A Vatikán négyéves terve a szinodalitásról: felhasználói útmutató, hogy ne unatkozz 2028-ig

Ez nem egy sprint – spoilerezi el a szerző.

A 2025 és 2028 közötti időszakra vonatkozó szinodális folyamat megértésének kulcsa egy alapvető teológiai megkülönböztetésben rejlik, amelyet a hivatalos dokumentumok következetesen hangsúlyoznak: a különbségtételben az „alkalmazás” (egy felülről lefelé irányuló, mechanikus szabályvégrehajtás) és a „recepció” (a szinódusi záródokumentum elveinek szerves, Szentlélek által vezérelt befogadása a helyi egyház életébe) között. Ez a megkülönböztetés nem csupán szemantikai finomság, hanem egy mélyen átgondolt pasztorális és kormányzati stratégia alapja. (…)

A Katolikus Egyház globálisan rendkívül sokszínű, eltérő kulturális és pasztorális valóságokkal (például Németország és Nigéria, vagy Magyarország és a Fülöp-szigetek között). Egyetlen, egységes „alkalmazási” szabályrendszer kidolgozása olyan kérdésekben, mint a laikusok szolgálata vagy a döntéshozatali struktúrák, gyakorlatilag lehetetlen és azonnali konfliktusokhoz vezetne. A „recepció” koncepciója lehetővé teszi, hogy minden helyi egyház maga mérlegelje, hogyan valósítsa meg a szinódus elveit a saját kontextusában. Ez tiszteletben tartja a helyi autonómiát, amit a dokumentumok hangsúlyoznak is. Ugyanakkor ez a decentralizáció a széttöredezés kockázatát hordozza. Ennek ellensúlyozására a Vatikán az egész folyamatot a záródokumentumhoz horgonyozza, tanítóhivatali súlyt adva neki. A stratégia tehát egy teológiai egyensúlyozás: eljárási szabadságot biztosít helyi szinten, miközben fenntartja a tanbeli és iránybeli egységet egyetemes szinten.

Ez egy elmozdulás a „központosított” modelltől egy „keretrendszer” modell felé.

A recepció egy hosszú távú folyamat, amelyet években, nem pedig hónapokban mérnek.

Az új útiterv – A 2028-ig vezető út feltérképezése

A Vatikán egy világos és részletes, több éves ütemtervet vázolt fel, amely tisztázza az egyes szakaszok célját. Fontos hangsúlyozni, hogy a dokumentumok szerint ez a szakasz nem egy „új szinódus”, hanem a megtett út „konszolidációjának” időszaka. A folyamat egy 2028 októberében, a Vatikánban tartandó „assemblea ecclesiale” formájában csúcsosodik ki. (…)

A folyamat résztvevőit a „differenciált társfelelősség” elve határozza meg, amely felvázolja a püspökök, papok, diakónusok, szerzetesek és világiak sajátos szerepét és felelősségi körét.

A püspök az „első számú felelős”. Ő nyitja meg, kíséri és érvényesíti a folyamatot a saját egyházmegyéjében. Tekintélye nem csökken, hanem sokkal inkább növekszik, hiszen főpásztori és szinodális stílusban kell gyakorolnia azt: meghallgatva, megkülönböztetve és egységet teremtve.

A szinodális csoportok a helyi szintű folyamatok éltetésének alapvető motorjai. Papokból, diakónusokból, megszentelt életet élő személyekből és világiakból kell állniuk, képviselve az egyházmegye sokszínűségét. Szerepük a dinamizálás, nem a döntéshozatal. (…) A szinodális csoportok létrehozásával és egyértelmű animációs szerepük meghatározásával a Szentszék egy új kezdeményezést indított el, amelyek megtestesítik a „társfelelősséget”.

A szinodális stílus a gyakorlatban

A szinodális folyamat központi módszertanának, a „megkülönböztetésnek” és a „Lélekben való beszélgetésnek” a megértéséhez gyakorlati, átélhető fogalmakká kell alakítanunk őket. A módszer nem csupán egy technika, hanem „lelki élmény”, amely abban a hitben gyökerezik, hogy a Szentlélek minden megkeresztelt által szól.

A „Lélekben való beszélgetés” kulcsfontosságú, de nem az egyetlen eszköz. Ez egy strukturált megosztási és meghallgatási módszer, amely

az „én”-től a „mi” felé való elmozdulást segíti elő.

Az igazi megkülönböztetés azonban több, mint beszélgetés; imát, csendet, szakértői hozzájárulást és a püspök végső, a gyümölcsöket érvényesítő tekintélyének egyértelmű elismerését igényli. (…)

A helyi egyház laboratóriuma: területek az innovációra

A most kiadott dokumentum kifejezetten bátorítja a helyi egyházakat a kísérletezésre és innovációra. Olvashatunk egy listát a helyi cselekvéshez, amely felhatalmazást ad a kreativitásra és új dolgok kipróbálására, annak tudatában, hogy nem minden fog működni. Ez egy felhívás az egyházi élet új modelljeinek „bétatesztelésére”. (…)

Zsódi Viktor írása teljes terjedelemben ITT olvasható.

Forrás és illusztráció: Zsódi Viktor Substack-oldala

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír