A testvériség nyitott szívekből áll – Ferenc pápa először nyitott meg szent kaput egy börtönben

„Azt akartam, hogy a második szent kapu, amelyet megnyitok, itt, egy börtönben legyen” – hangsúlyozta Ferenc pápa. A remény jubileuma alkalmából az első szent kaput, karácsony éjjel a Szent Péter-bazilikában nyitotta meg a Szentatya.

Ferenc pápa a római Rebibbia börtönbe érkezve arról beszélt, hogy milyen fontos, hogy megnyíljon az ottani ajtó. A börtön Miatyánk templomában hangsúlyozta, hogy szeretné,

ha mindenkinek „lehetősége lenne arra, hogy kitárja a szíve ajtaját, és megértse, hogy a remény soha nem csal meg”.

Miután a Szentatya maga is átment a szent kapun, a börtön területén található templomban misét mutatott be. Homíliájában Ferenc pápa reflektált látogatásának történelmi okára, és „a nyitás gyönyörű gesztusának” nevezte azt. De Ferenc pápa az ajtók egyszerű kinyitásánál is többre biztatta a jelenlévő foglyokat: nyissák meg a szívüket. A testvériség nyitott szívekből áll – mutatott rá beszédében.

A Szentatya szabadon elmondott beszédében figyelmeztetett a zárt, kemény szívekre, amelyek megakadályozzák, hogy éljünk. Kifejtette, hogy

a jubileum év kegyelmet ad nekünk, hogy „kitárjuk” szívünket a reményre. A remény még a legnehezebb és változó időkben sem okoz csalódást.

Ferenc pápa a reményt a parton lévő, kötéllel biztonságosan kikötött horgonyhoz hasonlította. „Néha a kötél kemény – folytatta – »és fáj tőle a kezünk«. Ám a remény horgonya még ezekben a pillanatokban is előrevisz minket, mert mindig van valami előttünk.”

„Amikor a szívek bezárulnak, keménnyé válnak, mint a kő; elfelejtik a gyengédséget” – figyelmeztetett a Szentatya. Ezért van szükség arra, hogy szívünk ajtaját nyitva tartsuk, még a legnehezebb helyzetekben is. A jelenlévő foglyokat arra hívta, hogy legyenek nyitottak a reményre, és bátorította őket, mondván: „mindenki tudja, hogyan kell ezt megélni”.

Ferenc pápa azt is kifejtette, hogy mindenki tudja, hogy ha a szíve egészen vagy félig van zárva. Befejezésként arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy az általa megnyitott szent kapu „a szívünk ajtajának jele”. A pápa ismét imákat kért, és megerősítette a jelenlévőket abban, hogy ő is valóban imádkozik értük, „ez nem csak egy szófordulat”.

A szentmise végén a foglyok és az őrök közül néhányan ajándékokat nyújtottak át a pápának, köztük a szent kapu kicsinyített másolatát, amelyet a börtönben lévő férfiak készítettek menekültek csónakjaiból származó fából, a női foglyok pedig egy kosarat ajándékoztak neki, amelyben olaj, sütemények és kerámiák voltak.

A börtönigazgatóság egy volt börtöntiszt, Elio Lucente festőművész Krisztus mint Megváltó című festményét adjándékozta Ferenc pápának, a Szentatya pedig egy pergament adott át a börtönnek, amely megemlékezik az ünnepi eseményről.

Forrás és fotó: Vatican News angol nyelvű szerkestősége

Kuzmányi István/Magyar Kurír