A vértanú a hűséges szeretetet választja – Boldog Salkaházi Sára-imaest az Egyetemi templomban

Az imaest hálaadó, koncelebrált szentmisével kezdődött, amelyet Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, a Központi Papnevelő Intézet rektora mutatott be. A koncelebránsok között volt Ruppert József piarista szerzetes, pap, Salkaházi Sára boldoggáavatási ügyének posztulátora.

A szertartás kezdetén Martos Levente Balázs püspök köszöntötte a Szociális Testvérek Társaságának megjelent tagjait és a híveket.

Kiemelte: a 125 éve Kassán született és 80 évvel ezelőtt Budapesten vértanúhalált halt Salkaházi Sára szociális testvér egész élete Istennek és embereknek a szolgálatára odaadott, áldozatos élet volt. „Szeretetével, hitével, vértanúhalálával mindannyiunkat megszólít. Imádkozzunk együtt, egymással, egymásért, kérve a közbenjárását, hogy a hitben mi is közelebb kerüljünk az Úr Jézushoz és benne egymáshoz.”

Az evangélium Szent János könyvéből hangzott el, Jézus tanítványaihoz intézett búcsúbeszédéből az a szakasz, amikor az elválás fájdalmáról és a viszontlátás öröméről beszél (16,16–23).

Szentbeszédében Martos Levente Balázs hálát adott Istennek, „hogy sor kerülhetett erre a megemlékezésre, amelyre a Szociális Testvérek Társasága hívott bennünket. Bizonyára nagy öröm számotokra, hogy Sára testvérre úgy tekinthettek, mint közösségetek tagjára. Köszönöm nektek, hogy emlékét ápoltátok, a boldoggá avatását kivártátok és kiimádkoztátok, és hogy azóta természetes módon sokakat fogadtok, hogy veletek ünnepeljenek.”

A püspök rámutatott: a Szentírásban gyakran visszhangozzák egymást az igék. Mégis mindig Isten szava, hívása, amelyre valaki felelhet. Közben persze emberi szavak is, amelyek az emberi életeknek és a világtörténelemnek különböző helyzeteiben egymást visszhangozzák, szólítják. „Majd az Úr szavát halottam, aki ezt mondta: »Kit küldjek, ki megy el követségünkben?« Én ezt mondtam: »Itt vagyok, engem küldj!«” (A mondat Sára testvér szerzetesi jelmondata, elé téve az „Íme” módosítószót – B.D.) – idézett a szónok Izajás könyvéből (6,8). Ez az Ige a próféta meghívásáról beszél. Van egy nagyon hasonló, másik szakasz is a 40. zsoltárból: „Így szóltam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat” (8). A Zsidókhoz írt levél így idézi ezt a szót: „Áldozatot nem akartál, de testet alkottál nekem. Így szóltam, íme, eljövök” (10,5.7).

Hasonló igék, mégis más-más tartalom. Milyen érdekes ezeket ízlelgetni, közel engedni magunkhoz. Mintha az egyik a hivatását kereső, Isten hívására mindig nyitott és arra boldog, derűs szívvel igent mondó tanítvány igenje lenne. A másik pedig annak a tanítványnak a szava, aki az úton előrehaladva újra és újra nehézségekkel szembesül; aki tudja, hogy szenvedve tanul engedelmességet.

Milyen különös összekapcsolva látni ebben a két mozzanatban Sára testvér életének két mozzanatát is – hívta fel a figyelmet Martos Levente Balázs. – Azt, ahogyan fiatalon megküzdi és megtalálja a hivatását, örömmel mond igent rá, majd pedig már a társasághoz tartozva újra és újra a hűséget választja.

Naplójegyzeteiből kiderül: nagyon komoly belső munkával az új és új helyzetekben, mindig idomulva a közösséghez, felvállalva a kihívásokat is,

egyszerre marad hűséges a saját karizmájához és a közösségi küldetéséhez is. S ahogyan írja: mindig Krisztust választva őt helyezi a legelső helyre.

Végül pedig, még mindig egészen szabadon felajánlott módon, ott van az áldozat és engedelmesség végső egysége. Vértanúság, amelyre nehéz nem megrendüléssel gondolni.

A másokért vállalt védő szerep, azokért, akiket meg tudott védeni ezen a földön, és azokért, akiket Isten megvédett az ő szeretett közösségében, a társaságban. Titokzatos, gyönyörűséges egység, amelyre Isten elsegítette őt.

Sokunknak szüksége van arra, hogy a mostani bizonytalan világban ez a bátorság megteremjen bennünk – szögezte le a szónok. – Milyen nagyszerű, hogy ma is vannak fiatalok, akikben ez a bátorság megterem. Ugyanakkor nagy szükségük van arra, hogy a létünkkel, a jó szavunkkal támogassuk őket. Szükséges az is, hogy a lélek nemesítésének, a kötelesség teljesítésének mindennapi küzdelmében kitartsunk. Vigasztaló, hogy a vértanúság nem magányos hőstett, hanem Isten hívására egy olyan élet szeretetkoronája, amelyben sokan kísérik egymást.

A vértanú nem a magányt választja, és nem is a halált, hanem az életet és a hűséges szeretetet.

Szentbeszédének végén Martos Levente Balázs püspök a Szociális Testvérek Társaságának jelen lévő tagjaihoz fordult: „Kedves testvérek, kérem értetek az Úr Jézus Krisztust, és kérlek benneteket, hogy ne fáradjatok el a jótettekben. A sok-sok egyszerű jó cselekedetben, amit tesztek, egymás és mások számára tudtok jelen lenni a világban. Erre és a hitetekben megmutatkozó elkötelezettségre mindannyiunknak szüksége van.”

Az imaest kezdetén Németh Emma, a Szociális Testvérek Társaságának kerületi elöljárója, a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájának elnöke köszöntötte a jelenlévőket.

Kiemelte, ez az év különösen fontos, kettős évfordulót ünneplünk: Sára testvér 125 évvel ezelőtt, 1899. május 11-én született Kassán, december 27-én pedig 80 éve lesz annak, hogy vértanúhalált halt. Azon keves szentek közé tartozik, akiknek a földi születésnapján van a liturgikus emléknapja. December 27-e ugyanis Szent János apostol ünnepe.

Az elmúlt években sokféle módon megtapasztaltuk Sára testvér égi közbenjárását – mondta Németh Emma. – A világ mai helyzetében óriási szükségünk van közbenjárására, egyéni és közösségi szinten is, de hazánknak, Európának és az egész világnak is. A helyzet ma nagyon hasonló ahhoz, amilyen nyolcvan évvel ezelőtt, Sára testvér vértanúhalálának idején volt.

Sára testvérről tudjuk, hogy félt, de a félelem nem bénította le. Továbbment, és felajánlotta az életét, különösen a gyengékért. Nemcsak emberekhez beszélt, hanem Istennel, Istenhez is. Életfelajánlását 1943. szeptember 14-én tette meg, a központi és a kerületi elöljáró jelenlétében – teljes titoktartással – a budapesti anyaház Szentlélek-kápolnájában.

Korábbról, 1942-ből megmaradt Sára testvértől egy olyan ima, amelyet minden reggel imádkozott a Katolikus Dolgozó Nők és Leányok Országos Szövetségének vezetőjeként:

Íme, itt vagyok, Uram, hogy
képviseljem őket nálad.
Nem magamért vagyok itt, hanem értük,
valamennyiükért, az én társaimért.
Akik tudják, és várják, hogy
ma reggel róluk beszéljek veled.
De itt vagyok…
a sok ezer fiatal lányért,
akik nem várják, hogy
hozzád fordulok, és hogy
értük felajánlom mindazt,
amit ők fel nem ajándékoznak neked.
Én Istenem, neked ajánlom érted
Krisztust, az oltári szent áldozatát.
Ha nehéz és hosszú lesz a nap,
és fejük fölött összecsap a munka,
ne keljen szívükben lázadás és gyűlölet.
Uram, te engem kiválasztottál,
hogy képviseljem őket,
ide, templomodba hozzam el
és lerakjam oltárod zsámolyára
a panaszoknak azt az óceánját,
mely feltör a dolgozók tömegéből,
azok fájdalmát, akik roskadoznak,
akiket kinulláztak, bár nem is tudják.
Fogadj el engem, mint áldozatot.
S te, Uram Jézus, ajánlj fel engem
az ő megváltásukért és boldogságukért.
Engedd, hogy szócsöved lehessek és apostolod.
De könyörögve kérlek,
adj tüzet és bátorságot, adj, Uram!

Németh Emma testvér hozzáfűzte: „Hozzuk hát ide mi is mindazokat, akikért aggódunk, a saját és ismerőseink hálaadását, kérését, szenvedését és örömét. Imádkozzunk együtt.”

Az imaesten elhangzott tanúságtételekből kiderült: Boldog Salkaházi Sára folyamatosan közbenjár értünk az égi hazában – lehetetlennek látszó dolgok oldódnak meg.

Sára testvér önfeláldozó földi élete sokaknak jelent állandó reményforrást, megmutatva nekik az Eucharisztiához vezető utat is.

A szentmisén a Don Bosco Ének- és Zenekar végzett zenei szolgálatot, az imaesten pedig a Szociális Testvérek Társaságának gitáros kórusa.

Fotó: Thaler Tamás

Bodnár Dániel/Magyar Kurír