A 2025-ös szentév kiemelt eseményei közül a legelső a kommunikáció területén dolgozók jubileuma, mely január 24. és 26. között zajlik. Erre az alkalomra a világ minden tájáról több ezer újságíró és a kommunikáció világában dolgozó szakember érkezett Rómába.
A sajtó munkatársai a Szent Mihály-plébánia hittantermében gyülekeztek: Nagyváradról a Mária Rádió népes küldöttsége, akikhez a kolozsvári stúdió munkatársa és önkéntese csatlakozott, valamint a Krónika, a Kolozsvári Rádió munkatársai, az egyetemi lelkészség kommunikációs csapatának tagjai, a Verbum Egyesület csapata, támogatói és szerzői, köztük a már nyugalmazott, de 16 évig főszerkesztőként a csapatot támogató Jakab Gábor kolozsvári plébános. Bőjte Csongor köszöntötte a termet betöltő sajtósokat, majd Darvas Piroska adott igazi újságírói feladatot: a ráhangolóban ugyanis egymást interjúvolhatták a résztvevők.
A találkozás után templomi elcsendesedés, majd szentmise következett. A médiamunkatársak jubileumán elmondott homíliájában Kerekes László segédpüspök Ferenc pápa beszédéből idézett néhány kiemelkedő gondolatot.
Kommunikálni annyi, mint kilépni önmagunkból, hogy adjunk valamit a magunkéból a másiknak.
Sőt, a kommunikáció nemcsak kilépést jelent, hanem azt is, hogy találkozunk a másikkal. Kiemelte a szabad, felelős és helyes tájékoztatás feladatát, és arra is emlékeztetett, az újságírás több mint szakma: hivatás és küldetés.
A tudósítóknak alapvető szerepük van a mai társadalomban a tények közlésében és annak módjában, ahogyan azokat közlik.
A nyelvezet, a hozzáállás, a hangnem meghatározó lehet, és ez jelentheti a különbséget egy reményt ébresztő, hidakat építő, kapukat nyitó kommunikáció és egy inkább megosztottságot, tömbökre szakadást, a valóság leegyszerűsítését növelő kommunikáció között.
A segédpüspök arra is emlékeztetett Ferenc pápa gondolatai mentén, hogy
a sajtónak feladata, hogy a peremre szorultaknak, az észre nem vetteknek és a meg nem hallgatottaknak a pártjára álljon, a hangjukat felerősítse.
Mindenkire vonatkozik ma már, hogy médiaműveltségre van szükség, magunkat és másokat kritikus gondolkodásra, a megismeréshez szükséges megkülönböztetés türelmére kell nevelnünk.
Majd a római Domitilla-katakomba falán látható, a görög mitológiából alakról, származó Orfeuszról beszélt, akit lanttal a kezében ábrázoltak. Története szerint
képes volt zenéjével lecsillapítani a vadállatokat, táncra indítani a sziklákat, megállítani a folyókat.
Héthúrú líráján olyan harmóniákat volt képes megszólaltatni, amelyek megindították az alvilág őreit is, ugyanis amikor kedvesét, Euridikét elvesztette, lement érte az alvilágba, zenéjével meglágyította Hadész és Perszephoné szívét, ezért visszaengedték Euridikét a földi világba.
Minden szentmisén, amikor Isten igéjét hallgatjuk és szívünkben megőrizzük, az ének Isten dicsőségét szolgálja, és valami olyan történik, amit nem lehet leírni. Ahogyan Orfeusz zenéje lecsillapította a vadállatokat, táncra indította a sziklákat, megállította a folyókat, úgy a kommunikációban dolgozók munkája nyomán is ilyen hatás születhet – csillapodhatnak a gyötrő érzések, és remény ébredhet az emberek szívében. A média fantasztikus eszköz, nagy felelősség.
A kommunikáció feladata, hogy szíven üssön bennünket Isten igéje, hogy megmutassa a reményt, amely nem csal meg.
Végül a jelenlevők lelkére kötötte, amit Ferenc pápa így fogalmazott meg: „Reményadó történeteket is meséljetek, olyan történeteket, amelyek táplálják az életet.
Történetmesélésetek reménymesélés is legyen!”
Szöveg: Bodó Márta
Fotó: Cziple Hanna Gerda; Bíró Jolán; Bodó Márta
Forrás: Romkat.ro
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria