A tudomány és az élet násza – Konferenciát szerveztek az organikus pedagógia jegyében

Az organikus pedagógia hazai meghonosítója, Pécsi Rita azzal a szándékkal hozta létre az alapító társakkal az Organikus Pedagógia Egyesületet és hívta meg az ország minden részéről a hallgatókat, előadókat, hogy a már meglévő műhelyek egymásba kapaszkodva, hálózatba fonódva eszközzé váljanak az élet szolgálatában, hogy a tudomány legújabb eredményei nyomán ötleteket, ösztönzést, megerősítést is kapjanak, hogy olyan következő generációt tudjanak felnevelni, akik szembe tudnak úszni az árral, akik a krisztusi értékeket az élet legalapvetőbb normáinak tekintik.

Felföldi László pécsi püspök, a konferencia fővédnöke bevezetőjében arról beszélt: most rajtunk a sor, hogy ebben a közösséget szétszedő és a közösséget más irányba vivő életben újra megpróbáljuk az egységet megteremteni. Püspökként a frontvonalról érkezett, ahol a kérdésekre azonnali, jó válaszokat kell adni, és azok csak közösségekben születhetnek meg, a szív legmélyén. Eddigi életünkhöz képest mindenképp irányváltásra van szükség.

Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, az Organikus Pedagógiai Egyesület alelnöke a tudomány és az élet valós kapcsolatáról beszélt, arról, hogy a pedagógia valóban a tudomány és az élet násza. Az ókori filozófusok ránk hagyták a logikát, a középkor az autoritást, a tekintélytiszteletet, az újkor a kísérletre hagyatkozott, ma a tapasztalat segít abban, hogy ezek együttesével eligazodjunk a sokszor bonyolultnak tűnő világban.

Nem jutunk ma hitelesnek tartott pozitív eredményre másképp, mint hogy meghallgatjuk egymást, és megszűrjük a kapott információkat, majd a logika, az autoritás és a tapasztalat alapján csak azt fogadjuk el, ami mindegyik szűrőn átment. S ez a szűrő az a közösség, melyet tudományosan nevezhetünk hálónak is.

Gertrud-Maria Erhard, a Schönstatti Mária-nővérek közösségének tagja bemutatta, hogy Kentenich atya hogyan épített ki az első világháború idején egy olyan kommunikációs hálót, melyen keresztül a sokat szenvedő katonáknak lelki segítséget tudott nyújtani. Kezdetben nagyon személyes leveleket írt, később hetente megjelenő újságot szerkesztett, és azzal segítette a katonákat a félelem, az éhség, a szomjúság leküzdésében, a szexuális vágyak kezelésében. Az életről, a valóságról szóltak Kentenich atya üzenetei a nem mindennapi helyzetben lévő, a frontra nem önszántukból menő katonák számára. Megtalálta a hangot lélektől lélekig.

Fuszek Csilla, a Budapesti Európai Tehetségközpont vezetője előadásában – Csermely Péter, valamint Kopp Mária és Skrabski Árpád kutatásait idézve – a közösségben és hálózatban rejlő lehetőségekről szólt, nemcsak a tehetséggondozás szempontjaiból. Mitől boldog az ember? Mitől boldog a hívő ember? Miért él tovább a hívő ember, mint a nem hívő? Döbbenetes visszaigazolása annak, amit egyébként mondunk, gondolunk, hogy már tudományosan is alátámasztott tény, hogy a hívő ember tovább él és boldogabb életet él. Aki közösségben, hálózatban éli az életét, akár másfél évtizeddel is tovább él a kutatások alapján. Hiszen a hálózatban kapunk érzelmi támogatást, nem vagyunk egyedül, valaminek a részei vagyunk, mellesleg lehetnek anyagi előnyei is, gyorsabban jutunk információhoz, a bizalom légkörében minden sokkal eredményesebb, sikeresebb. Ezek együtt az egészség zálogai, de a tehetségek is igazán hálózatban működve tudnak kibontakozni. A hálózatban működők legfontosabb attitűdje, hogy ők mit tudnak adni, milyen munkát fektetnek bele, mert a munka láthatóvá tett szeretet (Halíl Dzsibrán).

Földi László, a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke, a hírszerzés műveleti részének egykori irányítója a szabadkőműves-, a munkásmozgalom és a titkosszolgálati háló sajátosságairól beszélt, amelyek tagjai kiválasztás alapján, konspiratív módon szerveződnek, nagyon célzatosan. A munkásmozgalom, a szabadkőműves-páholy világa azért más, mert saját érdeküket képviselve behálózzák a politikát, az állami struktúrákat, saját embereket raknak bizonyos pozíciókba, és megszervezik, hogy hozzáférjenek a számukra fontos információkhoz, és ily módon építkeznek, tehát alapvetően befolyást gyakorolnak  ezekre a rendszerekre. A titkosszolgálatra is igaz a leglényegesebb közös nevező, hogy befolyást kívánnak gyakorolni a körülöttük lévő világra, de ők egy nemzet védelmére szakosodnak. Ma is van egy nagyon erős hálózati képződmény, amit mi NGO-knak (non-governmental organization) hívunk, a háttérben létezik, és a világot a saját érdekeinek megfelelően akarja igazgatni. A létező legmélyebben próbál a társadalomba behatolni, minél szélesebb tömegeket próbál meggyőzni a maga igazáról, ezért olyan hívószavakat használ, mint a szabadságjogok, a zöld mozgalmak és minden olyan történet, amelyik az emberiség szempontjából fontos, követhető és követendő is. Igen ám, csak miközben formálissá tette a létezését, kilépett a konspirált rendből. Tömeget gyűjt, és ez a tömeg az az erő, amivel nyomást gyakorol a politikára, a döntéshozókra, és mivel temérdek pénz áll mögötte, mindenkit és mindent meg tud vásárolni a saját céljai eléréséhez. Ő határozza meg, hogy a politika milyen döntéseket fog hozni. A politika gyengesége, a hálózat ereje elképesztő veszélyt jelent ránk nézve azért, mert hiába fordulunk a politikához segítségért, annak ereje gyakorlatilag minimalizálódott. Számos nyugat-európai példával igazolta ezt, ezért ezeket a tényeket tudatosítanunk kell ahhoz, hogy érdemben fel tudjuk venni a küzdelmet ezzel a hálózattal szemben. Hogyan? Nekünk is hálózatokat kell építenünk, sokszor pénz nélkül, de a meglévő hálózatainknak össze kell kapcsolódniuk egymással, azoknak a hálózatoknak, melyek az élet normalitását képviselik, hiszen II. János Pál pápa az élet és a halál kultúrájának összecsapásáról beszélt.

Háborúban élünk, és mindenki a halál kultúráját támogatja, aki a fegyverek és a háború folytatását szorgalmazza, és az áll az élet oldalán, aki a béke megteremtésén fáradozik.

 – hangsúlyozta Földi László.

Sárkány Péter intézetigazgató egyetemi tanár (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar) előadása a lelkiismeret csiszolásáról szólt. Viktor Frankl osztrák neurológust, pszichiátert idézte: „Az értelmetlenség érzésének korában élünk. Ebben a korban a nevelésnek nem csak az lenne a feladata, hogy tudást közvetítsen, hanem a lelkiismeret finomítása.” Magának a fogalomnak a meghatározása sem egyszerű, a lelkiismeret olyasmi, ami bennünk szól, de rajtunk túlról, és valahogyan ránk vonatkozik, tehát tapasztalat.

A lelkiismeret az, amely eldönti a jó és a rossz közötti különbséget, mely értékközvetítésen keresztül képződik.

A mai posztmodern világban folyamatos szkepszissel párosul, ebben a felfogásban a lelkiismeret csiszolása a különbségek megnyitása, a különbségekre való rámutatás. A lelkiismeret különféle helyzetekben csiszolódik. Mit nevezünk helyzetnek? A helyzet az, ami egyszeri és megismételhetetlen történeti értelemben, de sok esetben mi magunk alakítjuk. Amit nem tudunk alakítani, az a szenvedés és a halál, ehhez csak viszonyulni tudunk, és ez is egy nagyon erőteljes lelkiismereti csiszoló tényező. Sárkány Péter előadása végén ismét Franklt idézte: „A bőség társadalmában élünk, de ez a fölösleg nem csak az anyagi javak, hanem az információk fölöslegét is jelenti.” Az emberek, a családok magukra vannak utalva ebben a posztmodern világban, ezért kell összefognunk, hogy segítsük egymást abban, hogy világos legyen, minek van értelme, és minek nincs.

Teresa Worowska műfordító, tanár, a Szentjánosbogár Közösség alapítója a közösségépítés és a hitre nevelés játékpedagógiai lehetőségeiről tartotta előadását. Elmondta: a rendszerváltás előtti időkben a fiatalok a plébániákon, személyes kapcsolatok révén találkoztak a hitélettel, ezután a hittanoktatás bekerült az iskolákba, ahol sajnos tantárggyá degradálódott. Előnye, hogy sokakhoz eljuthat a tanítás, hátránya, hogy elveszítette személyességét, a plébániák pedig elnéptelenedtek. A hitvesztés társadalmi szintű jelenség, amire rásegít a média, a virtuális világ és a korszellem, amiről pontosan nem is tudjuk, hogy mi az, nő a jó és a rossz felismerésére való képtelenség, nő az ösztönvilág azonnali megélésének az igénye. Mi lehet a megoldás? A Szentjánosbogár Közösségekben fontosabb az élményhez kapcsolódó élettanítás, a beszélgetés, táborokban, liturgikus alkalmakkor, imákban, kirándulásokon, van ideje a hitnek érlelődni, persze a hiteles tanítás is nagyon fontos. Az iskolákban nagyon sokakhoz eljuthat a tanítás, ezért arra kell törekedni, hogy az a 45 perc élményekkel teljes legyen, élettanító órák legyenek, amelyek arról szólnak, hogy hogyan lehet megannyi élethelyzetet keresztény szellemben megoldani a különböző életkorokban. Az Organikus Pedagógia Központtal karöltve olyan hitoktatói segédanyagon dolgoznak, amely felmenő rendszerben nyújt segítséget a hitoktatóknak, hogy a gyerekek számára a hittanóra legyen a legkedvesebb.

Délután az életté vált tudomány jelent meg a szekciókban; a résztvevők betekinthettek a már működő műhelyekbe. Az organikus pedagógia alapján szervezett iskolák, óvodák, egyesületek, mozgalmak munkáját ismerhették meg, abban a reményben, hogy hamarosan újabb konferenciát szerveznek, hogy ezt a szemléletet minél több helyen és módon be tudják építeni a mindennapok pedagógiájába.

Szerző: Szilágyi Erzsébet

Forrás és fotó: VácOnline

Magyar Kurír