A Veszprém város középkori egyházas helyeit említő oklevél – Érsekségi ékességek (21.)

A középkori városok urbanizációjának egyik mérőszáma a település határain belül megtalálható egyházas helyek (kápolnák, plébániatemplomok, szerzetesi templomok és rendházak, ispotályok) száma. Bár Veszprémben a ma is látható vagy azonosítható romokkal rendelkező templomok közül alig néhány középkori eredetű, a régészeti és írott források számbavételével nem kevesebb mint tizenhét törökkor előtti egyházas hely léte állapítható meg.

Ezek közül egyetlen oklevélben legtöbbet nevesítve Márton fehérvári főesperes 1318 körül keltezett végrendeletében találunk. A 14. század elején élt klerikus, Veszprémi Mihály fia, korábbi örsi prépost végrendelete a veszprémi káptalan hiteleshelyi levéltárában maradt fent, amelyet ma a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára őriz (jelzete DF 230 043).

Márton főesperes a Szent Mihály-székesegyházat, a Szent Miklós-, a Szent Margit- és a Keresztelő Szent János-plébániatemplomot, az apácák veszprémvölgyi és Szent Katalin-kolostorait, a várbeli Mindenszentek-társaskáptalan templomát, illetve a székesegyház Szűz Mária-altemplomát nevezte meg testamentumában kedvezményezettként.

Veszprém középkori szakrális helyeinek mintegy fele a város egyházi-világi igazgatási központjára, a várhegyre koncentrálódott. Ismert, hogy a Szent Mihály-székesegyház foglalta magában a középkor végére a település legősibb keresztény épületét, a Szent György-kápolnát; a Szűz Mária-altemplomon (kriptán) kívül a Szentlélek-, a Szent László- és a Szent Márton-kápolnák tartoztak a püspöki széktemplomhoz. A várban volt található még a veszprémi iskola ugyancsak Szűz Mária-kápolnája, a bizonytalan eredetű, úgynevezett Gizella-kápolna, illetve az oklevélben is említett társaskáptalannak a vár külső részén, a róla elnevezett Mindenszentek várában, a mai törvényszék környékén álló temploma.

A váron kívüli szakrális helyek is jórészt a várhegy közvetlen környékére csoportosultak. A három plébániatemplom (a Szent Miklós-, a Szent Margit- és a Keresztelő Szent János-templom) közül az elsőnek ismert Szűz Mária-kápolnája is. A középkori Szenttamásszeg városrész is minden bizonnyal egy plébániatemplomot rejt nevében: az épület helye nem ismert, bár az itt előkerült sírok alapján feltehetően a mai Óváros tér környékére lokalizálható.

A városnak három ispotálya is volt, melyek patrocíniumai ismertek: Szent Erzsébet, Szent Katalin és a Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelték azokat. A szakrális épületek sorát a veszprémvölgyi, kezdetben görög (később ciszterci) apácakolostor, illetve a Szent Katalin domonkos női (a 15. század végétől férfi) kolostor zárja.

Veszprém középkori egyházi topográfiáját a város viszonylag kis mérete miatt alapvetően határozta meg, hogy az egyik legkorábbi alapítású hazai püspökség székvárosa volt. Érdekesség, hogy a felsorolt templomok nagyobbik része a 15. század közepe előtt épült. Az előkerült romok és töredékek alapján Veszprém szakrális terei magas művészeti színvonalat képviseltek.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír