A vallás ne legyen fogyasztási cikk! – Walter Kasper bíboros egy új embertípusról

Nem kellett hozzá a koronaválság, hogy egyértelmű legyen, nem a gazdaság, a siker és a pénz a legfontosabb. Már az ismétlődő gazdasági és pénzügyi válságok nyomán is kiderült, hogy a fékevesztett kapitalizmus szegényekre és gazdagokra tagolja a társadalmat és a népeket, és sokak életét követeli. Az ökológiai válság azt a felismerést eredményezte, hogy a természetet tiszteletlenül kezelő és kizsákmányoló magatartásmód élhetetlenné teszi a Földet és tönkreteszi életünk alapjait. A polgári társadalom is kénytelen volt belátni, hogy a teljes biztonságot nem lehet elérni; mindig marad valamilyen kockázat.

Ilyenkor persze jól jön a vallás, amely vigaszt kínál: az ember bízhat Isten gondviselésében, és megnyugodhat abban, hogy végső soron Isten kezében van a sorsa. Csakhogy ez az elpolgáriasult vallás már csak vigasztalan vigaszt tud nyújtani. A vallás és a hit ekkor már nem önmagában érték, hanem csak meghatározott funkciót tölt be. A hit nem változtatja meg az élet konkrét körülményeit, ellenkezőleg: megszilárdítja, ami amúgy is van. Ez a fajta vallás csupán a polgári élet ideológiája. Fontos kulturális tényezőnek számít, és elismerik a jelentőségét, hiszen a technika és a gazdaság nem tudja kielégíteni az ember lelki, erkölcsi és esztétikai igényeit. A vallás efféle igényeket elégít ki, s ugyanúgy fogyasztási cikk lesz, mint minden más. Az Egyházból pedig szolgáltatóegyház válik.

A polgári kereszténységet már korán nagy hatással bírálta Søren Kierkegaard, aki szerint a keresztény berendezkedés eltörölte a színről a valódi keresztény szellemet, mivel búcsút intett annak, ami megütköztető és szokatlan a keresztény üzenetben. Ez a fajta keresztény berendezkedés tompa és a legkevésbé sem szenvedélyes biztonságban él.

Hasonlóan gondolkodik a 20. század két vértanúja. A börtönben írt leveleiben és feljegyzéseiben Dietrich Bonhoeffer kifogásolja, hogy Istent kitessékelik a nagykorúvá vált világból, s már csak arra kell, hogy választ adjon úgynevezett végső kérdésekre. Alfred Delp tudja, hogy a polgári életformának egykor nagyszerű vonásai voltak, de mára megmerevedett, csak biztonságot és kényelmet keres, s olyan embertípust eredményezett, aki előtt úgyszólván még Isten Lelke is tanácstalanul áll meg, mert nem kap bebocsátást. Ez a polgári embertípus az Egyházban is elterjedt, s magával hozta a vagyonát, a hatalmát, a kényelmes életet és a biztonságos életkörülményeket. A bürokratikus egyház javarészt ennek a polgári embernek a műve.

(Részlet a szerző szerkesztésében és Ferenc pápa előszavával A kereszténység és a koronaválság címmel megjelent kötetben olvasható tanulmányból.)

Forrás: Vigilia Szerkesztőség/Facebook

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír