A veszprémi szeminárium Pázmány Körének könyvtára – Érsekségi ékességek (104.)

A Pázmány Kör könyvtára a veszprémi Szent Anna Szeminárium papnövendékeinek önképzőköri könyvtára volt, amely 1864-től 1946-ig működött.

A reformkor nemzeti megújulást hirdető eszméi hatására a magyar szemináriumokban létrejöttek az egyházirodalmi iskolák, amelyek a kispapok önképzőkörei voltak. Céljuk a magyar nyelvű teológiai irodalom megteremtése és a hittudományok anyanyelvükön való művelése volt. A veszprémi püspöki papnevelő intézetben már 1836-ban Kolozsváry József és Köves János növendékek azon munkálkodtak, hogy Veszprémben is elinduljon az egyházirodalmi iskola. Bimbó címen egy hetente megjelenő szépirodalmi folyóiratot indítottak el.

A veszprémi szeminaristák első önképzőköre Szavalati Kör néven létesült. Ebből az egyesületből fejlődött ki a Pázmány Kör, amelyet 1864. május 17-én negyvenhat taggal alapítottak meg. Működésének szervezeti kereteit az alapszabályzat rögzítette, amelyet Hornig Károly megyéspüspök szentesített. A kör fővédnöki tisztségét mindig az egyházmegye főpásztora töltötte be.

A bibliofil Hornig Károly püspök támogatásának is köszönhetően az alapszabály kiemelten és részletesen foglalkozott a könyvtár ügyével. A Pázmány Kör könyv- és irattárának a veszprémi nagyszemináriumban külön helyiséget rendeztek be.

A kör vezető tisztségviselői közé tartozott a főkönyvtáros és az alkönyvtáros is. A kör tagjain, a kispapokon kívül annak tiszteletbeli tagjai is használhatták a könyvtárat. A tiszteletbeli tagok is klerikusok voltak, akik kiemelkedő tudományos tevékenységükkel, vagy a kör bőkezű támogatásával érdemelték ki e címet.

A szemináriumban folyó oktató- és nevelőmunkát egészítette ki a Pázmány Körben végzett tevékenység. Az egyesület céljai a kor szükségleteihez igazodva változtak. Az I. világháború után a kispapok figyelme a szociális és missziós tevékenységek, valamint a sajtóapostolkodás felé fordult. Kiemelt feladatuknak tekintették, hogy a krisztusi tanítást új, korszerű formában és eszközökkel juttassák el az emberekhez.

A Pázmány Kör könyvtári állományát a fennmaradt katalógusokból ismerhetjük meg. 1906-ban nyomtatásban jelent meg A veszprémi püspöki papnevelőintézet Pázmányköre könyvtárának szakcímtára. Az 1906 után beszerzett művekről kéziratos katalógus áll rendelkezésünkre: A Pázmánykör könyvtárának csoportjegyzéke az 1906 óta beszerzett könyvekről, amelyben az utolsó bejegyzés az 1940/41-es évből való.

Az állománygyarapodás visszatükrözi azokat a témákat, amelyek a társulat érdeklődésének homlokterébe kerültek. Könyvtárukat az alábbi szakterületek szerint rendszerezték: Szentírás és magyarázata; dogmatika, hitvitázat, bölcsészet; Szentatyák és egyházirók munkái; moralis, pastoralis, hitoktatás, neveléstan; ascesis; jog, politika és társadalomtan; egyházi szónoklat; egyháztörténelem; hazai és világtörténelem; szépirodalom, irodalomtörténet, művészet, klasszikusok; nyelvészet, lexikon és cimtár; vegyes tudományszakok; folyóiratok.

A II. világháborús események a szeminárium életére is kedvezőtlenül hatottak; a Pázmány Körben végzett munka lehetetlenné vált. A háború során a köri könyvtár állományának döntő többsége megsemmisült. A kör 1946. október 31-én alakult újjá, de felépítése a kényszerítő körülmények hatására megváltozott. Közel kétezer művet tartalmazó könyvtárát a szemináriumi könyvtárral egyesítették.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír