A veszprémi Gizella-kápolna – Érsekségi ékességek (8.)

Az úgynevezett Gizella-kápolna a Szentháromság térről, a mai érseki palota és a Nagypréposti ház között nyílik. A középkori, kétszintes palotakápolna a belső várban a püspöki palota épületegyüttesének részét képezte. Alapításának körülményei, eredeti titulusa és felszentelési dátuma nem ismert. Formai sajátosságai, stílusa alapján az 1230-as években épülhetett egy részben már korábban itt álló építmény falát is magába foglalva.

Alaprajzi elrendezése mindkét szinten egyhajós, két boltszakaszos, egyenes záródású szentéllyel, északi oldalán sekrestyével. Falazata tört kő, tartószerkezetei kváderből, illetve faragott tagozatokból épültek. Koragótikus, csúcsíves, bordás boltozata a földszinten egyszerűbben tagolt; az emeleten fejezetei között van levéldíszes és gazdagon faragott, sárkánypárral díszített is.

A szentély északi falán a földszinten egyszerű kőkeretes, az emeleten háromkaréjos tagolású ívmezővel kialakított ajtó vezet a dongaboltozatos sekrestyébe. Az emeleten egy további szintre nyíló kisebb nyílást később alakítottak ki 15. századi kőkeretdarabokból, az emeleti boltozat részleges bontása, átalakítása után.

Az építéssel egykorú a földszinti tér első kifestése, amely boltszakaszonként az apostolpárokat ábrázolta. Feltételezhető, hogy a szentély végfalán a keresztre feszítést ábrázolták Szűz Mária és Szent János álló alakjai között.

Az emeleti tér szintén festett volt, de időrendjéről, jellegéről a soron következő restaurátori kutatás után tudhatunk majd többet. A kápolna építészeti jellegzetességei, faragott és festett részletei alapján a korszak kiemelkedő művei közé tartozik, királyi műhely alkotása lehetett.

Írott források szerint a székesegyházat újjáépítő Esterházy Imre püspök (1724–1726) felújíttatta a kápolnát. Majd Padányi Biró Márton (későbbi püspök) még nagyprépostként a közvetlen közelében három korábbi ház helyén építtette fel az 1740-es évek első felében saját kétszintes házát, melynek oldalfalaként a kápolna északi falát használták fel. A szándéka az volt, hogy az akkor profán célokat szolgáló épületet méltó módon helyreállítsa, hogy ismét liturgikus célokra használják.

Nagy átalakításon esett át a kápolna az 1760-as években, amikor Koller Ignác püspök (1762–1773) elhatározta egy reprezentatív barokk püspöki palota építését. A munkák során a kápolnát a Nagypréposti házba foglalt fala, tagozatai, boltindításai kivételével elbontották, ugyanakkor közel azonos alaprajzon a földszinten téglával újjáépített kápolnához a gondosan félretett középkori, festett tagozatokat újra felhasználták. Ezért van az, hogy olyan helyen is találunk ma zárókövet, ahol annak szerkezeti szerepe nincs. A hiányzó tagozatokat újonnan faragott elemekkel egészítették ki. Az északi falon, tagozatokon, boltozatindításon in situ fennmaradt és a kortárs leírásokban is csodálattal említett falképeket megőrizték, valamint annak rendszerét követve az újonnan épült részeket is kifestették.

A szentély déli falán nyíló átjáróval közvetlenül a püspöki palotához kapcsolták a kápolnát, amely azonban nem püspöki magánkápolnaként szolgált. Dávid Ferenc kutatásaiból tudjuk, hogy Koller Ignác püspök diplomáciai előkészületeket tett Gizella királyné ereklyéinek megszerzésére, feltételezhetően a királyné kultusza méltó helyének szánta az újjáépített kápolnát. Ezzel összhangban új, timpanonos, vörös homokő pilaszterekkel tagolt, diadalkaput idéző homlokzat épült.

Később a kápolna állapota nagyon megromlott, a vizesedés állandó problémákat okozott. Felújítására az 1938-as Szent István-év és a budapesti eucharisztikus kongresszus éve adott alkalmat. Deéd (Dex) Ferenc restaurátor tervei alapján purista stílusban újították meg, elbontva minden barokk részletet, amit lehetett. A szentélyfalon a széles ablakot középkorias résablakká szűkítették, és ekkor készült a mai egyszerű téglaoltár, valamint a párkányzat Boldog Gizellát megnevező felirata és bejáratának rácsos kapuja.

Az 1980-as években a Nagypréposti ház felújításával kapcsolatban Kralovánszky Alán végzett kutatásokat a kápolnában: ekkor tárták fel alatta a 18. században létesített csatornát, illetve előkerültek további 13. századi festett faragványok, valamint nagy mennyiségben vakolattöredékek, amelyek a középkori kifestés részleteit eredeti állapotban hordozták. Sajnos közülük csak keveset lehetett összefüggő ábrázolásba illeszteni.

Az 1990-es években súlyos állagvédelmi problémák adódtak: károsodtak a földszinti falképek és az emeleti faragványok. Az ekkor készült új tető immár védte az emeleti északi fal középkori faragványait az időjárási viszontagságoktól. Megoldották a püspöki palota csapadékvíz-elvezetését is, és javult a földszinti terek nedvesség elleni védelme.

Jelenleg a kápolna földszinti tere látogatható.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Thaler Tamás; Wikimédia Commons

Magyar Kurír