A veszprémi „egyetem” első említése – Érsekségi ékességek (25.)

Egy 1276. november 18-án kelt oklevél szerint IV. László király a veszprémi székesegyház és az itt régóta folyó oktatás helyreállítása céljából a (sió-)foki vám eddig a somogyi ispán által élvezett részét a veszprémi egyháznak adományozta.

Az oklevelet a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár őrzi, jelzete: Vk. mlt. Fok 2. (DF 200694.).

Az oklevél a veszprémi „egyetem” első említéseként rögzült a helyi köztudatban annak ellenére, hogy az utóbbi másfél évszázadban e megnevezés helyességét többen is tudományos alapokon vitatták.

Az oklevélben ugyan nem fordul elő az egyetem bevett késő középkori megnevezése, az universitas szó, azonban a studium igen. Ezt általában a püspöki székhelyeken lévő székesegyházak mellett működő, az egyszerűbb plébániai és városi iskoláknál magasabb szintű oktatást biztosító oktatási intézményekre használták, ahol – hazánkban biztosan – a kereszténység kezdeteitől fogva a papi utánpótlást képezték.

A legfőbb érv az egyetem 13. századi létezése mellett az oklevél azon szófordulata, mely szerint itt a hét szabad művészet (septem artes liberales) Párizs mintájára (prout Parisuis (!) in Francia) folyó magas szintű oktatása mellett az ország jogainak megóvása végett jogot is tanítottak. A francia egyetemmel történő összehasonlítás, illetve a legmagasabb szinten, az egyetemeken folyó jogi oktatás említéséből következtetnek többen a veszprémi egyetem létére. (Magasan képzett, jogi doktorátussal rendelkező személyek, kanonokok éltek ekkor adatolhatóan a püspöki székhelyen, illetve gazdag könyvállománnyal is rendelkezett a székesegyház – ez utóbbi szintén a székesegyház elpusztításakor semmisült meg.)

Az intézmény egyetem volta ellen érvelők indokai számosak. Nem ismert a veszprémi egyetem alapítólevele (a legtöbb univerzitás esetében ez megvan), nem ismert egyetlen itt végzett korábbi hallgató neve, s nem tudunk olyan személyről sem, akit expressis verbis úgy említenek történeti forrásaink, mint a veszprémi egyetem oktatóját. Az intézmény egykori helyét sem tudjuk meghatározni, nem kerültek elő ugyanis azonosítható régészeti leletek az épülettel kapcsolatban, ellentétben például három másik középkori egyetemünkkel, a pécsivel, az óbudaival, illetve a pozsonyival.

A székesegyház pusztulása a 13. század utolsó harmadában, a tartományurak („kiskirályok”) megerősödésének korszakában történt. Az oligarchák már IV. Béla (1235–1270) és fia, István ifjabb király, a későbbi V. István (1270–1272) uralkodása idején igyekeztek a királyi hatalom minél több elemét kisajátítani maguknak, amit aztán a gyermek V. László (1272–1290) idejében fokozott gátlástalansággal tehettek meg, hogy később I. Károly (1301/8–1342), az első Anjou uralkodó ellen már fegyveresen is fellépjenek. Ennek egyik epizódja volt a Kőszegi és Csák tartományúri családok érdekszférájának ütközése a Dunántúlon, amikor (Kőszegi) Péter veszprémi püspök és (Csák) Péter nádor összecsapása során utóbbi elpusztította Veszprémet.

Nem kizárt persze, hogy a veszprémi magas színvonalú oktatást biztosító iskola, studium később egyetemmé fejlődhetett volna; erre azonban a nádor hadainak dúlása miatt nem került sor, s majd egy másik püspöki székhelyen, Pécsett alapítottak egyetemet 1367-ben.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír