A teremtettség dicsérete a Naphimnusz és Andy Goldsworthy alkotásain keresztül

Andy Goldsworthy Angliában született, ma is alkotó szobrász, fényképész és land art művész. A következőkben az ő munkáit mint tükröket szeretnénk bemutatni az olvasóknak, amelyek nem csak a természet szeretetére vezethetnek el bennünket, de egyúttal összhangot mutatnak az idén 800 éves Naphimnusz világával.

A land art egy olyan művészeti irányzat, amely visszavezethet minket olyan lelkiségi attitűdhöz, amely folytonosan megjelent az idők folyamán, különösen akkor, amikor az Egyház eltávolodott gyökereitől. Karizmatikus jel volt a maga idejében Assisi Szent Ferenc, aki a feltörekvő kereskedői rendből kiszakadva ellentmondott minden birtoklásnak. Lelkiségének képe a Naphimnusz, amely összekapcsolja a teremtett világ szépségét és mulandóságát, mindezt úgy, hogy a Teremtőre mutat. Természettel való kapcsolata rokonságot mutat a land art efemer (hamar eltűnő, múlékony – a szerk.) alkotásaival, amelyek természetes anyagok felhasználásával készülnek és mulandóak.

Andy Goldsworthy efemer alkotásai által univerzális üzenetet ad át az emberiségnek a teremtettségről és a mulandóságról. A természetes anyagokat színek és formák szerint rendezve kiemeli a természet szépségét, és olyan részletekre is felhívja a figyelmet, amelyeket különben nem vennénk észre. Lehet ez levelek sokasága vagy letört ágak kavalkádja. Alkotásaiban egységesen magára a földre hívja fel a figyelmet. A szépség mellett viszont a mulandóság, a halál, a végesség gondolata is visszaköszön ezen művek által. Egyszerre tükröződik itt a kis dolgok szépsége és azok pillanatnyisága, töredezettsége. Ferenc pápát idézve szembemegy a „selejtezés kultúrájával”, és a törékenység szépségét emeli ki.

Összhang fedezhető fel Andy Goldsworthy alkotásai és a Naphimnusz két szakasza között, amely a Földanya és Halál nővér által dicséri a Mindenhatót. Éppen azon két pólust emeli ki, mint Ferenc, aki a Földanya teremtő és tápláló tulajdonságát szembeállítja a Halál nővér tragikumával. Ugyanakkor a művészhez hasonlóan Szent Ferenc is megtalálja a szépséget a mulandóságban, a végtelent az esetlenben.

„Dicsértessél, én Uram, Földanya nővérünkért, ki mindent fenntart és kormányoz, és sokféle gyümölcsöt terem, füveket és színes virágot.”

„Dicsértessél én Uram, testi Halál nővérünkért, ki elől élő ember senki el nem szökhet. Jaj azoknak, akik halálos bűnben halnak meg. De boldogok, kiket majd legszentebb akaratodban talál, azoknak nem fog fájni a második halál.”

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír