A változás akkor indokolt, ha az új jobb, mint a régi. Az Egyház életében ennek mércéje az, hogy hoz-e gyümölcsöt a változás. Járnak-e többen templomba, és akik járnak, elkötelezik-e magukat, vállalnak-e szolgálatokat, odaállnak-e egymás mellé a bajban? – ezek az ismérvei annak, hogy egy plébánia életének megújítása, a változás eredményesnek tekinthető-e.
Blanckenstein Miklós meghívására Budapesten és a környékben szolgáló papok és a pasztorális iroda munkatársai vettek részt a megújulásról szóló beszélgetésen, hogy megismerjék a Georg Plank által 2014-ben elindított, azóta angolszász területen szélesebb körben elterjedt, Pastoralinnovation elnevezésű kezdeményezést.
A teológust az a kérdés foglalkoztatta, hogy a II. vatikáni zsinattal kezdődő megújulás miért nem hozta meg a várt hatást, holott számos meghatározó folyamat indult el. Így az embert a keresztségtől a temetésig kísérő, korábban is létező szentségi pasztoráció mellett közösségi tevékenységek egész sora született meg, a bibliakörtől kezdve a plébániai tornáig, önsegítő csoportokig. Aktív szerepet kaptak a világiak, akiket a zsinat szellemében már nem az egyházi segélyprogram kivitelezőjének tekintettek, hanem a „test” részének. A kezdeti fellendülést követően mára úgy tűnik, a szekularizáció megtörte a lendületet – véli Georg Plank. Ezért csapatával kutatni kezdték a jó gyakorlatokat, és ezek pozitívumait összegezve alakítottak ki egy átfogó módszert, ami minden plébánián működőképes lehet. Ezt szemináriumok formájában adják át az érdeklődőknek, mellyel egyrészt szemléletet formálnak, másrészt módszereket tanítanak, hogy a meglévő feladatokba hogyan lehet életet vinni.
Plank egy olyan plébánia képét rajzolta fel, melyben a tagok egyéni erősségei, képességei összekapcsolódnak, mint a testrészek Krisztus testében, és ezáltal lesznek együtt erőssé, hatékonnyá. A különböző szolgálatokat vállaló testvérek motivációja közös: a Krisztus felé vezető utat egyengetni az emberek számára – ez csapattá teszi őket.
A pasztorális innovációban összekapcsolódik a biblikus és teológiai megalapozottság a modern menedzsment eszköztárával. A megújulási folyamatban ezért egy asztalhoz ülnek a felek: a plébános meghívására azok is bekapcsolódnak a párbeszédbe, akik sikeresnek tekinthetők, de nem járnak templomba, mert az Egyház kíváncsi arra, hogy mi az, ami távol tartja őket, és mi által lenne számukra vonzóbb a templomi közösség. Plank szerint ha az Egyház tekintélyét csak az intézmény adja, az kevés. Fontos, hogy erőt sugározzon a közösség, és azáltal legyen tekintélye, hogy lehet rá támaszkodni, vigaszt tud nyújtani, és sugározza, hogy számára az egyén valóban fontos.
A Pastoralinnovation kezdeményezés kurzusok, szemináriumok, „élménynapok” keretében ismerhető meg és sajátítható el.
Fotó: Merényi Zita
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria