a kérdésekkel, a teológus azonban nem várja meg, hanem keresi a velük való találkozást. A legnagyobb dolog, amit a teológiától kaptam, hogy másokkal együtt kutathatok a válaszok után – legyen az a 4–5. évszázadban élt Szent Ágoston vagy bármely 21. századi főiskolás hallgató.

– A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola élén tizenhat éven át paptanár állt. Ön az első laikus rektor. Hogyan viszonyul ehhez, és mit jelent ez önmagában?

– Óriási nemzetközi hír volt, amikor Ferenc pápa 2018 júniusában Vincenzo Buonomo professzort nevezte ki a Lateráni Pápai Egyetem rektorává. Ő szintén laikus, nős és édesapa. A Szentatya lépése is jelzi, hogy egyre nagyobb szerepet kapnak a laikusok az Egyház életében. Ez talán egyike az idők jeleinek. Természetesen meglepődtem, amikor Udvardy György püspök atya felkért a feladatra. Azonban a mi főiskolánk sajátossága, hogy hallgatóink világiak. Én magam is laikusként végeztem a főiskolán, és tudom, hogy milyen sok örömet rejt világi munkatársként feladatot vállalni az Egyházban.

– Pécsett, Ausztráliában és Ausztriában neves egyetemeken, kiváló szaktekintélyek mellett tanult. Milyen tapasztalattal és célokkal tért haza?

– Bár sokat jártam külföldön, az alapokat mégis itthon kaptam. Kőszegi vagyok, ahol a 80–90-es években megtapasztalhattam, hogy milyen az élő Egyház. Az életünk természetes része volt, hogy ministrálni járunk, nyarainkat hittan- és cserkésztáborokban töltjük vagy éppen valamelyik missziósatyától tanulunk angolul. Ezek a tapasztalatok meghatározzák a főiskolával kapcsolatos elképzeléseimet is. Úgy gondolom, hogy a hit és a vallás nem valami ráadás, hanem az élet természetes része. Ezt erősítették meg bennem a Bécsi Egyetemen végzett tanulmányaim is. Azt kell keresni, hogy Isten miképpen cselekszik ma a világban, és oda kell figyelni a minket körülvevő emberek örömére és aggódására. Ezt a szemléletet szeretném átadni főiskolánk hallgatóinak is.

– Ha valaki megnézi a PPHF weboldalát, vagy ellátogat az intézménybe – ami nagyon modern és felszerelt –, akkor rájön, hogy fiatalos, ugyanakkor szakmailag elismert tanári kar várja a hallgatókat. Mivel nyújt többet az intézmény a többinél?

– Egyik diákunk mesélte, hogy teljesen meglepődött, amikor az első előadási napon a tanár néven szólította. Ez nálunk teljesen megszokott dolog, hiszen rendkívül családias intézmény vagyunk. Szorosan együttműködünk a Pécsi Egyházmegye más intézményeivel, és tudjuk, hogy a főiskoláról kikerülő hallgatók egyszer majd a mi munkatársaink lesznek. Közös érdek tehát, hogy kezeink alól szakmailag jól felkészült, az Egyházban felelősséget vállalni tudó, kreatív munkatársak kerüljenek ki. Ezért ösztönözzük őket arra, hogy a teológiai oktatás keretein túl is képezzék magukat. Idén például startup programot hirdettünk, hogy a hallgatók beindíthassák „teológiai vállalkozásukat”. Szeretnénk továbbá példát mutatni számukra, hogy miképpen szólíthatják meg a ma emberét. A főiskola alagsorában ezért rendeztünk be egy szabadulószobát, ahol játékos formában ismerkedhetnek meg a hozzánk látogató hittanosok a Kivonulás könyvével. Minden ötlet és kezdeményezés mögött az a szándék áll, hogy a nálunk tanuló hallgatók minél jobban ki tudják bontakoztatni tehetségüket.

– A páciens neve: Doktor House címmel jelent meg könyve 2010-ben. Teológusként vizsgálta a népszerű televíziós sorozatot. Mi ihlette erre, illetve mit fedezett fel?

– Az ötlet szintén egy hallgatótól származott, aki nagyon szerette a sorozatot. Először tartottunk egy szemináriumsorozatot, majd megszületett a könyv is. A kalandnak két nagy tanulsága volt: egyrészt a hallgatókkal sokkal könnyebb akár elvontabb tartalmakról is beszélgetni, ha egy konkrét, közösen átélt tapasztalatból indulunk ki. A közös filmnézés nagyszerű kiindulópontja volt a közös gondolkodásnak. A másik, ami teológusként számomra rendkívül üdítő felfedezés volt, hogy a vallási érdeklődés olyan helyen is jelen van – akár egy népszerű sorozatban is –, ahol esetleg egyáltalán nem várnánk.

– Azt látjuk, hogy a keresztény Európa egyre inkább elfordul gyökereitől, fogalmazhatunk úgy is, hogy beérni látszik a szekularizáció. Hol a helye ilyen körülmények között a teológiának a többi tudománnyal egyetemben?

– Sokan meglepődnek, amikor az első főiskolai órán szembesítem őket azzal, hogy miért van helye a teológiának a felsőoktatásban. Pedig a válasz egyszerű: azért mert a teológia által felvetett kérdésekre folyamatosan válaszokat keresünk. Ez pedig igaz a többi tudományra is: azért kutatjuk az anyagvilágot, az élővilágot vagy a társadalmat, mert kérdéseink vannak, és a megértésre törekszünk. A legbonyolultabb tudományos elmélet mögött is az ember őszinte érdeklődése áll. Amíg az ember képes kíváncsian tekinteni saját életére, annak értelmére, vagy feltenni a kérdést, hogy van-e szeretet, amely hordozza őt élete során és átöleli halála után, addig a teológiának is helye van az akadémiai gondolkodásban.

– Milyennek látja a főiskola jövőjét? Mire számíthatnak a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola leendő hallgatói?

– A felsőoktatás átalakulóban van. A képzés és a kutatás egyaránt globalizálódik. Ebben a helyzetben kell megtalálni minden intézménynek a helyét. Úgy látom, hogy a jövőben az olyan kis és családias intézmények szerepe, mint a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola, fel fog értékelődi. Hiszen a felsőoktatás nemcsak tartalmi képzésről, hanem a személyes fejlődésről is szól.

Oktatóink több mint hatvan százaléka rangos külföldi egyetemen szerzett diplomát, úgyhogy jól ismerjük, mi történik a teológiai képzés élvonalában. De tudjuk azt is, hogy az az odafigyelés és személyes támogatás, amellyel nálunk a hallgatók találkoznak, tesz minket különlegessé. Ezáltal tudjuk a lehető legtöbbet kihozni hallgatóinkból, és a magas szintű tudás megszerzésén túl személyes fejlődésüket is így tudjuk biztosítani. Bízom benne, hogy a jövőben is nagyon sok fiatal és akár idősebb ember fogja intézményünket választani, hogy velük közösen tehessük még élőbbé egyházunkat.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír