A változó világrend vatikáni szemszögből (is) nézve – Kerekasztal-beszélgetés a Pázmányon

Hazai – 2023. december 7., csütörtök | 20:25

A Pázmány Kerekasztal második alkalmán Geopolitikai változások küszöbén címmel szerveztek beszélgetést december 6-án a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Jog- és Államtudományi Karán.

A kerekasztal-beszélgetés moderátora Salát Gergely, a PPKE BTK Kínai Tanszékének vezetője, a Magyar Külügyi Intézet kutatója, beszélgetőpartnerei a PPKE Hittudományi Karának képviseletében Érszegi Márk Aurél Vatikán-szakértő, valamint Schlett András, a PPKE Jog- és Államtudományi Karának docense volt. Salát Gergely a beszélgetést azzal indította, hogy „a geopolitika felkapott fogalommá vált, az orosz–ukrán háború kitörése óta a tízmillió geopolitikai szakértő országa lettünk”.

Schlett András ennek okaként azt jelölte meg hogy „feltorlódott a történelem”, s ennek nyomán a geopolitikai hatásokat mi is a bőrünkön érezzük. Az érintettségünk révén a látószögünk is szélesebbre nyílt, többek között észrevehetünk a korunkra jellemző mintázatokat a történelemből. „A geológiában a nagy kőzetlemezek találkozásánál gyakoribb a vulkanikus tevékenység, hasonlóképpen sok a feszültség a geopolitikai értelemben vett »tektonikus lemezek« határainál (lásd: peremháborúk).”

Érszegi Márk Aurél a Szentszék és a geopolitika kapcsolatáról szólva elmondta: Rómából, az Egyház központjából terjedt el az evangélium az egész világra. XVI. Benedek pápa regensburgi beszédében rávilágított, hogy a hellenizmus kultúrájával való találkozás stratégiai előnyt jelentett, segített a hitet megfogalmazni, s az értelemmel megalapozva felépült a keresztény civilizáció. Mindez geopolitikai összefüggésként is értelmezhető, ugyanakkor látni kell, hogy a Szentszék küldetést („menjetek, és hirdessétek az evangéliumot!”) teljesít, ezért sem független a geopolitikától.

A Szentszék a geopolitikai valóságokat figyelembe véve terjesztette és terjeszti a hitet,

és az uralkodók vitás ügyeiben is próbált közvetíteni. Az Egyház geopolitikai alapvetése a vatikáni kertekben egy szökőkútnál kőbe vésve olvasható. A kút egy bronz hajó, amelynek az ágyúcsöveiből víz fakad, s emellé vésette be VIII. Orbán pápa a következőket: a pápák hadihajója nem tüzet okád, hanem vizet, ami a háború tüzét hivatott eloltani. Ez az alapvetés érvényes ma is, a pápai törekvésekben a béke helyreállítása az elsődleges.

Schlett András a korábban említett „feltorlódott történelmi” helyzet politikai-gazdasági oldalát megvilágítva elmondta: több réteg, ciklus torlódik most egymásra. Egyrészt az elmúlt fél évezred során kialakult az atlanti fókuszú Európa: a földrajzi felfedezések nyomán az itáliai központtól az erőtér nyugat felé tolódott. Innentől kezdve került Magyarország a perifériára, állandóan geopolitikai realitásokkal (nagyhatalmi törekvésekkel) kell szembenéznünk, s ez frusztrációt okoz számunkra. A másik réteg Eurázsia kettészakításának kérdése, amely az atlantizmus szempontjából időről időre a siker ígéretével kecsegtet, ugyanakkor a vasút, vagy az elmúlt másfél évtized során a kínai kezdeményezésű „új selyemút” koncepció inkább az egységesülést erősíti. E geopolitikai törésvonal éppen rajtunk keresztül, illetve tőlünk kissé keletebbre húzódik.

E rétegekre rakódnak az ötvenéves történelmi ciklusok. Gondolhatunk a 1970-es évekre, amikor a mostanihoz hasonló korszakot éltünk meg, külső sokkok sorozatát, és ez összehasonlításra ad lehetőséget. 1971-ben megszűnt az „arany-dollár standard” (az USA garantálta a dollár aranyra való korlátlan átválthatóságát, rögzített árfolyamon, míg a többi állam a dollárhoz – így közvetve az aranyhoz is – kötötte nemzeti valutájának értékét – a szerk.), azután bekövetkezett az első olajárrobbanás, majd kialakult a hidegháborús pszichózis, a hetvenes évek végén pedig jött a kamatsokk.

Hasonló folyamatok zajlanak a 2010-es évek végétől: pandémia, háborúk, a növekedést egyre nehezítő környezet, eladósodás. Persze nem pusztán gazdasági folyamatokról van szó – tette hozzá Schlett András –, hanem például népesedési változásokról is: „A világ déli részén népességrobbanás tapasztalható, mi meg a népességfogyás időszakát éljük.” A nyugati (kapitalista) világon belül a hetvenes években az USA riválisa Japán és Németország volt. A jelenlegi helyzetben Kína felemelkedése (információ, csúcstechnológia) nagy kihívás elé állítja az Egyesült Államokat, amely mindent megtesz, hogy „a globális világgazdagság idegrendszerét továbbra is ellenőrzése alatt tartsa”. Úgymond „a közös értékeinket” védi meg, de valamennyire érzékeljük, hogy a nagyhatalmak erőtere, amely hol jobban vonz, hol elenged, itt, Magyarországon birodalmak végvidékén helyezkedik el.

A kerekasztal-beszélgetés során felvetődött a kérdés, hogy ebben a változó, bizonytalan politikai-gazdasági környezetben mi a Szentszék stratégiája. Érszegi Márk Aurél megjegyezte:

a Katolikus Egyház geopolitikája más logikát követ, mint a gazdasági-hatalmi politika.

Ambíciója mindig is globális volt, a missziós parancsnak megfelelően. Terjesztette az evangéliumot, és a 20. század elejére ez a tevékenysége lefedte szinte az egész földkerekséget. A mostani kihívás a más vallásokkal való interakció, illetve a kereszténységen belül a felekezetek közötti párbeszéd kiépülése, kezelése. A 21. században szükségessé vált az új evangelizáció, amelyre Ferenc pápa is összpontosít:

a missziós fordulat arról szól, hogy a régóta, történelmileg kereszténynek számító országokban a szekularizáció hatásai közepette kell misszionálni.

Salát Gergely feltette a kérdést beszélgetőpartnereinek: Milyen lesz az új világrend, ami a mostani helyén jön létre? Schlett András azt mondta, mindenki a kitettséget próbálja csökkenteni, európai vállalatok költöznek Amerikába, vagy azok innen visszatelepülnek, mindenesetre Európa kontójára zajlanak ezek a folyamatok. Mintha éppen ebben a térségben bontakozna ki egy permanens szükségállapot. Alapvető belátás ugyanakkor, hogy a gazdasági érdek nem értelmezhető, ha azt az adott ország katonailag nem képes megtámogatni. „Sok a kérdés. Nem látjuk például, hogy milyen következményekkel jár, ha Montenegróba (NATO-ország) kínai cégek ruháznak be, és a nemzetközi helyzet még inkább a hidegháború felé halad. Összetettek a folyamatok, a bizonytalanság koráról kell beszélnünk” – mondta Schlett András.

Érszegi Márk Aurél hozzátette, hogy Ferenc pápa leszögezte, nem a változások korát, hanem korszakváltást élünk, valamint azt is mondta, hogy ugyan csak „darabokban”, de a harmadik világháború már zajlik. Lehet, hogy előre látta a dolgokat?

A Szentatya egész biztosan globalizált világot szeretne látni (lásd Fratelli tutti enciklika), de ennek az összekapcsolódásnak nem szabad együtt járnia a homogenizálódással.

Meg kell őrizni a sajátosságokat, a Szentszék ezt az irányt képviseli. Érszegi Márk Aurél kiemelte: Magyarország is ezt akarja; például az európai integrációban a nemzetállamok sajátosságait fontos értéknek tekinti. A Vatikán az elmúlt fél évszázadban előtérbe helyezte a multilateralizmust, támogatja a nemzetközi szervezeteket, azok munkájában megfigyelőként vagy teljes jogú tagként részt vesz. Világszerte próbálja enyhíteni a konfliktusokat. „A Szentszék mindig is »influenszer« volt, próbálta jó irányba befolyásolni az embereket. A missziójának ez a lényege.” A vatikáni geopolitika térképén messze vezetnek a szálak: ezt mutatja, hogy a pápa az orosz–ukrán konfliktus ügyében Ukrajnába, Oroszországba és Kínába is elküldte különmegbízottját.

Salát Gergely megjegyezte: amit Ferenc pápa harmadik világháborúnak nevez, azt nemzetközi színtéren a politikai szakértők „második hidegháborúnak” nevezik. Schlett András megerősítette: a bojkottok, szankciók is jelzik már ezt a hidegháborús pszichózist. Éles politikai szembenállás körvonalazódik, s ez egyelőre nem enyhül. Magyarország szempontjából ez súlyos helyzet; a passzív rezisztencia attitűdjével persze szeretnénk ebből kimaradni, de valójában az lesz a nehézség, hogy ez milyen következményekkel jár itt, a geopolitikai törésvonalon. „Bizonytalanságot érzek, a konvencionális tudásunk nem elegendő arra, hogy értelmezzük a mostani változásokat, köztük Kína felemelkedését, tehát a hidegháború mellett érzek egyfajta elbizonytalanodást is.”

A világ lelketlenné válása (ahogy azt Ferenc pápa a PPKE ITK-n mondott beszédében kifejtette) törékennyé tesz bennünket.

A beszélgetés további részében az „igazságos hidegháború” kérdése is felvetődött: mi az, ami egy ilyen helyzetben megengedhető egy morális szereplőnek, és mi nem? Érszegi Márk Aurél ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy

Ferenc pápa azt mondja, már az atomfegyverek puszta birtoklása is erkölcstelen.

A Vatikán-szakértő egyúttal kiemelte, hogy a Katolikus Egyház világlátásának egyik sérülékeny pontja, hogy a pápának minden hívő sorsát a szívén kell viselnie. Bármely országban élő hívőközösség gondját kell viselnie, meg kell találnia velük a hangot, főként azokkal, akik kiszolgáltatottak az adott hatalommal szemben, például egy hidegháborús időszakban is. A Szentszék arra törekszik, hogy a kapcsolatok ne szakadjanak meg, a kommunikáció fennmaradjon, ez az érdeke. Ha ismét blokkosodás alakul ki egy leendő hidegháborúban, a pápának mindegyik blokkban élő katolikus hívővel foglalkoznia kell, erre számíthatunk a következő évtizedekben is. Ezt a célt szolgálja az Egyház vezetési struktúrájának nemzetköziesítése is (perifériákról érkező bíborosok). Schlett András a világrend alakulásának kérdéséhez azt is hozzátette, hogy

a gazdasági szereplők nem feltétlenül érdekeltek a hidegháború kialakulásában.

Az amerikai tőke és a választók sem örülnének ennek. A globális termelési láncokat nem lehet azonnal megszakítani, sok minden függ attól, hogy a vezető technológiák kinek a kezében vannak, nagy a verseny.

Magyarország helyzete is szóba került a kerekasztal-beszélgetés során. Nincs nagy mozgásterünk, de azt erősen kihasználjuk – mondta Schlett András. Ötszáz éve periférián vagyunk, de magyar beállítódás, hogy nem hagyjuk magunkat. A mi hőseink az ellenállók, akik nekiszegezik magukat akár birodalmaknak is. Bennünk van, hogy minden rossz forrása az, hogy a nagyhatalmak kizsákmányolnak minket, de azt elfogadhatjuk, hogy mindezek ellenére a geopolitikai realitásokkal kell számolnunk kelet és nyugat felé is. Összetett ez a kérdés. A mozgásterünk mindenesetre folyamatosan szűkül. Érszegi Márk Aurél hozzátette: A világban már arról sincs konszenzus, hogy mi az ember (genderideológia). Magyarország ezzel kapcsolatban tekintélyt vívott ki magának azzal, hogy ebben a kérdésben nem engedett. Viszonyítási pont lett azáltal, hogy nem adta be a derekát nagyobb hatalmak ideológiájának.

Keresztény ország vagyunk, ez tartást ad nekünk, és a győzelmet a múltban is az hozta meg, hogy a kezdeti elbukás után is kitartottunk az identitásunkat meghatározó eszmék, elvek és hit mellett.

A Szentszék is hasonlóképpen kitart az elvei mellett. A szentek hozzák el a végső győzelmet, életpéldájuk nyomán halad tovább az Egyház – mondta Érszegi Márk Aurél.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria