A Hittani Dikasztérium „örömmel adja hozzájárulását” a mérida-badajozi érseknek, hogy kihirdesse a „nihil obstat” (semmi akadálya) ítéletet, miszerint „Chandavila kegyhelye – amely az egyszerűség, a kevés szó, ugyanakkor a mély áhítat gazdag történelmének örököse – továbbra is a belső béke, a vigasztalás és a megtérés helyéül szolgálhat az ide érkező hívőknek” – olvasható Victor Manuel Fernández bíboros, a Hittani Dikasztérium prefektusa levelében. Ez válasz a spanyol érsek július 28-i levelére, amelyben leírja, hogy 1945-ben két fiatal lánynak megjelent Szűz Mária a Fájdalmas Szűzanyaként a portugál határ közelében, Extremadura régóban található Chandavilában.
A dikasztérium elismeri a kegyhelyen „a Szentlélek művének számos jelét”, még akkor is, ha nem állapítják meg bizonyossággal a jelenség természetfeletti voltát. Ez ösztönöze az egyházmegye főpásztorát, hogy becsülje meg a hely lelkipásztori értékét, és segítse elő a lelki gyümölcseinek terjedését, többe között zarándoklatok révén erre a szent helyre, a hívők pedig felhatalmazást kapnak arra, hogy „körültekintően csatlakozzanak” ezekhez.
A Chandavilai Fájdalmas Szűzanya iránti tisztelet a második világháború vége felé kezdődött két lány, a tízéves Marcelina Barroso Expóto és a tizenhét éves Afra Brígido Blanco spirituális élményeivel, akik egymástól függetlenül tapasztalták meg ezeket ugyanazon a helyen 1945 májusától kezdve. „Marcelina elmondta, hogy először egy sötét alakzatot látott az égen. Aztán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy amit lát, a Fájdalmas Szűzanya egy gesztenyefán, fekete köpenben, ami tele volt csillagokkal. A látomáson túl a fiatal lány egy nagyon mély érzést is megélt, hogy a Szűzanya megöleli és csókot ad a homlokára. Ez, a Miasszonyunk közelségének és szeretettel teli jelenlétének a megerősítése talán a legszebb üzenet” – fogalmaz Fernández bíboros.
Annak ellenére, hogy idővel mind Marcelina, mind Afra az alakot a Fájdalmas Szűzanyaként azonosította, ami a legszembetűnőbb, „az a Szűz jelenléte, amely vigasztalást, bátorítást és bizalmat kelt”. Amikor a Szűz megkérte Marcelinát, hogy térden állva menjen végig egy szakaszon száraz, szúrós gesztenyeburkokon, töviseken és éles köveken, azt nem azért tette, hogy szenvedést okozzon. „Éppen ellenkezőleg. Azt kérte, hogy bízzon benne e kihívás láttán: »Ne félj; Semmi sem fog történni veled!«”
„Szűz Mária kérése, hogy bízzon a szeretetében – folytatja a prefektus –, reményt adott ennek a szegény és szenvedő lánynak, valamint a méltóság érzésének megtapasztalását. Az egyszerű köpeny, amely nádból és fűből készült, amellyel a Szűzanya védte a lány térdét, vajon nem Szűz Mária gyengédségének gyönyörű kifejezése? Ugyanakkor ez egy gyönyörű élmény is volt, mert a Szűzanya olyan fényes csillagképekkel körülvéve jelent meg, mint amilyeneket éjszaka a spanyolországi Extremadura kis falvainak tiszta égboltján lehetett megcsodálni.”
Fernández bíboros szerint az állítólagos látomások után a két lány „diszkrét és észrevétlen életet” élt, amely során a „szeretetszolgálatnak szentelték magukat, különös tekintettel a betegek, az idősek és az árvák gondozására, ezáltal továbbadva a Szűzanya szeretetének édes vigasztalását, amit ők maguk is megtapasztaltak, azoknak, akik szenvednek.”
Mindezen okok miatt Victor Manuel Fernández bíboros ezt írta José Rodríguez Carballo érseknek: „Semmi sem kifogásolható ebben a gyönyörű ájtatosságban, amely ugyanazt az egyszerűséget jeleníti meg, amit a Názáreti Máriában, Áldott Édesanyánkban szemlélünk. Sok pozitív jele van, hogy ez a Szentlélek műve a sok zarándokban, akik Spanyolországból és Portugáliából eljönnek ide; a megtérésekben, a gyógyulásokban és más értékes jelekben ezen a helyen.”
A bíboros végül felidézte a 2020-as jubileumi évet, amelyre Chandavilában került sor az ott történt lelki élmények 75. évfordulóján, amelyet az akkori mérida-badajozi érsek áldásnak nevezett az egyházmegye számára.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria