A veszprémi Szent László-templom – Érsekségi ékességek (38.)

Veszprém egyik magaslati pontján, az egykor Temetőhegynek nevezett domb tetején áll a városkép egyik jellegzetes eleme, a Szent László-templom. Akár a vár északi kilátópontjáról tekintünk észak felé, akár a környező dombokról nyugat felől, vagy az 1938-ban épült völgyhídról, mindenhonnan jól látható kiemelkedő homlokzati tornya, a hajó boltozott belső terének megfelelően három szakaszra tagolt oldalhomlokzata, valamivel alacsonyabb és keskenyebb, nyújtott, sokszögzáródású, alacsony támpillérekkel ellátott szentélye egy hozzá csatlakozó sekrestyével. Homlokzatának kiegyensúlyozott ritmusát a falpillérek, a köztük lévő falmezőkben nyíló karcsú páros ablakok, illetve az azt lezáró ívsoros párkány adja. A templom fordított tájolású, szentélye szokatlan módon nem kelet felé esik.

E helyen a középkorban a Szent Margit szeg nevű településrész terült el, amelynek Antiochiai Szent Margitról nevezett temploma a török korban romossá vált. Helyén a 18. században kis barokk kápolnát emeltek, amely még a 19. századi látképeken is jól azonosítható: egyhajós, kis fatornyán barokk hagymasisakkal ellátott épület volt. Így örökítette meg Berken János 1818-as rajza nyugat felől, távolabbról, illetve Ludwig Rohbock – 1856 és 1863 között Magyarországon készült látképeinek sorában – északnyugatról.

A középkori és barokk előzmények helyén, 1901–1902 között, Fejérvári József prelátus kanonok kezdeményezésére, Jüttner Kálmán tervei alapján épült fel a ma álló templom. Kivitelezője id. Csomay Kálmán volt. Míg a homlokzat visszafogott, bélletes kapuja szerényen idézi a középkori formákat, addig a belső a korszak ízlésének megfelelően historizáló stílusban – azaz történeti, különböző középkori stílusjegyeket egymás mellett megidézve – gazdag kialakítást kapott.

A boltozatok és falak ornamentális díszítésének festője a pesti Altenbuchner Henrik volt. A hajó jobb oldalán, az ablakok nélküli falmezőkbe Szűz Mária, mint Patrona Hungariae, valamint Szent József és Szent István falképét festette Graits Ede pécsi akadémikus festő. A lourdes-i jelenet festője Steiner Rudolf székesfehérvári festő volt. Ma ezen első kifestés képeinek egyike sem látható.

A belső tér kiemelkedő színvonalú alkotása volt a szentély festett üvegablaka, melyet Róth Miksa, a korszak legelismertebb üveg- és mozaikművésze készített. Írott adatot egyelőre nem ismerünk arra nézve, hogy az oltárképként is szolgáló Szent László-ábrázoláson kívül készített-e a templomban más üvegablakot. A főoltár mestere a századforduló egyházművészetének termékeny alkotója, a kaposvári származású Hudetz József volt. Márványoltára eredeti alakjában az oszlopokkal tagolt asztal felett árkádíves retablóval, középen szentségházzal, és azon elhelyezett márvány cibóriummal készülhetett; mintája a budapesti Központi Papnevelő Intézet kápolnájának egykori oltára volt. Nem tudjuk, hogy a veszprémi oltárnak volt-e hasonló gúlasisakja, mivel az oltár eredeti állapotát mutató ábrázolás egyelőre nem ismert (Szent László szobra későbbi). Ő faragta a mára elbontott szószéket és egy szobortalapzatot is.

A templom 1941-ig a székesegyházi Szent Mihály-plébániához tartozott, ekkor emelte a káplánságot plébánia rangra Czapik Gyula püspök. A templom történetét ezért a székesegyház akkori káplánja, Strausz Antal dolgozta fel és jelentette meg a Veszprémi Hírlapban 1902-ben. Bár régészeti feltárás a területen nem volt, földmunkák, illetve az 1966-os felújítás során került elő néhány korai 11–12. századra keltezhető, románkori szalagfonatos töredék. De templom elődjének, a középkori Szent Margit-templom helyét, nagyságát, elrendezését nem ismerjük.

Nem sokkal a plébániaalapítást követően, 1942-1943-ban került sor az első átalakításra. Az eredetileg nyitott árkádívekkel nyíló sekrestyéket lehatárolták, a szószéket áthelyezték. A középső ablakból az üvegablakot kiemelték, a nyílást megnyújtották, befalazták, aranymozaikkal burkolták. Az így kialakított fülkébe került Szent László carrarai márvány szobra 1943 pünkösdjén. A főoltárt úgy alakították át, hogy három lépcsőfokkal megemeltek és kissé hátra helyezték cibóriumát – amely szintén aranymozaikot kapott –, így az vált a szobor talapzatává. A Szent László-szobor alkotója Krasznai Lajos (1884–1965) volt. Ugyanekkor készítette a jobb oldalon álló Jézus Szíve-szobrot, és talán ekkor Szűz Mária, valamint a karzataljban Lisieux-i Szent Teréz márvány szobrát. (Krasznai sokat dolgozott a veszprémi püspökség számára, alkotásain az 1950-es 60-as években még a háború előtti formavilág jellemzőit látjuk.)

A szentély két szélső eredeti ablakáról nincs adatunk. A ma látható modern színes üvegeket a feliratukban is megnevezett 1954-es Szűz Mária-emlékévben készítették. Ezeken balra Szent Erzsébet, a köpenyében rózsákkal, jobbra Szent Margit kezében liliommal látható.

1956-ban elektromos zárlat tüzet okozott az épületben. A kormos falak felújítása során, 1959-ben festette szignója szerint „Károly Gy.” az oldalfal ma látható nagyméretű jeleneteit a veszprémi kötődésű Árpád-házi szentek alakjával. A többi falfelületet, boltozatokat azóta egyszínű festéssel többször megújították, amely alatt minden bizonnyal ott rejtőznek még a századforduló ornamentális és figurális részletei; ahogy megvan még a hajó kelheimi burkolata és a tagozatok stukkóból képzett fejezetei, a karzatot tartó oszlopok márványt imitáló kiképzése.

1966-ban homlokzatfelújítás és a villamoshálózat-korszerűsítés történt. Ekkor fedezték fel a leselejtezett régi üvegablakot, amit akkor beállítottak a sekrestye – valamivel kisebb – ablaknyílásába. Átalakítások történtek a szentélyben is, ekkor leplezik el a Szent László-szobrot, és állítanak nagyméretű feszületet az oltárra, ahogyan azt a gyakran látjuk archív fényképeken.

2021 karácsonyára készült el a templom felújításának első szakasza, a szentély megújítása. Az új kifestésen túl a leglátványosabb eleme a főoltár visszaalakítása, amelynek során a Szent László-szobor leemelésével, a befalazott középső ablak újranyitásával a Róth Miksa-féle Szent László-üvegablak visszakerült eredeti helyére.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Veszprémi Főegyházmegye; Miserend.hu

Magyar Kurír