A többit pedig Istenre bízzuk… – Kápolnamegáldás az aninai Don Bosco Gyermekek Házában

Esős, borús decemberi nap. A hegycsúcsok eltűntek a sűrű ködben, ami lustán gomolygott a völgy felett, időnként megpihenve a fák ágain. Mindent átjárt a nedvesség, a lejtőkről összegyűlt víz csermelyekként csörgedezett az utak mellett. Nem a legvonzóbb kép Anináról, a lenyűgöző múlttal rendelkező régi bányászvárosról.

A GPS a Posta utcát keskeny sikátorként jelzi, amelynek végén a régi bányászétterem épülete áll, ma az aninai Il Giocattolo Egyesület új, Don Bosco Gyermekek Háza nevet viselő napközi otthona. A földszinti nagyterem ablakait és falait karácsonyi dekorációk díszítik, az emeleti szobák felújítása azonban még nem fejeződött be. Az egyik helyiségben a feszület, a fehér terítővel letakart oltár, valamint a Don Boscót és a Szent Józsefet a gyermek Jézussal ábrázoló kép egyértelműen utal annak rendeltetésére: ez az imádság és az elmélkedés helye.

A kápolna megáldására december 17-én, szombaton szentmise keretében került sor, amelyet Pál József Csaba megyéspüspök celebrált, szentbeszédet mondott Ioan Călin Bot lugosi görögkatolikus segédpüspök. Koncelebrált Martin Jäger aninai plébános és Augustin Bărbuț oravicabányai plébános. A liturgián jelen volt Mario Karnel teológiai hallgató.

A két püspököt megérkezésükkor Gianluca Farina, az Il Giocattolo Egyesület alapítója és elnöke, valamint Rosa Rossi fogadta. Az egyesület neve, Il Giocattolo magyarul azt jelenti: játékszer.

„Kérjük a Jóisten áldását erre a kápolnára és erre a helyre, ahol nagy odaadással, nagylelkűen és hittel végezték és végzik a munkát. Ez hálaadó szentmise a Jóisten kegyelméért és segítségéért, aki sokak lelkében munkálkodott” – mondta bevezetőjében a megyéspüspök.

Ioan Călin Bot lugosi görögkatolikus segédpüspök a következőképpen fogalmazott: „Az egyesület neve Il Giocattolo. Ez Jézus szavait juttatja eszembe, aki azt mondja, hogy ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be az Isten országába. Gyermekkor Isten közelségében. Mert az Ő gyermekei vagyunk. Az egyesületnek azért adtátok ezt a nevet, mert láttátok, hogyan működik, milyen csodálatosan dolgozik Isten, továbbá, hogy ez az emberi és spirituális munka egyben kaland is. Életre szóló kaland.”

A szentmise után Gianluca Farina végigvezette a két főpásztort az épület termein, bemutatva az egyesület terveit és jövőbeli projektjeit.

Délután a napközi otthonba járó gyermekek karácsonyi dalokat énekeltek és örömmel vettek részt Rosa asszony születésnapi ünnepségén.

* * *

A kápolna megáldása alkalmából Gianluca Farina elnök rövid interjú keretében válaszolt a temesvári egyházmegye sajtóirodájának kérdéseire.

– Milyen tevékenységeket végeznek ebben a központban?

– A napközi otthonban hétfőtől péntekig naponta 20-25 gyermekkel foglalkozunk. Azok, akik iskolába járnak, részt vesznek az úgynevezett afterschool programban, azokat a gyermekeket pedig, akik soha nem jártak iskolába, igyekszünk felkészíteni arra, hogy bepótolják az elmulasztott éveket.

Különböző oktatási, szórakoztató és sporttevékenységeket folytatunk. Mindehhez két alkalmazottunk és három önkéntesünk van, ez utóbbiak Rosa asszony, egy olaszországi fiatal lány és jómagam. Számos kirándulást szervezünk Resicabányára, Oravicabányára, vagy a közeli Buhui-tóhoz. Amikor a Buhui-tóhoz mentünk, szinte hihetetlennek tűnt, hogy sok gyermek akkor látott életében először tavat vagy halat. Az az álmom, hogy száz gyermeket tudjunk támogatni. Itt hátul van egy csodálatos udvar, ahol mindenki elfér. Az emeleten is van elég hely.

– Miért választotta ezt a helységet, ezt a közösséget?

– Hagytam, hogy Isten vezessen, az Ő „hibája”, hogy ide kerültem. Az 1989-es változások után, 1990 márciusában az elsők között voltam, akik humanitárius segélyt hoztak Olaszországból Romániába. Akkor csak Temesvárig jöttem. Ezt követően, 2007-ben Oravicabányára mentünk, és egyúttal találkoztunk az Anina melletti Brădet-ben lakó közösséggel is. Ott felújítottuk az egykori iskola nagyon leromlott épületét. A munkát azonban a közösség tagjai végezték. Mi adtuk a pénzt, ők pedig dolgoztak. Így szakmát tanulhattak, volt jövedelmük, és tettek valamit a közösségért.  Nagyon jó kapcsolatot ápolunk az aninai Polgármesteri Hivatallal, amellyel megállapodásunk is van. Lehetőségeikhez mérten sokat támogatnak minket. Valahogy már nem számítunk idegeneknek, mert Rosa és én a város díszpolgárai lettünk. Itt szebb az életem, mert hasznosnak érzem magam. Minden támogatónk tudja, hogy a személyes kiadásainkat kizárólag magunk fedezzük. Jól szervezettek vagyunk, és mivel sok éven át dolgoztunk a könyvelésben, naprakész nyilvántartással rendelkezünk. Részünkről ez szenvedély.

– És a jó cselekedetek iránti szenvedélye honnan ered?

– Amikor kicsi voltam, anyám elvitt az árvaházba, hogy játékokat vigyünk az ott lakó gyermekeknek. Munkatársainkkal arról beszéltük, hogy meg kell tanítanunk a ránk bízott gyermekeket, hogy nagyobb öröm adni, mint kapni. Don Boscótól azt tanultam, hogy mi megtesszük, amit tudunk, a többit pedig Istenre bízzuk. És csodák történnek! Én vagyok az, aki nyer, a lelkiség, a tapasztalat terén. Minél többet törődünk a rászorulókkal, annál boldogabbak vagyunk. Nálunk ez így működik!

Az Il Giocattolo Egyesületről bővebben IDE kattintva olvashatnak.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír