A váradi esperesi kerület zarándoklata Szent László egykori sírjához

Pék Sándor kerületi esperes irányításával a várad-velencei római katolikus templomnál gyülekeztek a város különböző plébániáinak, illetve közösségeinek képviselői, hogy immár harmadik alkalommal közösen imádkozva, őseik nyomát követve és Szent László előtt tisztelegve az egyházmegye bölcsőjének számító várba zarándokoljanak.

Az idén felújítási munkálatok miatt módosult az útvonal és a helyszín, így az erődítmény egy épülettömbjében berendezett alkalmi kápolnában mutatta be a szentmisét Böcskei László megyéspüspök. A szentmisében Orbán Mihály SJ jezsuita szerzetes, a szatmárnémeti Kálvária-templom plébánosa prédikált.

A szentmise bevezetőjében az egyházmegye főpásztora hangsúlyozta: sok nagyváros akkora fényáradatban úszik, hogy attól nem lehet látni a csillagokat, holott a mi életünkhöz igenis hozzátartoznak a csillagok. Szent László is egy „vezérlő csillag”, a vár pedig, ahol a sírja volt, egy olyan szent hely, mely semmihez sem hasonlítható, hiszen itt kezdődött a közel ezeréves váradi egyházmegye története, annak a hitnek a kibontakozása, melyet elődeink évszázadokon keresztül ápoltak, őriztek, védtek és továbbadtak. Szent László közbenjárását kell kérnünk magunkért, családjainkért, az egyházmegyéért és mindazokért, akik hitükért ma is szenvednek – fogalmazott a megyéspüspök. „A vártemplom renoválása egy pozitív jel, reményt nyújt arra nézve, hogy a következő zarándoklatot már ott ünnepeljük. Fogadjuk meg ugyanakkor azt, hogy nem akarunk letérni őseink útjáról, hűségesek maradunk a hitünkhöz, és nem engedjük, hogy a világi szemlélet, a kényelem érzése eltérítsen bennünket a tanúságtételtől” – biztatott Böcskei László, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy életünk egén másik ragyogó csillag a Boldogságos Szűzanya, égi édesanyánk, akit később a májusi ájtatossággal köszöntöttek a zarándokok.

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Homíliájában Orbán Mihály jezsuita szerzetes Szent Lászlóról, a zarándoklat és a Szentháromság lényegéről beszélt. Arra hívta fel a figyelmet, hogy Szent László alakját a történelem folyamán mindig a legnagyobb tisztelet övezte, személye ismert volt szerte Európában. Erről tanúskodik egy 15. századi „belga” városi bíróság fennmaradt dokumentuma is. Akkoriban ugyanis egyházi hatásra zarándoklatra ítéltek bűnösöket, és azon a listán, melyen a megteendő távolság szerint osztályozva voltak a kegyhelyek, csupán három közép-európai templom szerepelt, s ezek egyike volt a váradi. A zarándokok amúgy egy különös embercsoportnak számítottak a Krisztus utáni első századokban, akikre életmódjuk miatt még a pogányok is felfigyeltek – magyarázta a szerzetes. Bár szegények voltak, mégis sokakat gazdagítottak, noha szidták őket, ennek ellenére áldást osztottak, és legfőképpen a szeretet gyakorlásában tűntek ki. Épp ezért egyre többen akarták megtudni a titkukat, kezdtek kíváncsiak lenni arra, hogy miféle Istenben hisznek, mi lehet az oka az általuk megtestesített életformának? A válasz pedig: az ősegyház titka a folytonos megújulás volt, és ez a legalapvetőbb titka a Szentháromságnak is, mely a felsorolt tulajdonságokkal rendelkezővé tudja tenni a keresztényeket – hangsúlyozta Orbán Mihály.

Úgy fogalmazott: az egyház titkát akkor sejtjük meg, ha a Szentháromság titkát szemléljük. A Szentháromság személyei különböznek ugyan, mégis egyidejűleg egyek a szeretetben, ahogyan egy családnak a tagjai is egységet alkotnak. Isten képmásaiként bennünk tükröződnek ezek a titkok, Jézus életformája pedig nem más, mint a Szentháromság életformája. Erre tanít bennünket az evangélium és a parancsolatok, és erre kell vágynunk, mert ez a keresztény ember hivatása.

Az elhangzottakért, illetve a bemutatott áldozatért Ján Mlinárcsik plébános mondott köszönetet, a zarándoklat pedig a májusi litánia elimádkozásával ért véget.

Fotó: Erdély Online

Magyar Kurír