A venezuelai püspökök a nép mellett állnak, elősegítik a párbeszédet és a békét

„Valójában ez a hétköznapi tevékenységünk” – mondta az érsek, amikor arról beszélt, hogy a párbeszédet és a békét segítik elő. Ez nem magától értetődő feladat egy olyan országban, ahol Maduro letartóztatását követően még formálódóban van a helyzet. A prédikációk, a hitoktatás, az egyházi iskolai nevelés állandóan visszatérő témája

a megbocsátás és a kiengesztelődés – ezek az evangéliumból fakadó válaszok a politika polarizációjára, amely az utóbbi évtizedekben rányomta bélyegét a venezuelaiak életére.

Találkozás és párbeszéd

„A helyi egyház – szögezi le az egyházfő a vatikáni médiával folytatott beszélgetésben – mindenki számára a találkozás helye szeretne lenni, és igyekszik a lakosság mellett állni abban a küzdelemben, amelyet a jó, az igazság és az igazságosság győzelméért vív.”

A rendkívüli nehézségekkel teli időszakban a püspökök különösen is tisztában vannak azzal, hogy vezető szerepük van, és ezért új kezdeményezéseket is terveznek, amelyeknek a kidolgozásáról akkor döntenek majd, ha már látszik, miként alakul az ország sorsa.

A béke útjai

Egy igazságosabb és szabadabb társadalom felépítésének útjait keresik, és ez González de Zárate szerint azt jelenti, hogy „első helyre kerül az emberi méltóság, a közjó és a nagy evangéliumi értékek”. Jelenti azonban a szolidaritás gyakorlását is, „mert „nemzetünk jelenlegi összetett társadalmi és gazdasági körülményei egy olyan folyamat eredményei, amely az elmúlt években alakult ki. A bizonytalanság, az oktatás, az egészségügy, és a közlekedés hiányosságai, a fizetések bizonytalan volta, az állandó infláció, a nemzeti termelés hiánya mind olyan tényező, amely a népesség túlnyomó részének mindennapi életét jelentősen befolyásolja – a politikán túl ezek miatt aggódnak a leginkább az emberek.

Ellentétes érzések

A nagyrészt katolikus venezuelai nép szívében ellentétes érzések vannak. „Mondhatnánk úgy is – folytatta az érsek –, hogy ott van az aggodalom a történtek konkrét következményei miatt, valamint a remény, hogy a helyzet gyorsan és tartósan javul.” A nyitottság és a megbékélés jele volt a hatóságok bejelentése, hogy jelentős számú foglyot bocsátanak szabadon. „Ez kétségtelenül jó hír. Ugyanakkor nagy nyugtalanságot keltett a fogvatartottak családtagjaiban, mert nem adtak pontos tájékoztatást arról, kik részesülnek belőle, és hány embert érint. Ezenkívül a szabadon bocsátások folyamata nagyon lassú.

A fogvatartottak hozzátartozói továbbra is várják a további szabadon engedéseket: olykor még az éjszakát is a börtönök kapui előtt töltik, abban a reményben, hogy ez megtörténik. A lakosság azt követeli, hogy valamennyi politikai foglyot bocsássák szabadon, ahogyan azt mi, püspökök is többször kértük.”

A Remény Szűzanyja

Azonban az igazi reményt a meggyötört nép számára január 14-én a Divina Pastora Szűzanya-ünnep adta, amelyet hagyományosan a barquisimetói egyházmegyében, Lara államban tartanak, de egész Venezuelát megmozgatja. Az ország legnépszerűbb Szűz Mária-ikonjának körmenetén – emlékeztet González de Zárate – a hívők tömegesen vettek részt annak ellenére, hogy a jelenlegi társadalmi-politikai helyzet még mindig alakulóban van. „Ez világos kifejeződése a venezuelai nép lelki tartalékának, és annak, hogy

a nehéz időkben, mint amilyeneket most élünk, a mi Urunk Jézus Krisztus és az ő édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária továbbra is mindannyiunk számára biztos pont, a vigasz és az erő forrása.”

Forrás: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Fotó: Vatican Media

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír