A torinói lepel legújabb kutatásairól – Beszélgetés Pályi Gyula modenai professzorral

A torinói lepel a kereszténység tárgyi emlékei közül az egyik legérdekesebb darab. Ez egy kizárólag lenből készült, 4,43 méter hosszúságú és 1,13 méter szélességű vászondarab, amelyen elég halványan, de kivehetően egy halott, ruhátlan férfi képe látható, a vászon egyik felén elölről, a másik fél darabon hátulról. Az ábrázolás fizikai jellege olyan, mintha fotográfiai negatív lenne, ennek következtében a róla készített negatív kép látszólag sokkal információgazdagabb, mint az eredeti szövet. Jelenleg a torinói Keresztelő Szent János-székesegyházban őrzik – innen a neve. Elterjedt vélemény a keresztény világban, hogy e vászon Jézus Krisztus halotti leple volt, közel két évezreddel ezelőtt. A halott sérülései jól kivehetők és arra engednek következtetni, hogy kínzások után keresztre feszítéssel lelte halálát. Érthetően ez a különleges objektum nagy tudományos érdeklődés, valamint fantáziadús spekulációk tárgya.

A műsorban a lepelről szóló magyar nyelvű könyv szerzőjét, Dr. Pályi Gyula modenai professzort, az Olasz Nemzeti Tudományos Akadémia tagját kérdezték a torinói lepelhez kapcsolódó legújabb kutatásokról.

„A kutatások egyik iránya a lepellel mint elszíneződést hordozó textíliával foglalkozik. Ez a látásmód annyira fontos a kutatások között, hogy nemrégiben, 2025 áprilisában a Magyar Kémikusok Egyesületének folyóirata is egy ilyen szemszögből összeállított cikket közölt a korábbi vizsgálatokról. De most két másik dolgozattal szeretnék foglalkozni, amelyek egyrészt Piero Vercelli textilmérnök könyvében, másrészt nemrégiben a Padovai Egyetem és az olasz Nemzeti Kutatási Tanács (CNR) bari munkatársaitól jelent meg angolul a Scientia et Fides című nemzetközi folyóiratban…

Kutatási segédlepel készült

Vercelli mérnök vette a fáradságot és archeológiai leletek alapján épített egy olyan szövőgépet, amilyet Jézus Krisztus korában használtak és amit a Kr. u. 1. század végén más típusok váltottak fel. E gép segítségével előállított olyan lenvászon terméket, amelynek szövési jellemzői mindenben megegyeztek a torinói lepelével. Ezzel nagy segítséget nyújtott a további fizikai és technológiai kutatáshoz, hiszen így a lepellel megegyező jellegű mintákkal lehet kísérleteket végezni anélkül, hogy a joggal féltett eredetiben esetleg kárt okoznának. Vercelli könyvének első oldalára egy kis darab lepelminta van beragasztva úgy, hogy az olvasó is eredetiben tanulmányozhatja a mintát…

Sugárzás okozhatta a mintát

A másik publikáció, amit említeni szeretnék, a padovai Giulio Fanti és a Bariban dolgozó Liberato de Caro munkája. Mindketten ismert lepeltudósok, szindonológusok. Ez a két kutató a lepel egy részének, az arcképnek, különböző hullámhosszúságú (ennek folytán különböző színű) fénnyel való megvilágítását tanulmányozta. A gondos fotofizikai és textiltechnikai vizsgálat eredménye azt támasztja alá, hogy a lepel képe nem a vászon és a holttest, esetleg balzsamozott holttest érintkezéséből, hanem valamiféle, a holttestből kiinduló sugárzás révén jött létre. E sugárzás jellegéről csak annyit tudunk, hogy a lepel anyagát képező cellulóz elszíneződését okozó kémiai folyamatok kiváltásához elegendő energiával kellett hogy rendelkezzen. Ez a kép a mai fizikából és biológiából levezethető folyamatokkal nem magyarázható, már csak azért sem, mert egy holttest, esetleg kihűlőfélben lévő holttest nem bocsáthat ki semmiféle elektromágneses sugárzást. Ilyen módon a magyarázat közel állhat a Korinthusiaknak írt első levél 15. pontjában a halállal és a feltámadással kapcsolatos leíráshoz, de a gondos mérések ellenére ez nem tekinthető bizonyítottnak.

Mintha álomból, altatásból vagy kómából ébredt volna...

E feltevéssel kapcsolatos egy ugyancsak a közelmúltban publikált érdekes megfigyelés. Bernardo Hontanilla, a plasztikai és rekonstruktív sebészet spanyol professzora 2022-ben leírta, hogy a lepel emberének arca az ő tapasztalata szerint olyan jellegű, mint aki éppen álomból, altatásból vagy kómából ébredezik. E két megközelítés kezdeti lépéseket jelenthet azon az úton, hogy a torinói leplet ne csak egyszerű „műemléknek”, netán „ereklyének” tekintsük, hanem a feltámadás de facto bizonyítékának. E rendkívül fontos hipotézis tudományos bizonyításához azonban még sok további kutatómunka szükséges. Reméljük, hogy ezek eredményeiről mielőbb beszámolhatunk.”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír